évkönyv 2011-2012-2013. - Prohászka Ottokár Orsolyita Gimnázium

Transkript

Prohászka Ottokár Orsolyita Közoktatási Központ
ÉVKÖNYV
2011-2012-2013
Plusz
s
2013-a s
- é
csoport ek
ép
k
osztály
Évkönyv
2011-2012-2013
A magyar Katolikus Püspöki Kar rendelkezése szerint a katolikus iskolák a MKPK Iskolabizottsága
jogkörébe tartoznak. • Az iskolabizottság elnöke: Dr. Pápai Lajos győri megyéspüspök • Az iskola fenntartója:
Egyházmegyei Hatóság, Győr • Megyéspüspök: Dr. Pápai lajos • A Szent Orsolya-rend tartományfőnöke:
Matkovics Mária Emerica OSU • Kiadja: Prohászka Ottokár Orsolyita Közoktatási Központ. 9022 Győr,
Újkapu 2-4. Telefon: 06 96/ 510 380. Fax: 06 96/ 510 381. • Honlap: www.prohaszka.gyor.hu, e-mail:
jakab. [email protected] • Felelős kiadó: Németh József igazgató. Szerkesztő: Jakab Gábor •
Nyomdai előkészítés: Konrád Kiadványszerkesztő Kft. • Nyomtatás: Palatia Nyomda, Győr • Kéziratokat
és fótókat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. A kéziratok rövidítésének jogát fenntartjuk.
Tartalom
A nevelőtestület tagjai 2011-2012 ................................................................................................................ 7
A nevelőtestület tagjai 2012-2013 ................................................................................................................ 9
A 2011-2012-es tanév munkarendje.......................................................................................................... 11
A 2012-2013-as tanév munkarendje.......................................................................................................... 13
Jakab Gábor: In memoriam Udvardi Erzsébet
Az óvoda 10. születésnapja
........................................................................................ 14
.......................................................................................................................... 17
Dr. Ottófi Rudolfné: A HIT évének rendezvénysorozatai az óvodában .......................................... 20
Római beszámoló .............................................................................................................................................. 25
Fekete Katalin: Beszámoló a 2012-2013 tanév könyvtári projektmunkájáról .............................. 27
Makó Zsolt: Kő a kézben ................................................................................................................................ 30
Kérdéseinkre válaszol Szigethy Gábor író, rendezô .............................................................................. 37
Szent Gellért-díj.................................................................................................................................................. 43
Jakab Gábor: Karácsonyi bélyeg .................................................................................................................. 44
Jakab Gábor: Kaláka együttes a Prohászkában ...................................................................................... 46
Kövér László: 1848-49-es forradalmat és szabadságharcot köszöntő beszéde .......................... 48
Botosné Mészáros Krisztina: Comenius Együttműködési Projektek két éve: 2011-2013 ........ 54
Jókai Anna elôadása 2013. január 8.
........................................................................................................ 63
Legeza József: Hitrôl a Zsidókhoz írt levél alapján
Marek Péter: Turisztika, sport, szabadidő
................................................................................ 81
................................................................................................ 86
Burján Gergő: Nyolcadikos ballagási beszéd 2012 ................................................................................ 91
Hegedűs Hajnalka: Ballagási beszéd 2012. .............................................................................................. 93
Szemeti Kitty: Ballagási beszéd 2013. ........................................................................................................ 96
Statisztikák .......................................................................................................................................................... 98
Csoport-és osztálynévsorok 2011-2012
Csoport-és osztályképek 2013
Ballagó osztályaink
................................................................................................ 100
.................................................................................................................. 107
........................................................................................................................................ 119
A nevelôtestület tagjai 2011-2012
Németh József igazgató latin-történelem tanár
Czéh Szabolcs igazgatóhelyettes, fizika-informatika tanár
Dr. Szabó Ákosné igazgatóhelyettes, tanító
Antalné Hatoss Györgyi tanító • Bokrosné Maschler Edit testnevelés-gyógytestnevelés tanár • Botosné Mészáros Krisztina munkaközösség vezető, angoltanár
• Császári Ildikó angoltanár • Csorba János ének • Csorba Lászlóné tanító • Fabinyi Ferencné tanító • Fekete Katalin könyvtáros, némettanár • Gacs Lászlóné tanító • Gősyné Magyar Mónika tanító • Hegedüsné B. Mária tanító • Hofer Eszter matematikatanár • Hoffmann Anikó némettanár • Horváth-Hutás Rita magyar-német tanár • Horváth Rita gyógypedagógus, tanító • Horváthné Nyikovics
Mónika tanító • Jakab Gábor munkaközösség vezető, magyar-történelem tanár
• Kállainé Bentz Erika tanító • Kiss Zsófia tanító • Kovács Etelka némettanár •
Kovácsné Juhász Orosolya tanító • Lakos Györgyné történelem-földrajz tanár •
Leitnerné Óvári Csilla tanító • Makó Zsolt földrajz-biológia tanár • Marek Péter
testnevelő-tanár • Matondo Diambu Péter angoltanár • Márton Katalin némettanár • Nyőgér Melinda magyartanár • Ondrejó Németh Judit angoltanár • Pusztai László hitoktató • Révész Gyuláné testnevelő-tanár • Sántháné B. Valéria tanító • Soósné Koppi Ágnes tanító • Strasszer György történelem-laitn tanár •
Szabó György matematika-fizika tanár • Szakszné Gelesz Erzsébet tanító • Szerediné N. G. Márta munkaközösség vezető, tanító Szomor Gáborné matematikakémia tanár • Tolnainé Török Ildikó matematikatanár • Tóthné Sasvári Szilvia biológia-földrajz tanár • Zilahi-Szabó Imréné informatika-matematika tanár • Zimonyi Katalin angoltanár
Boros Emese rajztanár
Hódságiné Mihályi Éva kémiatanár
Dr. Ottófi Rudolfné óvodavezető
Oross Bernadett óvónő • Sebestyénné Erdélyi Ildikó óvónő • Szabó Zsuzsanna
óvónő • Takácsné Keszei Emőke óvónő • Téringerné Ötvös Éva óvónő • Tompa
Ferencné óvónő • Virágné Bertalan Éva óvónő • Zadraveczné Jámbor Anett
óvónő
9
Czéhné Zilahi-Szabó Judit némettanár
Katona-Kerekes Réka magyar-olasz tanár
Lajkóné A. Zsuzsanna matematika-biológia tanár
Lengyel Zsuzsanna magyar-német tanár
Szollingerné Baracskay Beáta gazdasági vezető
Bacskó Lajosné • Bakonyi Béláné • Bodor Tibor • Bors László • Dombi Orsolya •
Éles Mihályné • Farkas Lászlóné • Fütty Csabáné • Horváth Krisztina • Horváthné
Németh Andrea • Kató Józsefné • Kovács Edit • Lurvig József • Mohácsi Róbertné
• Pihokker Gáborné • Prikler Sándorné • Pusztai Lászlóné • Szabó Sándorné • Szalai
Irén • Takács Elekné
10
A nevelôtestület tagjai 2012-2013
Németh József igazgató latin-történelem tanár
Czéh Szabolcs igazgatóhelyettes, fizika-informatika tanár
Dr. Szabó Ákosné igazgatóhelyettes, tanító
Antalné Hatoss Györgyi tanító • Bokrosné Maschler Edit testnevelés-gyógytestnevelés tanár • Botosné Mészáros Krisztina munkaközösség vezető, angoltanár
• Császári Ildikó angoltanár • Csorba János ének • Csorba Lászlóné tanító • Fabinyi Ferencné tanító • Fekete Katalin könyvtáros, magyar-német tanár • Gacs Lászlóné tanító • Gősyné Magyar Mónika tanító • Hegedüsné B. Mária tanító •
Hofer Eszter matematikatanár • Hoffmann Anikó némettanár • Horváth-Hutás
Rita magyar-német tanár • Horváth Rita gyógypedagógus, tanító • Horváthné Nyikovics Mónika tanító • Jakab Gábor munkaközösség vezető, magyar-történelem
tanár • Kállainé Bentz Erika tanító • Kiss Zsófia tanító • Kovács Etelka némettanár • Kovácsné Juhász Orosolya tanító • Lakos Györgyné történelem-földrajz
tanár • Leitnerné Óvári Csilla tanító • Makó Zsolt földrajz-biológia tanár • Marek
Péter testnevelő-tanár • Matondo Diambu Péter angoltanár • Márton Katalin
némettanár • Nyőgér Melinda magyartanár • Ondrejó Németh Judit angoltanár
• Pusztai László hitoktató • Révész Gyuláné testnevelő-tanár • Sántháné B. Valéria tanító • Soósné Koppi Ágnes tanító • Strasszer György történelem-laitn tanár
• Szabó György matematika-fizika tanár • Szakszné Gelesz Erzsébet tanító • Szerediné N. G. Márta munkaközösség vezető, tanító Szomor Gáborné matematikakémia tanár • Tolnainé Török Ildikó matematikatanár • Tóthné Sasvári Szilvia biológia-földrajz tanár • Zilahi-Szabó Imréné informatika-matematika tanár • Zimonyi
Katalin angoltanár
Boros Emese rajztanár
Hódságiné Mihályi Éva kémiatanár
Dr. Ottófi Rudolfné óvodavezető
Oross Bernadett óvónő • Sebestyénné Erdélyi Ildikó óvónő • Szabó Zsuzsanna
óvónő • Takácsné Keszei Emőke óvónő • Téringerné Ötvös Éva óvónő • Tompa
Ferencné óvónő • Virágné Bertalan Éva óvónő • Zadraveczné Jámbor Anett
óvónő
11
Czéhné Zilahi-Szabó Judit némettanár
Katona-Kerekes Réka magyar-olasz tanár
Lajkóné A. Zsuzsanna matematika-biológia tanár
Lengyel Zsuzsanna magyar-német tanár
Szollingerné Baracskay Beáta gazdasági vezető
Bacskó Lajosné • Bakonyi Béláné • Bodor Tibor • Bors László • Dombi Orsolya •
Éles Mihályné • Farkas Lászlóné • Fütty Csabáné • Horváth Krisztina • Horváthné
Németh Andrea • Kató Józsefné • Kovács Edit • Lurvig József • Mohácsi Róbertné
• Pihokker Gáborné • Prikler Sándorné • Pusztai Lászlóné • Szabó Sándorné • Szalai
Irén • Takács Elekné
12
A
-es
tanév munkarendje
22.
23.
Pótvizsgák • Tanévnyitó nevelőtestületi értekezlet
Tűz- és balesetvédelmi oktatás
Megbeszélés a munkaközösség vezetőkkel
24-31. Munkaközösségi megbeszélések, tantermek, szertárak
előkészítése, adminisztrációs feladatok elvégzése,
felkészülés a digitális a digitális tábla használatára
31.
Veni Sancte
1.
2.
12.
Az első tanítási nap,
Szülői értekezlet (1. osztályok)
A fakultációk, szakkörök és különórák kezdete, a tanme
netek leadásának határideje, szülői értekezlet
(2-12. osztályok)
6.
10.
13.
21.
23.
Osztályonkénti megemlékezés az aradi vértanúkról
Prohászka Ottokár püspök születésnapja
Hangverseny (10.30)
Szent Orsolya ünnepe
Nemzeti ünnep
2.
7.
28.
29.
Az őszi szünet kezdete
Első tanítási nap az őszi szünet után
Szülői értekezlet, tanári fogadóóra (1- 8. o.)
Szülői értekezlet, tanári fogadóóra (gimnazisták)
1.
21.
22.
Hangverseny (10.30)
Rekollekció a diákoknak (számozott tanítási nap),
A karácsonyi szünet kezdete
3.
12.
13.
17.
27.
30.
31.
Első tanítási nap a karácsonyi szünet után
Hangverseny (10.30)
Osztályozó értekezletek • Az első félév vége
A félévi értesítők kiosztása • Félévi nevelőtestületi értekezlet
Szent Angéla ünnepe
Szülői értekezlet, tanári fogadóóra (1-8. o.)
6.
6-8.
A „sí” szünet első napja
Tanári továbbképzés (számozott tanítási napok)
13
9-10. Tanári kirándulás (számozott tanítási napok)
13.
Első tanítási nap a „sí” szünet után
25.
Megemlékezés a kommunista diktatúrák áldozatairól
15.
16.
24.
Nemzeti ünnep
Pihenőnap
Tanítás a pénteki órarend szerint
3.
4.
11.
12.
16.
23.
24.
30.
Rekollekció a diákoknak (számozott tanítási nap)
A húsvéti szünet első napja
Első tanítási nap a húsvéti szünet után
Hangverseny (10.30)
A holokauszt áldoztainak emléknapja
Tanítási szünet
1.
2.
3.
4.
7-8.
9.
4-24.
A munka ünnepe
A 12. H, N osztályozó értekezlete
Rekollekció a 12. osztályok tanulói számára
Ballagás (16.30)
Osztálykirándulások (számozott tanítási napok)
Érettségi szünet
Közép- és emelt szintű írásbeli érettségi vizsgák:
7. magyar nyelv és irodalom (8 ó.) • 8. matematika (8 ó.)
• 9. történelem (8 ó.) • 10. angol nyelv (8 ó.)• 11. német
nyelv (8 ó.) • 14. informatika (emelt szintű, 8 ó.), latin
nyelv (14.ó.) • 15. biológia (8 ó.) • 16. kémia (8 ó), föld
rajz (14 ó.) • 17. fizika (8 ó.), rajz és vizuális kultúra (14 ó.)
• 21. informatika (közép szintű, 8 ó.) • ének-zene(14 ó.)
Pünkösdhétfő
28.
7-13.
14.
15.
16.
18-22.
Emelt szintű szóbeli érettségi vizsgák
Osztályozó értekezletek • A 8. osztályosok ballagása
Te Deum a Bazilikában – ünnepélyes tanévzárás
Az év végi adminisztrációs feladatok elvégzése, a szertárak
rendbetétele, a megírt bizonyítványok leadásának határideje
18-29. Középszintű szóbeli érettségi vizsgák:
18-19. 12. H osztály
20-21. 12. N osztály
22.
Tanévzáró nevelőtestületi értekezlet
(A számozott tanítási napok száma: 182)
14
A
-es
tanév munkarendje
24.
Pótvizsgák • Tanévnyitó nevelőtestületi értekezlet
27-28. Tanári lelkigyakorlat
29-31. Munkaközösségi megbeszélések, tantermek, szertárak
előkészítése, adminisztrációs feladatok elvégzése, tűz- és
balesetvédelmi oktatás
2.
3.
4.
17.
Veni Sancte
Az első tanítási nap
Szülői értekezlet (1. osztályok)
A fakultációk, szakkörök és különórák kezdete, a tanme
netek leadásának határideje, szülői értekezlet
(2-12. osztályok)
5.
10.
18.
21.
23.
27.
29.
Osztályonkénti megemlékezés az aradi vértanúkról
Prohászka Ottokár püspök születésnapja
Hangverseny (10.30)
Szent Orsolya ünnepe
Nemzeti ünnep
Tanítás (hétfői órarend)
Az őszi szünet kezdete
5.
26.
27.
Első tanítási nap az őszi szünet után
11.
21.
24.
Hangverseny (10.30)
A karácsonyi szünet kezdete
3.
11.
15.
let
27.
28.
29.
Első tanítási nap a karácsonyi szünet után
Osztályozó értekezletek • Az első félév vége
A félévi értesítők kiosztása • Félévi nevelőtestületi értekezSzent Angéla ünnepe
15
7.
Hangverseny (10.30)
18.
A „sí” szünet első napja
18-19. Tanári továbbképzés (számozott tanítási napok)
20-22. Tanári kirándulás (számozott tanítási napok)
25.
Első tanítási nap a „sí” szünet után
Megemlékezés a kommunista diktatúrák áldozatairól
15.
26.
27.
Nemzeti ünnep
A húsvéti szünet első napja
3.
16.
22.
23.
Első tanítási nap a húsvéti szünet után
A holokauszt áldoztainak emléknapja
1.
2.
A munka ünnepe
A 12. osztályozó értekezlete
Rekollekció a 12. osztály tanulói számára
3.
Ballagás (16.30)
6-7.
Osztálykirándulások (számozott tanítási napok)
8.
Érettségi szünet
6-23. Közép- és emelt szintű írásbeli érettségi vizsgák:
6. magyar nyelv és irodalom (8 ó.) • 7. matematika (8 ó.)
• 8. történelem (8 ó.) • 9. angol nyelv (8 ó.) • 10. német
nyelv (8 ó.) • 13. latin nyelv (14.ó.) • 14. biológia (8 ó.) • 15.
kémia (8 ó), földrajz (14 ó.) • 16. fizika (8 ó.), rajz és vizuális
kultúra (14 ó.) • 23. informatika (8 ó.) ének-zene(14 ó.)
6-13. Emelt szintű szóbeli érettségi vizsgák
13.
Osztályozó értekezletek • A 8. osztályosok ballagása
14.
15.
Te Deum a Bazilikában – ünnepélyes tanévzárás
17-20. Az év végi adminisztrációs feladatok elvégzése,
a szertárak rendbetétele, a megírt bizonyítványok
leadásának határideje
17-28. Középszintű szóbeli érettségi vizsgák: (17-18.) 12. osztály
20.
Tanévzáró nevelőtestületi értekezlet
16
Az oltár az áldozat bemutatásának a helye, fölötte az oltárkép valamely különleges istenélményre emlékeztető jel. Udvardi Erzsébet az oltárképek, liturgikus
terek mestere volt.
In Memoriam Udvardi Erzsébet
A legnehezebb időben végezte el a
főiskolát 1948 – 53 között. Ott annyit
tanult az egyházművészetről, amennyit
a reneszánsz és a barokk kor művészettörténeti bemutatása megkövetelt.
Ilyen jellegű gyakorlati képzést nem kapott. Amikor évek múltán odakerült a
Balaton mellé, Lékai László későbbi bíboros úr volt Badacsonytomaj plébánosa. Ő hamar rájött arra, hogy a hívek
között van egy festő. Egyik délután
meglátogatta otthonában és megkérdezte, hogy nem festene-e a badacsonyőrsi
Szent Antal kápolnába
a régi, vízfoltos olajnyomat helyett egy új oltárképet… Megtisztelve érezte magam,
megígérte, kicsit félt is
a feladattól, gondolta
majd a plébános
elfelejti. Aztán 1976-ra
elkészült a Szent Antal a
halaknak prédikál című
kép, mely később kiegészült a Háromkirályok illetve a Betlehem című
festményekkel.
„Óriási nagy lehetőséget kaptam a Gondviseléstől – vallotta később –,
hogy azokban az években, amikor egy
festő nagyobb feladatként csak politikai témájú megbízásokat kapott – azok
is agyongyötört közfeladatokká váltak
– , én teljes szabadságban dolgozhattam.” Az egyházi vezetők sokkal magasabb szellemi színvonalon voltak,
mint a világiak, így tudták, hogy a festménybe nem kell beleszólni, megbíztak
benne. Persze megbeszélték a vázlatokat, de egy olyan fajta
szabadság volt a kezében, ami nagy szó volt
azokban az években, és
persze feladat, és fal, és
munka. Persze, az Egyház sem bíz meg akárkiben… Minden alkotás
megköveteli, hogy létrehozójának élménye le-
17
gyen a témáról. Udvardi Erzsébet hívő
szellemiségű családban nőtt fel, ahol a
belső tartalom mindig jelen volt. Szülei
sem és a Kalocsai Iskolanővérek sem
látszat vallásosságra nevelték, benne
éltek az ünnepkörökben. Így nem volt
idegen, amivel megbízták, igazából egy
tartalomnak, mely nagyon meghatározó erejű volt számára talált formát az
oltárképekben, biblikus képekben,
mely formának alapja az arany- és az
ezüstszín használata. Színként kezelte
őket, nem, mint az ikonokon, ahol
„csak” hátteret jelentenek. Kitágította
a színskálát; a fehérnél van még fehérebb, még fénylőbb, még világosabb.
Persze ezt sem kitalálta – nem volt egy
kitalálós festő –, ő ezt látta, hiszen a
világ látványa gazdagabb, mint a mi
18
fantáziánk.
Az ember
csak a meggyőződését
festheti, a
formai
meggyőződését, a formai igazságát, amit ő lát. Udvardi Erzsébet azt
látta, hogy a természetben nincsenek
mértani idomok, szögletek, egyenesek,
hanem csodálatos harmónia van. A biblikus képeknél óriási lehetőség az arany és
az ezüst. Ez az anyag ki tudja fejezni a
transzcendenciát, a matérián túli világot.
A festőnek láthatóvá kell tenni a láthatatlant. Az örömet, a fényt, a tisztaságot, a
megváltást. S mi hálásak lehetünk, hogy
kápolnánkban mindez továbbra is, újra
és újra látható!
Az óvoda 10. születésnapja
Szinte repültek az évek azóta, hogy
óvodánk 2001-ben megnyitotta kapuit.
A két csoport indulása sok óvodapedagógus és szülő álmát váltotta valóra.
Feledhetetlenek maradnak azok a
napok, amikor a tanító nénik segítségével tartottunk bemutatkozó napot az
ódon épületben. Sikerült bebizonyítani,
hogy a külcsínnél sokkal értékesebb
dolgok is vannak! A kedvesség, a szeretet, az ígéretesnek tűnő katolikus nevelés vonzott hozzánk közel 50 gyermeket. Egy év elég volt ahhoz, hogy
bebizonyítsuk a katolikus óvoda létjogosultságát. 2002-re kinőttük a termeinket, ezért a szomszédos lakásból varázsoltunk újabb óvodai csoportot. A mai
új törvényi előírásoknak már nem biztos, hogy eleget tudtunk volna tenni
azokkal a feltételekkel. Aztán elérkezett
a harmadik év, amikor ismét sokkal
több volt a beiratkozó, mint a férőhely.
Nincsenek véletlenek! Az Egyházmegye
meg tudta vásárolni a korábban is a tulajdonában lévő épületet, aminek a
földszintjén már négy csoport fogadására alkalmas óvodarészt alakítottak ki
számunkra. Azóta már sok gyerekünk
ment el iskolába, nagy örömünkre a jó
többségük a Prohászkába. Nagyon jóleső érzés találkozni velük nap, mint
nap, amikor focira jönnek, vagy a kápolnába a misére, de sokan közülük
még most is szívesen bekukkantanak az
óvodába. A felvételi lehetőségek azóta
sem nagyon javultak, mert szerencsére
jönnek a testvérek is sorba, akiknek elsőbbsége van a bejutásra.
Sok-sok élménnyel, tapasztalattal
lettünk gazdagabbak, melyek közül sok
esemény már hagyományszámba
megy. Minderre gondolva tartottuk
fontosnak, hogy a 10 évet még emlékezetesebbé tegyük. Minden hónapra
terveztük valamit, amiben a jelenlegi
óvodásoknak, az elmenteknek, a szülőknek egyaránt szántunk szerepet.
Szeptemberben a Kör, kör ki játszik
nevet adtuk annak a programnak,
melyhez a Gyermekek Háza segítségét
kértük. Eredménye nem számokban
volt mérhető, a sok ötletes játék közül
mindenki megtalálta a kedvére valót.
Mi óvónők is elcsentünk egy-két ötletet, melyhez nem kellett nagy anyagi
ráfordítás, csak egy is fantázia. Így lett
a felmosóból lovacska, az ásványvizes
palackból tekebábú. Mi felnőttek is jól
szórakoztunk a nagy körforgásban a
gyerekek kellemesen elfáradtak.
19
A hónap végén ismét részt vettünk a
Mihály-napi vásárban. Ragaszkodva a hagyományokhoz, hogy mindig egy portékát egy gyümölcsért vásárolunk mindig
vannak újítások, meglepetések. Idén Roli
bohóc vidámságát ragasztotta minden
jelenlévő arcára. Emellett még minden
gyerek kérhetett egy lufiból készült figurát is. Természetesen idén sem maradt el
a helyben sütött kürtőskalács sem.
Később ugyanez az anyuka hozta el
hozzánk a Holle anyó Színházat. Nagycsoportosaink már évek óta vesznek
részt bábszínházi előadásokon, de
hogy a kicsik se maradjanak ki, most az
óvoda keretein belül tudtuk a színházi
élményt biztosítani nekik.
November végén már hagyományosan adventi játszóházba várjuk a szülőket
is, ahol apró tárgyi kellék elkészítésével
készülhetnek a gyerekek legnagyobb ünnepére, a karácsonyra. Mi nem ünnepeljük a karácsonyt, hadd maradjon a család meghitt ünnepe. Fontosabbnak érezzük azt, hogy az adventi készület legyen
20
egy lelki felkészülés, a másikra való odafigyelés, a titokkal készült ajándékozás
öröme. Ebben az évben ennek volt az
egyik eseménye az adventi hangverseny.
A szülők között többen játszanak hangszeren, akár műkedvelőként, akár zenekari zenészként, de mindenképp szívből
jövően vállalták a rögtönzött zenekar felállítását. Gyerekeink rendszeresen vesznek részt hangversenyen, de most amikor az apa vagy az anya játékát hallották,
az maga volt a csoda! Játékukkal példát
adtak nemcsak a gyerekük, hanem az
egész hallgatóság számára.
A jubileumra készülve vállaltuk idén a
Mesemondó Találkozó megszervezését.
Az Evangélikus Óvoda ötleteként megvalósult találkozón az óvó nénik készülnek egy-egy mesével, amit a gyerekek
mindig örömmel hallgatnak. Ebben az
évben az aporosok után ismét rajtunk
volt a sor. Akár fogadó, akár szervezőként veszünk részt ezeken a találkozókon, mindig apró csodákat élünk meg,
amiben a gyerek és a felnőtt egyaránt
elvarázsolódik. Nem lehet óvó néni az,
aki nem tud szépen mesélni, de egész
más az, amikor szakavatott kollégák elé
kell kiállni. Szerencsére nem versenyről,
hanem találkozóról beszélünk. Itt mindenki nyertes! Szerénytelenség nélkül
mondhatom, hogy az egyik díj, az általunk előadott „Dolgozz macska!” meséje volt, amiben az óvoda minden dolgozója kapott szerepet. A jó óvónőnek
kicsit színésznek is kell lennie, bizton állítom, hogy mi most kiérdemeltük a színművész jelzőt. A másik fődíjat Csernik
Szende Valódi láb-bábművész adta át a
hallgatóságnak. Ízes szép beszéde, humora, szép székely meséi valódi kikap-
csolódást, felüdülést jelentettek mindannyiunknak.
A régi játékok kiállítása színfolt volt az
óvodai életében. A szülők és az óvoda
dolgozói megértették az „őrizd meg, és
emlékezz” fontosságát. Előkerültek a
pincéből, a padlásról a macik, társasjátékok, könyvek, vasutak. A 30-40 éves
hintalovak, ólomkatonák felidézték a
szülők gyerekkorát. Logopédusunk
több, mint 60 éves bababútorai bizonyították, hogy nem minden lom, ami már
nem korszerű. Talán sikerült megértetnünk mindenkivel, hogy a régi emlék
nem elavult ócskaság.
Amint az elején említettük, jó látni a
„régi” óvodásainkat. Elsősorban rájuk
gondolva hirdettük meg a rajzpályázatot is. Szinte még ma is tudjuk hány tehetséget engedtünk iskolába, mennyi
gyerekrajzot küldtünk sikerrel különböző pályázatokra. Felhívásunk nem
volt eredménytelen. Közel negyvenen
küldtek rajzokat, így valóban nehéz
helyzetben volt a zsűri. Az eredményhirdetés ünnepélyességét fokozta,
hogy szintén volt óvodásaink közül volt
néhány bátor vállalkozó zenész, akik
hegedű és fuvolaszóval köszöntötték a
résztvevő kis művészeket. Jó volt megint együtt lenni.
Az óvoda közösségének és a lelkes
szülőknek köszönhetően még számos
eseményt örömteli esemény részesei voltunk, úgy gondoljuk, hogy valóban sikerült az óvoda és a szülői ház közötti kapcsolatot elmélyíteni. Ráadásként minden
évben szervezünk egy közös kirándulást,
ahol ismét kicsi és nagy, idős és fiatal
részt vehet. Idén a cseszneki vár aljában
fekvő Kisbükk majorba látogattunk. Az
eső sem tántorított el bennünket, mire a
várba értünk, már a Nap is kisütött. A
családias kisbükki major tulajdonosai
igazi vendéglátóként fogadtak minket. A
finom magyaros ízek, a gyönyörű magyar táj, a jellegzetes magyar népvilág
tárgyi emlékei között szinte elröpült az
idő. A lovaglás, a háziállatok közötti bújócskázás mellett a legnagyobb keletje a
szalmában ugrálásnak volt. Nagyon
nehéz volt a napnak búcsút inteni. Talán
ez a nap volt ennek a jubileumi évnek a
koronája, igazi születésnapi ajándék.
Úgy hisszük, hogy nagyon fontos az
ember életében az ünnep. Mi igyekeztünk az egész évet ezekkel az apró eseményekkel színesebbé, emlékezetesebbé, ünnepélyesebbé tenni. Azt
akartuk, hogy ezek a napok különbözzenek a többi naptól. Márait idézve azt
szerettük volna, hogy „..legyen benne
tánc, virág… Mindenekfölött legyen
benne valami a régi rendtartásból, a
hetedik napból, a megszakításból, a
teljes kikapcsolódásból, legyen benne
áhítat és föltétlenség. Az ünnep az élet
rangja, felsőbb értelme.”
21
A HIT évének rendezvénysorozatai
az óvodában
XVI. Benedek pápa meghirdette a
Hit évét, amely 2012. október 11-től
2013. november 24-ig, Krisztus Király
ünnepéig tart.
Óvodapedagógusként fontosnak tartottuk, tartjuk, hogy kiemelt helyen szerepeljen hitünk ápolása és küldetésünk
megélése: “Hirdessétek az evangéliumot
minden teremtménynek!”. Mk 16,15b
Havonta egy-egy feladat teljesítésével kapcsolódtunk a Katolikus Pedagógia Szervezési és Továbbképzési Intézet
felhívásához, melyben óvodánk gyermek és felnőtt közössége mellett aktív
részvételre hívtuk a szülőket is.
Szent András hava
PÉLDAADÓ SZENTJEINK
Az óvodáskorú gyermekek nevelésében jelentős szerepet tölt be a személyes
példamutatás. Fontos, hogy őket a mindennapokban körülvevő felnőtteken
kívül távolabbi, mindenki számára példaértékű emberek életét is megismerjék.
Óvodánkban hagyományt teremtettünk, Szent Márton, Szent Erzsébet és
Szent Miklós emlékének felelevenítésével. Egy-egy héten keresztül járjuk
körül életük eseményeit, ki-ki a különböző korcsoportok fejlettségének és
érdeklődésének megfelelően. Az idén
ez így zajlott:
22
Szent Márton
A hét folyamán mindannyian elkészítettük a lámpásainkat. Sajtos dobozból, kis üvegekből, pauszpapírból, festéssel, ragasztással, homokszórással, az
óvó nénik ötletei és a csoport képességei szerint.
A “Gyöngyvirág” csoportra, mint a
legidősebbekre hárult a legtöbb feladat. Már a hét elején megismerkedtünk a legendával, a segítségnyújtás, a
könyörületesség, adakozás fogalmával.
Barkácsoltunk csákót, kardot, liba
fejdíszt, köpenyt. A fiúk kardozhattak,
harcolhattak, játszottunk libás népi játékokat, és kis részletekben eljátszottuk
a történetet, hogy mindenki megtalálhassa a neki tetsző szerepet.
Mi óvónők, közösen készítettünk
meglepetést a gyerekeknek, libákat a
jelükkel ellátva, és liba alakú süteményt
mézes tésztából. Az óvoda udvarát
lampionokkal, az ablakokat mécsesekkel díszítettük fel.
Pénteken délelőtt lámpásainkat
meggyújtottuk és énekelve végigjártuk
az óvoda és a gimnázium folyosóit.
Délután az Orsolyita templomba hívtuk a szülőket és a gyerekeket, ahol
közös éneklés után a Gyöngyvirágokkal
eljátszottuk nekik Szent Márton életének fontos eseményeit. Rövid ima
után újra meggyújtottuk lámpásainkat
és csoportonként énekelve átvonultunk
az óvoda udvarára. Ott minden gyerek
a lampionokkal kivilágított udvaron
szüleivel együtt megkereshette a saját
libáját, majd útravalóul egy-egy “libasülttel” (liba alakú mézeskaláccsal) távozhattak.
Szent Erzsébet
Az ünnepet megelőző hét folyamán
a csoportok elkészítették Erzsébet rózsáit, kosarát, kötényét, kidíszítették
vele a faliújságjukat. A kicsik óvó nénije
ki cipókat sütött a csoportjának.
A “Gyöngyvirágok” a történetet
megismerve lelkesen készülődtek, hogy
meghívják csoportjukba a többieket is.
Virág alakú linzert sütöttünk és lelkesen dramatizáltuk a történetet. Összegyűjtöttük a szükséges kellékeket, ami
hiányzott, azt elkészítettük.
Szent Erzsébet neve napján izgatottan rendeztük át a csoportot, hogy
mindenkinek jusson hely. A gyerekek
felszabadultan, játszották el a legendát, láthatóan átérezték az adakozás
örömét, a kisebbek számára közelebb
hoztuk, érthetővé tettük az ünnep lényegét.
Szent Miklós
A gyerekekhez ő áll a legközelebb,
hisz már egész kicsi koruktól ismerik és
várják. Minden évben elmeséljük nekik
Szent Miklós püspök legendáját, és elmondjuk, hogy az ő emlékére jön el
hozzájuk is. Dalokat, és verseket mondogatunk, hogy köszönteni tudjuk.
Szokásosan közösen rendet rakunk a
csoportokban, és kipucoljuk a cipőinket. Alig várjuk, hogy megérkezzen és
elmondja mit hallott rólunk, és megkapjuk az ajándékokat. Minden évben
jó pár gyermek rajzokkal várja Őt, hogy
ő is kapjon valamit, vagyis ráéreznek a
jócselekedet örömére.
Évek óta szintén hagyományosan
megjelennek iskolánk “krampuszai”,
akik szintén Mikulással érkezve cukrot,
diót, mogyorót csempésznek az ovisok
cipőjébe. Idén kis fahasábokból készítettek meglepetést, ami sok-sok év
múlva talán emlékezteti a gyerekeket
december 6-ra.
Hagyományaink folytatásával játékos, cselekvő módon juttatjuk értékes
tapasztalatokhoz gyermekeinket szentjeink életéről, az általuk megismert
örök emberi értékekről, a szeretet és az
egymásra és a mennyei Atyára figyelés
fontosságáról.
Karácsony hava
ADVENTTŐL KARÁCSONYIG
Advent talán a legszebb, legizgalmasabb időszak mindenki életében. Napról-napra izgatottabban várjuk a kis
Jézus születését.
Adventi játszóház
Várakozásunkat sok-sok éve már
egy közös szülő-gyermek játszóházzal
kezdjük. Nemcsak a gyerekek, hanem
a szülők is kíváncsian várják, hogy milyen új barkácsötlettel hozakodunk elő.
Az évek során szüleink ráéreztek arra,
hogy elsődleges célunk az együttmunkálkodás, hogy a munka közben jókat
beszélgetve, gyermekünkre odafigyelve
készítsünk ízléses ajándékokat, díszeket. A játszóház végén a kápolnában
Igazgató Úr adventi gondolatai mellett,
közös énekléssel gyújtjuk meg az első
adventi gyertyát.
23
Szálláskeresés
Ez a szép szokás Mária és József
útját követi, ahogy az összeírásra Betlehembe mentek. A szokás felelevenítésében való részvétel önkéntes, aki szeretné, hogy hozzájuk is eljusson a
Szent Család, az előzetesen jelentkezhet. Az első helyre mi visszük s utána
folyamatosan nyomon követjük a Szent
Család útját. Aki nem tudja otthonában fogadni, annak segítünk a kápolnában az átadásnál, átvételnél. Gyermekeinkkel (és már szüleinkkel is) megtanítottuk a Szállást keres a Szent Család… kezdetű éneket, így adjuk át egymásnak. Szülői visszajelzések alapján
ezek a találkozások közelibbé hozzák
óvodai családjainkat.
Betlehemezés a kápolnában
A Szent Család visszaérkezett az óvodába. Óvodásaink izgatottan készülődtek, hogy szüleiket és óvodás társaikat is
meglephessék betlehemezésükkel.
Betlehemezés az időseknél
Nagycsoportosaink már évek óta
visznek karácsonyi hangulatot betlehemezésükkel, énekeikkel az Orsolyita
rendházban élő időseknek és a szomszédos Idősek Otthonába.
Karácsonyköszöntés
a Püspök Atyánál
Ellátogatva a Püspökvárba jókívánságainkkal, rövid betlehemező műsorunkkal
kívánunk áldott, szép ünnepet Püspök
Atyának és a Püspökség dolgozóinak.
Boldogasszony hava
VÁNDORBIBLIA
„A kegyelem pillanata lesz a Hit éve
amikor még teljesebben Istenhez for-
24
dulhatunk, megerősíthetjük hitünket és
örömmel hirdetjük őt az embereknek.”
( XVI. Benedek)
„Minden írás, amit Isten sugalmazott, jól használható a tanításra, az érvelésre, a feddésre, s az igaz életre való
nevelésre, hogy az Isten embere tökéletes legyen és minden jóra hajoljon.”
(2 Tim. 3,16-17.)
Óvodánk is csatlakozott a Katolikus
Pedagógiai Szervezési és Továbbképzési Intézet programsorozatához,
„vándorbibliát” indítottunk el csoportjainkban.
Csoportonként egy bibliát adtunk
körbe a családoknak, javaslatok a
mindennapi Bibliaolvasáshoz melléklettel.
A szülők nagy érdeklődéssel vettek
részt ebben a programban.
A biblia minden családnál egy estét
töltött, a felnőttek, gyerekek együtt olvashatták az aznapi igét.
A gyerekek másnap örömmel mesélték, felidézték a hallottakat.
Néhányan fényképet is készítettek.
Böjtelô hava
A TÉKOZLÓ FIÚ
Azért választottuk ezt a bibliai történetet, hogy a gyerekekben erősítsük a szülőgyermek iránti tiszteletet. Szerettük volna
kihangsúlyozni a testvéri szeretetet, a
megbocsátás örömét. Örömmel tapasztaltuk, hogy a történet eljátszásához, a mai
rohanó világban több szülő vállalta a “szereplést”. Külön élmény volt, hogy dajka
nénink is bekapcsolódott, munkája mellett
a heti próbákon is részt tudott venni.
A kezdeti botladozások, izgalmak,
gátlások később kezdtek feloldódni,
sziporkáztak az ötletek, a próbák jó
hangulatban teltek. A szülők nagy lelkesedéssel hozták a kellékeket, segítettek a díszletek tervezésében.
Izgalommal vártuk az előadás napját.
A gyerekek ámulva hallgatták a bibliai
történetet, amit az előző napi reggeli áhítat keretében feldolgoztunk. Az előadás
délutáni időpontban volt, örömünkre a
rossz idő ellenére is sokan eljöttek. A legcsodálatosabb az volt, amikor a gyerekek
csodálkozva nézték saját és táraik szüleit,
amint éppen a tékozló fiút, vagy annak
édesanyját, testvérét alakították, amint a
fogadóban múlatták az időt. A szülők
mintegy ajándékot átnyújtva mondták,
énekelték szövegüket saját gyermeküknek, a szülőtársaknak.
Ez a bibliai történet a feladat teljesítésén túl, közelebb hozta a szülőket egymáshoz, illetve óvodai közösségünkhöz.
Böjtmás Hava
JÓ CSELEKEDETEKKEL
KÉSZÜLÜNK HÚSVÉTRA
“A jó cselekedet Isten akaratának
szabad akarattal és tudatosan történő
teljesítése. Természetes, ha földi célokért történik, természetfölötti, ha Isten
szeretete motiválja.”
Természetesen ez egy óvodás számára megfoghatatlan, de hitre nevelésünkben a jó és a rossz fogalma napi
szinten megjelenik.
Már a karácsonyi ünnepkör alapgondolataként hangsúlyozott, hogy az adventi készülődés nem az ajándék várását, hanem a jócselekedetek “gyűjtését” jelenti, melyet mi ajándékozunk
Jézus születésekor.
A húsvéti szent idő a hamvazkodással kezdődött, Igazgató úr, József
atya az óvodában hamuval keresztet
rajzolt a gyermekek homlokára, kihangsúlyozva, hogy “Jézus szeret
téged”. A gyerekek hallhatták a böjt,
irgalmasság, megbocsátás fogalmait,
melyekből kettő a hétköznapi életből
már ismert volt számukra. A korábban is hallott bibliai történetekkel, a
szentek példáján keresztül egyre inkább megvilágítottuk, hogy mit is jelent jót tenni, miért tesszük a jót,
kiért tesszük a jót.
Nagy segítséget jelentenek azok a
vallásgyakorló családok, ahol a család
minden tagja megéli ezeket. A böjt lényegét saját példáján keresztül megmutatja gyermekének, melyek megjelennek a gyermekek rajzaiban, otthonról hozott történeteiben.
Csoportonként különböző formáját alkalmazták az óvó nénik a jócselekedet gyűjtésének, illetve annak
képi formában történő megjelenítésének.
25
Szentgyörgy hava
TEST ÉS LÉLEK EGYSÉGE
Családi vetélkedő délutánra hívtuk
napraforgós óvodásainkat, szüleiket,
testvéreiket. Öt család fogadta el meghívásunkat.
Gyertyagyújtás, közös éneklés után
Szent György legendáját elevenítettük fel. A vetélkedéshez a szülőkkel
megbeszélve két csapatot alakítot-
tunk. A névválasztást rájuk bíztuk, így
született meg a Szent György és a
Sárkány csapat.
Első feladatként a társasjátékban
négy állomáson kellett helyesen válaszolni bibliai témájú kérdéseinkre.
Második feladatként tesztet töltöttek
ki a csapatok Szent György legendájáról.
A harmadik feladatban a szentre
utaló jellemzések alapján kellett kitalálni a szent nevét.(Szt. Márton, Szt. Erzsébet, Szt. Miklós, Szt. Balázs)
A negyedik feladatban a gyorsaságé
volt a főszerep: két-két bibliai eseményt ábrázoló puzzle elemeit kevertük össze. Cél a képek mielőbbi kirakása és a kirakón látható történetek
felismerése, megnevezése.
26
Záró feladatként közös rajz készítését kértük Szent György legendájáról.
Felnőttek és gyerekek nagy élvezettel játszottak. Jó volt látni az izgatott,
nyerésre törekvő arcokat, az együttműködő családokat. A vetélkedőt végül a
Szent György csapat nyerte két ponttal.
Természetesen senki nem ment haza
üres kézzel. A vetélkedő díja a győri
Zichy Ferenc Látogató Központba szóló
családi belépőjegy, melyet minden
résztvevő család megkapott.
Római beszámoló
A világ keresztény ifjúsága minden
év utolsó hetében találkozik, hogy a Taizei Közösség szellemiségében megerősödve közösen imádkozzon, elmélkedjen. A zarándoklat jó alkalom arra, hogy
hitünkben megerősödjünk, Isten szeretetében feltöltődjünk. A nemzetközi találkozó mindezek mellett remek alkalom
arra, hogy a sokaságban barátságok
szülessenek, felejthetetlen kalandokban
legyen része a fiatal zarándokoknak.
A legutóbb 2012. december 28. és
2013. január 2. között
megtartott nemzetközi
találkozón keretében
Róma városa nagy szeretettel fogadta az igen
népes számú zarándoksereget. Közülünk egyeseket családoknál helyeztek el, mások tornacsarnokban vagy más közösségi helyeken lettek elszállásolva. A nemzetközi
szálláson új barátságok
születtek.
Első esti imádságunknak a Szent Pál-bazilika adott otthont. Előtte nem is gondoltam volna,
hogy létezik ilyen gyönyörű és hatalmas
templom. Az esti imádságok önmagukban is nagyon nagy élményt szoktak
nyújtani, pláne egy ilyen környezetben,
az ember nagyon könnyen meghatódik.
Alois testvér – a taizei közösség vezetője
– elmélkedése, a több ezer fiatal éneke,
a kereszthódolat, az imádságok csendje
rendkívül lélekemelő élmény volt számomra.
Délelőttönként a saját egyházközségnél volt imádság, majd kiscsoportos
beszélgetés szembesített a ténnyel,
hogy nem vagyunk egyedül, Európaszerte hasonló helyzetben vannak a keresztény fiatalok.
Délidőben a Circo Massimo nevezetű emlékhelyen gyülekeztünk ebédosztásra. Ahogy végignéztem a tömegen, eszembe jutott a
csodálatos kenyérszaporítás története. Ebéd
után a programfüzetben
javasolt zarándokút
főbb állomásait jártunk
végig a történelmi belváros templomaiban.
Megcsodálhattuk többek között a sixtusi kápolnát, a katakombákat
és Róma nevezetességeit. Előadások hangzottak el a mai kor vértanúiról, beszélgettünk
Péter hitéről, a keresztény fiatalokat
manapság érintő kihívásokról. Meghallgathattuk egy csillagvizsgáló tudós előadását is, hogy csak néhányat említsek
a majdnem 20 választható délutáni
program közül. Ezeknek a programoknak általában a belváros templomai,
nevezetességei adtak helyszínt.
27
A közös ima XVI. Benedek pápával
a Szent Péter téren felejthetetlen
emlék. Amikor tengernyi ország a
maga nyelvén fohászkodik egy téren
egybeforrva, jelképezi, hogy határok és
nyelvek nem képezhetnek akadályt,
mert a hit ennél erősebb összetartó kapocs. Szabadidőnkben a közös séták, a
barátkozás, a más népek fiataljaival
való ismerkedések, nemcsak nyelvgyakorlásra és barátkozgatásra voltak jók,
hanem arra is, hogy felismerjük, egy
élő közösség fontos és örömteli tagjai
lehetünk. A magyarok imájával elvittük
e kicsi ország fohászát Rómába, hogy
közösen sóhajthassuk mi is együtt fohászainkat.
Szilveszter estéjén tizenegy órakor a
vendéglátó egyházközségekben kezdődött az imádság és a virrasztás a békéért, majd éjfél után az egy egyházközségbe tartozó országok fiatalok műsorai
következtek. A zarándoklatról hazatérve
- bár a fáradtság még sokáig éreztette
hatását - már most érzem és tudom,
hogy megérte az utat és az időt.
A résztvevő prohászkások nevében:
Taizé Közössége, verbita ifjúsági missziósok, Prohászka iskola, köszönjük a lehetőséget!
28
Fekete Katalin
Beszámoló a 2012-2013 tanév
könyvtári projektmunkájáról
Mint minden évben, idén is lehetőségünk nyílt arra, hogy a budapesti
Goethe Intézettel együttműködve, színesítsük diákjaink német nyelvű tanóráit. Az Intézet, kérésünkre, rendelkezésre bocsátotta módszertani anyagait,
amelyek postai csomag formájában iskoláról iskolára vándorolnak.
2012 őszén illetve 2013 tavaszán az
újonnan összeállított két Spielekoffert
volt szerencsénk kipróbálni. A két csomagban összesen 24 társasjáték található, életkori sajátosságok és nyelvi
szintek szerint válogatva.
Az őszi koffer inkább a felső tagozatba és a gimnáziumba járó diákok
számára készült játékokat tartalmazta,
köztük a már jól ismert, és Magyarországon kedvelt Scrabble, Activity és
Tabu társasjátékok német nyelvű változatát. De küldtek nekünk a német történelemhez és országismerethez kapcsolódó, valamint témaorientált szókincset és kifejezőkészséget fejlesztő memória- és kártyajátékokat is.
Kollégáimmal összesen 13 szakórát
tartottunk 12 nyelvi csoportban.
A tavaszi kofferban az alsó tagozat,
valamint az ötödik és hatodik évfolyam
számára összeállított játékokat kaptuk
kézhez. A témák és a szókincs, amelyet
ezek a játékok érintenek, maximálisan
29
figyelembe veszik e korosztály életkori
sajátosságait és érdeklődését, hiszen
olyan alapvető szituációkat dolgoznak
fel, mint például a vásárlás a boltban,
az évszakok szerinti öltözködés, vagy
az emberek külső és belső tulajdonságai. Természetesen ebben az esetben is
kipróbálhattuk az Activity, Tabu és
Scrabble játékokat, de a másik csomagban lévőhöz viszonyítva lényegesen
egyszerűbb szókinccsel.
Mivel a csomagot fogadó iskolák között „német, mint nemzetiségi nyelv”
képzéssel foglalkozó intézmény is van,
a játékok nyelvi szintje megegyezett a
nálunk felsőbb osztályba járó, ám a
német nyelv tanulását csak most kezdő
diákjaink tudásával. Így a tavaszi félévben nemcsak a 8-12 éves, de a 13-18
éves tanítványaink is újra lehetőséget
kaptak, nyelvtudásuk ilyen módszerekkel történő továbbfejlesztésére.
Ez a lehetőség, véleményünk szerint,
nagyban elősegítette a diákok körében
német nyelv népszerűségének növekedését, és a nyelvtanulás szórakoztató oldalának megismerését, lényegesen meggyor-
30
sítva az adott téma szókincsének és nyelvtani anyagának beépítését, elsajátítását.
A Spielekoffer program mellett párhuzamosan újból megérkezett hozzánk Fabian és Lotta, a 2010/2011-es tanévből
már jól ismert két bábfigura, magukkal új
témákat és új ötleteket hozva. A csomag
tartalma a két báb mellett egy Olaf Möller által írt kézikönyv a bábok használatáról („Große Handpuppen ins Spiel bringen” címmel), projektleírások és a projektek megvalósításához szükséges mellékletek, egy fotódokumentációkat tartalmazó mappa, és kitűzők, amelyeket a
programban résztvevő gyerekek kapnak
ajándékba.
A résztvevők idén harmadik-ötödik évfolyamba járó diákjaink voltak, így a két
csoportban összesen hat foglalkozást tartottunk Soósné Koppi Ágnes tanárnővel.
Az „óraközi szünetek” és az „osztálykirándulás” témákat dolgoztuk fel. A foglalkozások menetének kidolgozásához
nagy segítséget jelentettek a már említett
mellékletek, a gyerekek pedig láthatóan
élvezték a plakátok elkészítését, és az új
szavak, kifejezések elsajátítását.
Dr. Morvai Edit, a Goethe Intézet „Kooperáció a német nyelvoktatásban” részlegének munkatársa, a Puppenkoffer
projekt kidolgozója, cikket írt a programról a Frühes Deutsch c. német nyelvtanítási szaklapba. Minket és tanítványainkat
ért az a megtiszteltetés, hogy ezt a cikket
az általunk készített fényképekkel tegyük
színesebbé. A Puppenkoffer ötletessége,
és Olaf Möller kézikönyve inspirált arra,
hogy kidolgozzak egy saját, a mi iskolai
könyvtárunkat népszerűsítő technikát,
amely a Violett nevű báb életre keltésében valósult meg.
Ennek az ötletnek a leírása is helyet
kapott a cikkben, amire nagyon büszkék lehetünk.
A technika ugyanis nagyon jól működik, ezt fényesen bizonyítják a
könyvtári látogatottságot mérő statisztikai adatok is. Violett szerepe jelentős a könyvtár mindennapi életében, a könyvtári órák módszertani
megújításában (ahol inkább a visszacsatolást és az óra lezárását hivatott
alátámasztani), valamint a gyerekek
olvasóvá nevelésének elősegítésében.
Emellett pedig támogatást nyújt az
írás-, rajz- és olvasáskészség fejlesztésében, hiszen állandó levelezést lehet
„vele” folytatni. A gyerekek berendeztek „neki” egy kis házat, és folyamatosan tele van a postaláda levelekkel és rajzokkal, amelyek egy külön
faliújságon is bárki számára megtekinthetők.
A báb személyisége és háttere igazodik a célcsoport életkori szintjéhez, nem
tökéletes, hiszen ő maga is gyermek, manapság divatos érdeklődési körrel, tudásvággyal, hobbival, tanulási nehézségekkel, átlagos emberi/gyermeki hibákkal,
átgondolt és logikusan felépített családi
háttérrel, példaképekkel. Ez a típusú báb
(Klappmaulpuppe) azért is speciális, mert
terápiás célokra alkalmas, kifejező arca és
élethűen mozgatható kezei okán, így
sokoldalúan felhasználható a mindennapi munka során.
Ezúton köszönjük a Goethe Intézet
munkatársainak, hogy közreműködésükkel egyre sikeresebbé válhatunk a szakmánkban, ötleteikkel, tanácsaikkal és továbbképzéseikkel inspirálnak bennünket.
Ezáltal még sikeresebben népszerűsíthetjük az idegen nyelvek tanulását, és emelhetjük a német nyelv presztízsét, versenyképességét és megítélését.
31
Gondolod, kerül életed útjába
egyetlen gátoló kő is hiába?
Lehet otromba, lehet kicsike,
hidd el, ahol van, ott kell lennie.
De nem azért, hogy visszatartson téged
se, hogy lohassza kedved, merészséged.
Jóságos kéz utadba azért tette,
hogy te megállj mellette,
nézd meg a követ, aztán kezdj el
beszélni róla Isteneddel.
Őt kérdezd meg, milyen üzenetet
küld azzal az akadállyal neked.
S ha lelked Istennel találkozott,
utadba minden kő áldást hozott.
Kô a kézben
Gondolom, sokak számára ismerős a
vers. Többnyire Prohászka Ottokár püspök egyetlen költeményeként tartják
nyilván. Pedig nem a püspök írta,
hanem egy német hölgy. Úgy hívják,
hogy Maria Feesche.
Ez a fordítás, pedig egy evangélikus
diakonissza költőnő, Túrmezei Erzsébet
alkotása. A szerzőséget természetesen az
utókor kötötte Prohászkához, hiszen ez a
fordítás valószínűleg legalább 20 évvel
Ottokár püspök halála után született.
De akkor miért kötötte a szájhagyomány Prohászkához a verset?
Az biztos, hogy a szocialista diktatúra nyomása alatt, ahol a gondolat
csak hártyavékony indigóval gépelt
lapokon terjedhetett, és sokszor a
fantázia egészítette ki a hiányzó információkat. Furcsa módon ez a vers
lett a Prohászka püspök legismertebb
32
műve, pedig igazán semmi köze sincs
hozzá…
Vagy talán mégis.
Van ugyanis még egy műve, amiről
azért elég sokan tudtak. A Föld és Ég
című könyv.
Nem geológiai szakkönyv, de a
maga idejében bevezetésnek, alapozásnak megállta volna a helyét. Részleteiben 1900 és 1902 között már közölték a Magyar Sion esztergomi újság
hasábjain. 1902-ben két egymást követő kiadásban, könyv alakjában is
megjelent. Újabb kiadások láttak napvilágot 1906-ban és 12-ben, majd az
összegyűjtött írásokban 1927-ben.
Mai geológus körökben olyan népszerű, hogy a Darwin emlékév alkalmából országszerte több neves geológus
előadást tartott róla s Prohászkát a
francia jezsuita paleontológushoz Tehilard de Chardinhoz hasonlították.
Nos lehet, hogy a népi emlékezet
megőrzött valamit a „geológus” Prohászka alakjából, de talán ezen a vonalon ennél messzebbre is juthatunk...
Ugyanis az elmúlt század fordulóján
a kő, a kőzet botrányok okozójává vált.
Sokan megbotlottak a geológia és a
paleontológia eredményeiben. A rétegtan és a paleontológia által elmesélt
földtörténet nem vágott egybe a Biblia
hatnapos teremtéstörténetével. Viszont
jól magyarázhatóvá vált a különböző
fejlődéselméletekkel.
Kő került az útra…
Ám a 19. század természettudományos felfedezései olyan gondolkodók
számára adtak muníciót, akik kifejezetten a kereszténység ellenségei voltak.
A korszak természettudományos és
technikai sikerei jó táptalajt adtak tanaik terjesztéséhez.
Két irányzatot említek meg:
Az első a mechanikus materializmus.
Tanítása szerint, a világ egy gépezethez
hasonlítható. A karikatúrán, jól megfigyelhető az ok - okozati összefüggések
zárt láncolata. A mechanikus materializmus valami hasonlóan determinált világot képzel el. Világképe szerint az
anyag örök, ezért tulajdonképpen teremtetlen és megsemmisíthetetlen. Így
a világegyetem is örök. Nem létezhet
anyagtól független gondolat, nincs
tehát lélek sem. A világ jelenségei okokozati összefüggésekbe állíthatóak.
Ezek láncolata előre meghatározza az
eseményeket. Az egyén az ok-okozati
összefüggések foglya.
A másik irányzat, Auguste Comte
pozitivizmusa. Ez a szcientista természettudomány hitvallása lett.
A szcientizmus vallásos áhitattal
csüng a tudományon, ami valójában,
át próbálja venni a vallás minden
funkcióját. Nem foglalkozik fizikán
túli dolgokkal.
Egyszerűen tudományos megfigyelések és kísérletek alapján, rendezni
akarja a jelenségeket, és feltárni az
ok-okozati összefüggéseket. Comte
szerint nem érdemes foglalkozni
Isten tagadásával. Egyszerűen, helyére kell állítani valami mást. Ő a keresztény Isten helyébe az Emberiséget állítja, de állítottak már azóta a
helyébe haladást, tudományt, jólétet,
a természetet és még kitudja, hogy
mi mindent…
Ezek az irányzatok a látszat ellenére,
egyáltalán nem természettudományos,
sokkal inkább agresszív vallás ellenes filozófiai, ideológiai rendszerek, melyek
jogot formáltak arra, hogy irányt szabjanak a természettudományos gondolkodásnak.
A darwini evolúció velük szemben
egy valódi tudományos elmélet. Képes
jól használható tudományos hipotézist
felállítani az élet gazdagságának kialakulására, és az ember megjelenésére.
Az evolúció elmélete katolikus részről kezdetben nem ütközött nagy ellenállásba. Magyarországra, például először egy bencés pap, Rónay Jácint közvetítésével érkezett.
Inkább a protestáns egyházak léptek
fel ellene, a teremtéstörténetre való hivatkozással.
Később, a 19. sz. végétől, a katolikus egyházban is egyre nagyobb idegenkedéssel fogadják.
33
A szcientista, ateista, pozitivista
gondolkodók viszont érthető módon,
lelkesen ünneplik.
A végtelenre nyitott emberi szellem
természetesen egyfajta szellemi klausztrofóbiát érez ebben az önmagára
zárt sivár gondolatvilágban.
Jó példa erre a Maritain házaspár. A
Sorbonon tanultak természettudományt. Az igazságot keresték, de a
Sorbonomon nem kaptak megnyugtató választ a kérdéseikre. Az a világ,
amit ott eléjük tártak, annyira értelmetlennek és céltalannak tűnt, hogy már
az öngyilkosságra gondoltak. Ám ekkor egy költő és író barátjuk, Charles
Péguy elvitte őket Henri Bergson előadásaira, ahol egy egészen új világ nyílt
meg a szemük előtt. A Bergson által
feltárt út, számukra a kereszténységhez vezetett.
Henri Bergson természettudományos műveltségű, zsidó gondolkodó
volt. 1907-ben a Teremtő Fejlődés
című művében megalkotja saját evolúció-elméletét, mely összeegyeztethető
zsidó hitével. Bár ő maga soha nem keresztelkedett meg, hatására, a Maritain
házaspárhoz hasonlóan, többen kereszténnyé lettek.
A 20. század másik meghatározó
gondolkodója Teilhard de Chardin jezsuita paleontológus, természettudós. Neki
sikerült kidolgoznia a 20. század legátfogóbb katolikus evolúcióelméletét. Gondolatai erősen hatottak arra a II. Vatikáni
Zsinatra, melynek megnyitását október
11-én, (éppen holnap) ünnepeljük.
Bergson és Chardin bebizonyították,
hogy hit és a természettudomány ered-
34
ményei nem csak összeegyeztethetőek,
hanem e két nézőpontból alkotott kép,
a valóságról új, mélyebb meglátásokra
vezethet.
Ebbe a vonulatba illeszkedik Prohászka. A Föld és Ég 1902-es kiadása, időben Chardint és Bergsont is
megelőzi! (Chardin a Teremtő egyesülést 1917-ben, Bergson a Teremtő
fejlődést 1907-ben írta), Igaz, Prohászkánál még csak itt - ott bukkan
fel valami abból a misztikus szintézisből, mely Chardin műveiből elénk
tárul. Az biztosan állítható, hogy az a
szellemi erjedés mely ebben az időben, a gondolkodó Európát jellemezte, Prohászkát épp úgy érintette,
mint Bergsont és Chardint. Nem volt
perifériális gondolkodó!
A Föld és Ég megírásakor valószínűleg még nem olvasta, de a későbbi
Bergson nagy hatással volt rá. Babits,
és Dienes Valéria mellett, Prohászka is
jelentős szerepet játszott a zsidó gondolkodó eszmevilágának magyarországi befogadásában.
És most nézzünk néhány életrajzi
adatot!
Prohászka 1858-ban született Nyitrán. A gimnáziumi éveit a kalocsai jezsuitáknál tölti. Jelentkezik az esztergomi kisszemináriumba, majd kispapként 1875-ben Rómába kerül a jezsuiták által vezetett Collegium Germanico
- Hungaricumba. Itt akkoriban, rendkívül magas szintű filozófiai és természettudományos oktatás folyt.
Itt volt módja találkozni a legfrissebb
szellemi áramlatokkal. 1882-ben filozófiai és teológiai doktorként tért vissza
Magyarországra.
Mikor hazatért, az olyan volt mintha
a múltba tért volna vissza. Rómával
szemben Magyarországon a teológia
évszázados lemaradásban volt. Az egyház bénultan szemlélte, ahogy a divatos szellemi áramlatok, a természettudományok és a technika vívmányainak
hatására egyre többen úgy érzik, a modern természettudományos világképpel
a hit összeegyeztethetetlen.
Prohászka munkához látott. Mivel
úgy gondolta, a hagyományos keresztény világlátás a geológia eredményeivel birkózik meg legnehezebben, alapos geológiai tanulmányokba kezdett.
Az eredmény:
• Egy 450 oldalas mű.
• 128 természettudóst idéz.
• 70 oldal a földtörténeti rész.
• Közli Közép-Európa színes földtani
térképét, valamint a jura és kréta
időszak ősföldrajzi térképvázlatát.
Tekintsük át a fejezetcímeket!
Mintha egy „Bevezetés a geológiába” című jegyzet tartalomjegyzékét
látnánk. Szinte minden témát érint!
• Előszó
• Az Isten nyomain
• Visszafelé
• A Föld mechanikája
35
• A Kant–Laplace-elmélet
• A föld kezdetleges alakulása
• Kőzetek
• A víz műhelye
• A szárazföld kiemelkedése
• A föld modern ábrázata
• Formációk
• A klímák
• A geológiai katasztrófák és a vízözön
• Föld és élet
• Égi világok
• Régi világok
• Fejlődő világok
• Ember és evolúció
• A föld korszakai
• A Mózesi teremtés-történet értelme
• A szellemek oszlása
• Nagyrabecsülés és fegyverbarátság
• A modern ember vallásossága
Mindezek ellenére, Prohászka nem
illeszthető a természettudós papok sorába. Nem végez terepi munkát, nem
folytat semmilyen kutató tevékenységet, nem állít fel elméleteket. De Jól ismeri korának geológiai eredményeit. A
legnépszerűbb elméletekkel szemben is
vitaképes, sőt kifejezetten nyitott a legújabb elképzelések irányába!
A következő módszert követte:
• Örömmel fogadja a modern
geológia és paleontológia
új eredményeit.
• Ütközteti a különböző nézeteket.
• Állást foglal, felsorolja saját érveit.
• Az így kialakított modern világképbe állítja bele, (de nem
horgonyozza le) a keresztény
világnézetet.
36
De inkább lássuk, mit ír Prohászka,
saját módszeréről:
„Kétféleképen járhattam volna el e
föladatomnak megoldásában. Vagy
úgy, hogy a keresztény gondolatot veszem kézbe, amint azt a szentírás s a
hagyomány megőrizte s ahhoz alkalmazgatom a modern tudományt; vagy
úgy, hogy a modern tudást fogadom el
alapul s ismertetvén fölfogását a világ
kialakulásáról s a leszármazásról, a már
kialakított modern nézetek keretébe állítom bele a keresztény gondolatot. Ez
utóbbit tettem. Úgy jártam el, mintha
geológiát írnék, pedig azt magamnak
sohasem arrogáltam, – és sorba vettem
a víz s a tűz műveit, a formációk s a világok váltakozásait, – előadtam a KantLapIace-theóriát s hajlottam a neptunizmushoz, ismertettem a mi bolygórendszerünknek divatos magyarázatát,
s jeleztem nagymérvű kételyeimet a fényes bolygók ily mechanikai szegénységből való eredése fölött, ismertettem
az életet s annak szükségességét a
világ célszerűségében s rámutattam,
hogy mily szuverén, mondjuk, önkényes ez életszikráknak térfoglalása a
mérhetetlen űrben, mily kevés az élet!
Rátértem a föld rétegeire, melyeknek
tenger a bölcsője, de lehet, hogy agglomeráció által is, a földre ereszkedő,
szétfolyó holdakból kerültek elő némely óriási rétegei. Kifejtettem a formációk tanát; lapozgattam az egymást
váltó világoknak képes-könyvében,
megmondtam, hogy ezt kőszénkorszaki, azt júrai világnak hívják ; de jeleztem azt is, hogy
a kritika erősen rázza a csinált rendszernek vaseresztékeit s hogy a fejlődő
tudomány sok lapot szakít majd ki
ebből a képes-könyvből s az életet s a
világokat egymásba folyóan, folytatólagosan fogja majd föl. Igazságot, valóságot kerestem, de egyszersmind éreztettem, hogy sok problematikus
föltevés s kétséges magyarázat közt
halad el utunk, amit Ez idő szerint még
el nem kerülhetünk. Ebbe a többé-kevésbé pitymalló világba állítottam bele
a keresztény világnézetet s nem erőszakoltam sem tudományt, sem hitet, s
midőn mély megnyugvással szemlélem
a részleges munkát, az ezer meg ezer
munkásnak hangya-szorgalmát, őszinte
sajnálattal tekintek végig a harcokon is,
melyeket elfogultság s rossz, hiányos
értesültség vívnak, hogy szenvedélyességüknek a hit is, tudomány is, mondjuk, az ismeret is s az élet is, megadják
az árát. Ez úton nyerjük meg a világ kialakulásának s az élet
fejlődésének azt a képét, melyet a
modern tudomány ez idő szerint nyújt;
ez úton jutunk el a természettudományos értéshez, mert aki a kialakulásnak
történését megértette, az egyelőre ki is
merítette a kérdést; s ugyancsak ez
úton ismerjük meg a keresztény világnézetnek az új problémákkal szemben
elfoglalt állását s ölünkbe hull mint
érett gyümölcs a szentírás alapos magyarázata.” (1912. évi kiadás V-VII. p.)
A Szentírás értelmezéséről Prohászka
nem mond alapvetően újat. Állításai
Szent Ágoston tanításáig visszavezethetőek. A Szentírás nem természettudományos mű. Ma úgy mondanánk, másmás műfajú könyvek gyűjteménye. Még
szerelmes vers is található benne, de természettudományos értekezést hiába is
keresnénk. Ha kinyitjuk a Bibliát, az
olyan, mintha egy könyvtárba lépnénk. S
ha palacsintát szeretnék sütni, az elkészítés módját nem verseskötetekben keresem, s a recepteken sem kérem számon
sem a bölcseleti megalapozottságot,
sem az esztétikai élményt. A természettudományos kérdésekre a természettudomány tud felelni. Mindig a maga korának megfelelően. S ahogy fejlődik a
természettudomány, úgy magyarázza
újra és újra a Genezist. De nem csak magyarázza, hanem reánk szabottan, szívünkhöz szólóan illusztrálja is.
Prohászka pontosan kijelöli a természettudomány és a teológia illetékességi területét.
A természettudomány:
• Ne akarjon teológia lenni!
• Függetlenedjen az ideológiáktól!
• Elfogulatlanul kutassa a természet
erőit!
• Szerényen vegye tudomásul,
de egyben tágítsa is a határait!
A teológia:
• Különböztessük meg a vallási,
erkölcsi tartalmakat a természettudományos vonatkozásoktól!
• A fejlődő – elavuló természettudományból hitigazságot
levezetni nem lehet!
• Újuljon meg a párbeszédben!
Ha megőrizzük a tudományok autonómiáját, különállásuk teremtő feszültséggé válhat, s megszülethet egy dinamikus együttlátás. Nő a dimenziók
száma, a dolgoknak mélysége lesz.
37
Ebben a szemléletben a Föld története, az élettelen és a biológiai evolúció az alkotó Isten önközlésévé válik,
ahol végül megjelenik az ember, Isten
képmása. Prohászka még nem keres a
fejlődésben olyan egységes vezérfonalat, mint Chardin, de látásmódja és
alapvető élménye hasonló.
Egy későbbi naplójegyzete tanúskodik arról, hogy geológiai tanulmányai
mély nyomot hagytak Prohászka lelkében. Talán lehet állítani, hogy a természetbölcselettől Chardinhoz hasonlóan,
de annál visszafogottabb módon eljutott egyfajta természetmisztikáig.
Mert a kő a kézben, ha jól szemügyre vesszük, Istenről beszél.
„Függöm a mindenségtől, nem mint
durva túlsúlyos erőtől, hanem mint
rendtől, törvénytől, észtől jóságtól…
Azután az Istent nem foghatom föl
mint tisztán transzcendens valamit, de
a világot s a létet átjáró, végre is immanens valóságot. Ez az immanens valóság
bizonyítja magát a fejlődésben...”
(Naplójegyzetek 1908.)
„A természet az Istennek remekműve, melyben szeretetét, teremtő
erejét, művészetét poézisét, kifejezte.
Első kinyilatkoztatása a lelkesült, alkotó végtelennek. A természet az
Isten gondolatainak hű és kedves kifejezése. Kifejezte azt, amit akart; teremtett világot, az az jobban mondva,
nem teremtett csak, de teremt egyre ;
kifejti az időknek beláthatlan geológiai korszakain át gondolatait és kedvteléseit; az egymást követ világok, a
faunák és flórák beláthatlan perspektíváit megnyitja s végtelenségének,
örökkévalóságának, hatalmának játszi
analógiáit állítja a létbe. Vele szemben
minden végtelen kicsiny; a naprendszer, a kettős napok, az álló csillagok
szisztémái, a tejút titokzatos derűje
végtelen kicsinységek; művei végtelenül messze állnak tőle a valóság, a létteljesség vonalában, de mégis az alkotásai, az művei, gondolatai és képei.
Olyan az Isten, mint a művész, ki egy
filigrán zománccal, annak apró méreteivel, a vonások s a színek harmóniájával el tudja ragadni a világot. Az alkotás minden ízében fönséges; végtelen eszmék, ihletett szeretet s szeret
ihlet, szerencsés kéz, plasztikus anyag,
árnyalatos színek, kifogyatlan alakítás
álltak rendelkezésére.”
(Föld és Ég 1912. évi kiadás I/1.)
Felhasznált és ajánlott irodalom
Prohászka Ottokár: Föld és ég (Esztergom 1912.)
Pierre Theilard de Chardin: Az emberi jelenség (Budapest. 1980.)
Barlay Ö. Szabolcs: Prohászka az alkotó (Székesfehérvár 2000.)
Dudich Endre-Kiss Miklós: Föld és Ég - Geológia és teológia
(Természet Világa 2008. július)
Szabó Ferenc: A rejtett Isten útjain (Róma 1980.)
Szabó Ferenc: Lélekben és igazságban (Róma 1986.)
Szabó Ferenc: Napfogyatkozás (Róma 1991.)
Szabó Ferenc: Prohászka Ottokár időszerűsége (Budapest 2006.)
Paul Davies: Isten gondolatai (Budapest 1980.)
38
Húsvét ünnepén
– Ön, nem mint kívülálló, hanem
mint keresztény ember mit gondol
Jézus Krisztus szenvedésérŐl és feltámadásáról?
– Máté evangéliuma szerint Jézus
Krisztus utolsó szavai kereszthalála előtt:
„Én Istenem, én Istenem! Miért hagytál
el engemet?” Isten fia földi emberként
szenved és retteg az elmúlástól. Ember,
aki földi élete utolsó pillanatában úgy
érzi: magára maradt; ember, aki tudja:
boldog-szomorú életét maga mögött
kell hagynia, már nincs visszaút, és el
kell indulnia az ismeretlen felé.
Lukács evangéliuma szerint Jézus
Krisztus utolsó szavai kereszthalála
előtt: „Atyám, kezedbe ajánlom lelkemet.” Jézus hívő emberként, életáldozatával köszöni meg földi életét az
Úrnak, égi atyjának.
János evangéliuma szerint Jézus
Krisztus utolsó szavai kereszthalála
előtt: „Beteljesedett!” (Consummatum
est: Elvégeztetett!) Jézus Krisztus földi
útja végéhez ért: „Atyám, eljött az óra.
Dicsőítsd meg Fiadat, hogy Fiad is megdicsőítsen téged. Hatalmat adtál neki
minden ember fölött, hogy mindenkinek, akit neki adtál, örök életet adjon.
Az örök élet az, hogy ismerjenek téged,
egyedül igaz Istent, és akit küldtél, Jézus
Krisztust. Én megdicsőítettelek téged a
földön. A művet, amelynek elvégzését
rám bíztad, véghezvittem.” Jézus Krisztus helyettünk, földi létünkben tévelyegve bolyongó emberek helyett szenvedett kínhalált, értünk halt meg a keresztfán. Jézus Krisztus kínhalála előtti
utolsó szavai – gyerekkorom óta lelki,
szellemi útitársam, ma már mindennapi
olvasmányom a Szentírás – azt jelentik:
a halálom előtti utolsó pillanatot majd
akkor tudom boldogan, bölcsen, szenvedve, de megnyugodva megélni, ha
tiszta lelkiismerettel elmondhatom: Elvégeztetett! Másokért éltem, másokat
szeretve éltem és így beteljesedett az
életem. És mint a zsoltáros rettegve és
örülve költözöm az ismeretlenbe.
– A mai politika sokat foglalkozik a
kisebbségek ügyével, nem csupán vallási szempontból. Ön mit gondol, milyen érzelmek vonulhattak át a napjainkban többször támadott zsidó népen,
ami egy rabbi (Jézus) halálra adását
okozhatta?
39
– Nem vagyok sem politikus, sem teológus. Feleségem felmenői között van
magyar, német, zsidó származású, apai
nagyanyám szlovák, nagyapám magyar
nemesi eredetű, anyai nagyanyám dédapja arab, nagyapám dédapja horvát.
Evangélikus vagyok, feleségem katolikus. Mindketten magyarok vagyunk.
A nyolcvanas években, amikor a
Gondolkodó magyarok sorozatot szerkesztettem, természetesnek tartottam,
hogy írásaimban rendszeresen idézzem
a Szentírást, mint az emberi bölcsesség
évezredes kincsestárát. Pannonhalmán
katolikus misén veszek részt, Sárospatakon református istentiszteleten, Kiskőrösön vasárnap délelőtt az evangélikus templomban imádkozom. Boldog
vagyok, ha Telenkó Miklós sárospataki
görögkatolikus parókussal beszélgethetek, ha a Tihanyi Apátságban bencés
szerzetesekkel, Domonkos atyával,
Adalbert atyával elmélkedhetem a világ
dolgairól, ha Virágh Sándor református
tiszteletessel vitatkozom. Amikor 1982ben Apáczai Csere János írását jelentettem meg, a zsidó hitközségben kerestem fel Schőner Alfréd rabbit, segítsen
a magyar szövegbe ékelt héber mondatot pontosan lefordítani. Nemrégiben
óra hosszat beszélgettem a budai
moszlim mecsetben a templom egyházi
vezetőjével. Tanulságos beszélgetés
volt. Kifejtette, hogy ők, a moszlim hitűek tisztelik Mózest és Jézus Krisztust,
mint Isten, azaz Allah korai prófétáit.
Az ő munkájukat teljesítette be Mohamed, az igazi, az utolsó próféta. Amikor jó pár évtizede a Koránt olvastam,
őszintén meglepett az ószövetségi tör-
40
ténetek sajátosan átalakított szövege.
De az Újszövetség is újrafogalmazta és
újraértelmezte az ószövetségi próféták
szavait, jóslatait.
Nem vagyok teológus (őszintén bevallom: nem igazán érdekel a teológia),
olvasó, gondolkodó emberként értem,
miért érezte az egyistenhívő zsidó nép
– évezredekkel ezelőtt! –, hogy a zsidóság Isten kiválasztott népe. De számomra Jézus Krisztus élete és halála,
az Újszövetség épp azt jelenti: nincs Istennek kiválasztott népe, Jézus Krisztus
minden emberért, az emberiség megváltásáért halt kereszthalált.
Bölcs zsidók, bölcs keresztények,
bölcs moszlimok ezt tudják. Az elvakultak, az ostoba percemberek ezt képtelenek felfogni, megérteni. Sajnálom
azokat a keresztényeket, akik az Ószövetséget, sajnálom azokat a zsidókat,
akik az Újszövetséget nem veszik a kezükbe. Szegények maradnak. És soha
nem lesz övék a mennyek országa.
– Ahogy egy zenész többet hall egy
szimfóniában, mint egy átlagember,
úgy Ön is többet olvas ki a Biblia soraiból íróként, történészként, mint bármely más Szentírás olvasó?
– Az előbb úgy fogalmaztam: a
Szentírás az emberi bölcsesség évezredes kincsestára. Kimeríthetetlen kincsestár; rajtunk múlik, hogy e szellemi
birodalomban bolyongva mit értünk
meg, mit élünk át az isteni üzenetből.
Reggelente, ha nem kényszerít rohanásra az élet, amíg teázunk, feleségemnek felolvasok a Bibliából. Mostanság
Izaiás próféta könyvét. Néha néhány oldalt, néha csak néhány verset. Mert
megállunk, hangosan gondolkodunk,
visszalapozunk, újra olvasunk egy-egy
korábbi szakaszt, töprengünk a szavak
értelmén, beszélgetünk. Amikor a 43.
rész első verséhez értünk – „Ne félj,
mert megváltalak; neveden szólítalak:
az enyém vagy.” –, letettem a könyvet,
és sokáig hallgattunk: együtt töltött boldog harminc évünk után megkötött
egyházi esküvőnkön e két sort kaptuk
útravalóul eskető papunktól.
A Szentírás kincsestár: mindennapi
erőforrás.
– Úgy érzékeltem többször is, hogy
nagyon mélyen ismeri a Bibliát. Melyik
életszakaszában kezdte ezt a tudást elsajátítani?
– Hétéves koromban egy évig a hűvösvölgyi evangélikus árvaházban
éltem. Édesapámtól rám maradt Károli
Bibliámból olvastam minden este az
imaórán közösen átélt szöveget. Akkor
lett örökre társam e mára már megkopott, újrakötött, ceruzajelzésekkel zsúfolt Biblia. Úgy emlékszem, akkor
(lehet, hogy később, de ez nem fontos)
vésődött belém az édesapám által aláhúzott néhány sor Máté evangéliumából: „Ki mindvégig megáll, az megtartatik.” Életem nehéz pillanataiban az
édesapám hitéből öröklött evangéliumi
szavakból próbáltam erőt meríteni.
– Milyen hatások érték a Szentírással
kapcsolatban az életben? KitŐl tanulta
a Szentírás szeretetét, tiszteletét?
– Az evangélikus árvaházban 19491950-ben Zsuzsanna nővér vigyázott
ránk. Két könyvem volt, apám Bibliája
és Edmondo de Amicis Szív című „gyerekkori” naplóregénye. Esténként, elalvás előtt Zsuzsanna nővér nekem mindig fölolvasott egy fejezetet a regény-
ből, és a szokványos, kötelező esti ima
helyett nekem kellett egy-két verset fölolvasni a Bibliából. Természetesen arra
már nem emlékszem, hogy mit olvastam, de lelkemben elevenen él mint
képpé szilárdult élmény: Zsuzsanna
nővér ül az ágyam szélén, én –kezemben a Biblia – hangosan olvasok néhány verset, aztán Zsuzsanna nővér leoltja az ágyam fölötti lámpát és a sötétben édesanyám helyett megsimogatja
az arcomat. A Biblia és a regény mindig
a párnám alatt aludt – velem együtt.
– Milyen alapon választotta ki a képeket, amelyek iskolánk auláját díszítik?
– Történetünk Kárpáti Tamással
régen kezdődött, lassan harminc éve.
Először, és hosszú időre utoljára 1985ben találkoztam Kárpáti Tamással a
Magyar Televízió stúdiójában. A Szó,
kép, zene című műsor vendége Ruttkai
Éva volt, aki barátait hívta maga köré
vendégkoszorúnak: Fodor Tamás színész-rendezőt, Fazekas István színészt,
Szoboszlay Sándor színészt, Perényi
Miklós gordonkaművészt, Kárpáti
Tamás festőművészt és mint íróféle
embert – és családtagot – engem.
Korábban többször említette Kárpáti
Tamás nevét Éva, dicsérte csodálatos képeit, de többet a festőről nem tudtam,
munkáit nem ismertem. A stúdió falait
Kárpáti Tamás festményei díszítették:
megbűvölten bámultam képkeretek közé
kordázott sejtelmes álomvilágát.
Éva hamar halála 1986-ban eltörte
dédelgetett álmát, s aztán feleségemmel mi is csak álmodoztunk arról, hogy
egyszer majd otthonunk falán Kárpáti
Tamás festmény ékeskedik.
41
Múltak az évek. Erre-arra kacskaringózott a világ, kettőnk élete is közös
boldogságban, közös gondban hullámzott hol fent, hol lent.
2011 szeszélyes tavaszán Győrben
egy színházi munkám befejezetlenül
félbeszakadt, hirtelen sok lett körülöttem a baj, betegség, a laposodó pénztárca, és épp ezt a pillanatot éreztük
asszonyommal alkalmasnak arra –
„Emeljük fel lelkeinket!” –, hogy huszonöt év után telefonon felhívjam Kárpáti Tamást és emlékeztessem negyedszázaddal korábbi találkozásunkra. Kértem, mondja meg, mikor látogathatjuk
meg műtermében, mert feleségemmel
szeretnénk képet vásárolni. Nem, nem
vagyunk gyűjtők – dadogtam –, csak
szeretnénk, ha otthonunkban minden
reggel egy Kárpáti Tamás festményen
villanna meg először a napfény – és a
tekintetünk.
Időpontot egyeztettünk, és néhány
nap múlva kikocsiztunk Szentendrére,
barátságos remetelakába.
Rakosgatta elénk a képeket. Gyors
egymásutánban végignéztünk vagy
húsz festményt, tíz perc múltán döntöttem – és hallgattam.
Tamás a már látott képeket most
újra szép komótosan az állványra helyezte, feleségem járkált, nézelődött,
töprengett, egyik-másik képet újra és
újra az állványra rakatta.
Néha besütött a nap.
Boldog szemlélődéssel telt el majd
két óra. Tamás mesélt, magyarázott,
a lámpákat igazgatta; feleségem
hosszan gondolkodott; én boldogan
hallgattam.
42
Aztán a második óra vége felé aszszonyom rám nézett és rámutatott az
állványon fénylő festményre.
– Ezt szeretném!
Azt választotta ki, amelyiket lélekben
én már két órája hazavittem.
– A címe – mondta Tamás – Szelíd
sebek.
– Szerintem Angyali üdvözlet – replikáztam.
– Őrző angyal – döntötte el a kérdést feleségem.
Már csak a vásárlás formális része
volt hátra. A festmény ára után érdeklődtem, Tamás mondott egy összeget,
elfogadtam.
– Természetesen – kezdtem magyarázkodni – most nincs nálunk ennyi
pénz, és csak két hónap múlva tudjuk
megvenni a festményt, de kérjük,
őrizze addig, komoly vevők vagyunk,
május végén jelentkezünk.
– Jó, persze, nem gond – mondta
halkan, magától értetődően Tamás –,
vigyék el nyugodtan most, majd májusban kifizetik.
Így kezdődött barátságunk Kárpáti
Tamással, akit negyedszázaddal korábban ismertem meg és akinek második
találkozásunk után örökre adósa maradtam. Nem pénzzel, természetesen.
A festményt boldogan hazavittük,
18. századi gyönyörű parasztbarokk
pohárszékünk fölött azonnal megtalálta a helyét, s ha délutánonként karosszékeinkben üldögélve teázunk,
mindig meghatottan pillantunk fel
Őrző angyalunkra. Sötétszürke gomolygásban felsejlő titokzatos angyalarc –
mint fehér füst dereng körülötte a végtelen: Angyali üdvözlet.
Elmúlt egy év.
Boldogan válogattam Tamás műtermében a képeket, készültem a győri kiállításra. Semmi előzetes elképzelésem
nem volt. Tamás rakosgatta elém a képeket. Ez igen, ez nem – amely kép
első látásra megérintett, azt választottam ki, tizenhét festményt. Amikor a
kiállítás megnyitása előtti napon a helyszínen kicsomagoltuk a képeket, arra
gondoltam: fénysorrendbe állítom
Tamás keretezett álmait. Két alapvető
tónus uralkodik Tamás képein: szürkén-feketén-barnán gomolygó köd és
narancssárga-vörös izzású fénycsóva.
A hosszú fal elé támasztottam a képeket, az első a legsötétebb, az utolsó
a legfényesebb; tizennégy kép. Akkor
már tudtam: ez a tizennégy stáció. A
szemben lévő rövid falra került még
két kép. Egy kép „visszamaradt”. Fölkerültek a képek a falra, és este kezdtem sorrendben papírra vetni a képek
Tamás adta címeit.
Van csoda: a címek – anélkül, hogy
erre egy pillanatig is gondoltam volna –
szép sorrendben kiadták a stációk
szimbolikus címeit. Csak a tizenharmadik festménnyel volt gondom. Eredeti,
Tamás adta címe: Zsálya. Nem tudom,
milyen a zsálya, Tamás azt mondta: e
szó hangulatát érezte rokonnak a képpel. Feleségem szerint a kép címe: Kalapos hölgy egy útszéli kereszt előtt.
Számomra ez a kép akkor és ott az
utolsó előtti stációt jelentette: A hatodik óra. Ideiglenesen ez lett a festmény
címe. Aztán örökre: a kép – állandósult
boldogság – egy éve már otthonunk
falán hirdeti minden nap a feltámadás
bizonyosságát.
– A feltámadás stációja két képet is
kapott. Van ennek valami szimbolikus
jelentése?
– Nincs. Két gyönyörű kép. A feltámadás élményét sokféleképpen élhetjük át. Ha az a keresztfal hosszabb
lett volna, és Tamás több festményt
hozott volna…
– Olyan sokrétű műveltséget érzek a
szavai mögött. Honnan, hogyan sikerült ilyen szintű tudásra, ismeretre szert
tenni?
– Öreg vagyok. Sokat olvastam. És
nagyon sokat dolgoztam. Olvasmányélményeimből az rögzült bennem mélyebben, alaposabban, amit munka
közben, munkámhoz olvastam. Az emberrel hosszú élete során sok minden
történik, és sok mindent elfelejt. Amit
43
alkotás – írás, rendezés, tanítás – közben olvas, az az ismeret mélyebben
gyökeresül az emlékezetben. Kárpáti
Tamás festményeinek szellemi üzenetét
sem fogom már e kiállítás megrendezése után elfelejteni.
– Melyik művészet áll a legközelebb
Önhöz és miért?
– A velencei Teatro Fenicében a
színház, a Magyar Állami Operaházban
az opera, a firenzei Uffiziben a festészet, New York utcáin az építészet, a
bécsi Musikverein csodás nagytermében a muzsika, könyvtárszobámban az
irodalom; minden, ami megérinti az
eszemet és a szívemet.
– Van példaképe?
– Nincs. Nem is volt. Mindenki arra
érdemestől tanulni, senkit nem utánozni – ifjúkorom óta így gondolom.
44
De nagyon sok jeles szellem van, akit
tisztelek, becsülök, szeretek. Múltkóstoló és Főhajtás című esszéköteteimben sokukról írtam. És sokan vannak,
akikről még szeretnék írni: megköszönni nekik a szellemi útravalót, amit
kaptam tőlük.
– Az idei Húsvét után milyen gondolatokkal van megtelve a lelke?
– Tamás, a hitetlen kételkedik. Nem
hiszi, hogy Jézus feltámadt. S amikor
Jézus neki sebeit mutatja, térdre borulva csak ennyit mond: „Én uram, én
Istenem!” Jézus válasza számomra
Húsvét örök tanulsága: „Azért hiszel
(Tamás), mert látsz engem? Boldog aki
nem lát, és mégis hisz.” Aki az eszével
érzi és a szívével érti ezt az isteni kinyilatkoztatást, az érti Húsvét szent titkát.
Szeretném hinni, hogy értem.
Az egyházmegyei családi nap programsorozatának részeként adják át a Szent
Gellért-díjakat a Győri Egyházmegye oktatási intézményeiben dolgozó, arra
érdemes pedagógusoknak.
Szent Gellért-díj
Dr. Ottófi Rudolfné, a győri Prohászka Ottokár Orsolyita Közoktatási
Központ óvodavezetője a Szent Gellértdíj arany fokozatában részesült. 2000
óta az intézmény dolgozója,
az óvoda megszervezője
és kezdetektől vezetője
is. Az elmúlt tíz esztendőben az intézményt a város egyik
legjobb és legkeresettebb óvodájává
tette. Gondosan
ügyel a nevelés
magas színvonalára
és a keresztény értékrend átadására.
Török Zsuzsanna, a győri
Prohászka Orsolyita Közoktatási Központ történelem tanára ugyancsak a
Szent Gellért-díj ezüst fokzatában részesült. Éveken át az intézmény igazgatóhelyettese volt. Szakmai munkáját mindig hűségesen és igényesen végezte, a
gyermekeket nagy szeretettel nevelte.
Tóth Ferencné (Szent Gellért-díj,
ezüst fokozat) a győri Prohászka Orsolyita Közoktatási Központ óvodapedagógusa. Az alapítás óta az óvoda
nevelője. Gondoskodó szeretete, tü-
relme, hite volt az, ami meghatározta
munkáját. Fáradhatatlan vidámsága,
ötletgazdagsága, embersége gazdagította az óvoda közösségét. Példakép
szerepre nem készült, de akaratán
kívül példaképpé vált hitben,
emberségben és szakmaszeretetben.
Zilahi-Szabó Imréné (Szent Gellértdíj, ezüst fokozat)
a győri Prohászka Ottokár Orsolyita Közoktatási
Központ matematika és informatika
tanára. 1993-tól, az
alapítástól kezdve, az intézmény oktatója. Kiemelkedő szerepe volt az informatika
megalapozásában és fejlesztésében. Komoly sikerei voltak a különböző szaktárgyi versenyeken, ugyanakkor nagy türelemmel és szeretettel fordult minden tanítványa felé, aki segítségét kérte. Élete
kerülte a feltűnést, mégis mély, pozitív
nyomot hagyott munkatársaiban. Mély
hitéből forrásozó életvitele és pedagógiai munkája példa értékű.
Köszönjük szolgálatukat, és gratulálunk a díjhoz!
45
2012. november 5-én 11 órakor intézményünkben volt
Magyarország hivatalos karácsonyi bélyegének bemutatója. Ez év karácsonyán, Udvardi Erzsébet
festőművész Angyalos Madonna című képe került a
bélyegre. A Magyar Posta első napi bélyegzőt adott
ezen a napon, a helyszínen. A bélyeget Barsi Balázs
ferences szerzetes mutatja be a diákoknak és a jelenlevőknek.
A bemutatón megjelent Böjte Csaba ferences szerzetes is.
Jakab Gábor Karácsonyi
bélyeg
Adventi gondolatok
– Miben segíthet egy bélyeg adventi
készülŐdésünkben?
Barsi Balázs: – Udvardi Erzsébetnek
ez a csodálatos bélyege, az eredeti az
a sümegcsehi templomban van, a Boldog John Henry Newman templomban, abban segít, hogy a karácsonyból ne veszítsük el a lényeget. Mert a
karácsony nem a szeretet ünnepe,
nagy tévedés, hanem a Mi Urunk Jézus
Krisztus test szerint születésének az
ünnepe. Ez van a misekönyvben. Tehát
nem akármilyen szeretetnek, hanem
annak a szeretetnek, és ami abba az
erőtérbe befér. Valahogy sugározza ez
a csodálatos alkotás, ez a liturgikus,
templomba való alkotás azt, hogy itt
az örök ige, az Isten lett emberré. Ez a
karácsonyra való fölkészülés.
– Mit gondol mi karácsony üzenete
a mai ember számára?
Böjte Csaba: – Isten szeret bennünket és azt gondolom, hogy ennél szebben, mint amikor valaki feláll, eljön
hozzánk, bekopogtat hozzánk, ennél
46
jobban nem lehet kifejezni, azt hogy te
fontos vagy számomra, én bízom benned, én örömmel vagyok veled. Maga
azt a tény, hogy a védtelen kisgyermekként a kezünkbe adja Isten magát,
azt jelenti, hogy ő meg van győződve
arról, hogy az emberiség jó, hogy mi
jók vagyunk, hogy képesek vagyunk a
gyermekre gondot viselni, hogy „itt
vagyok, ha tisztába raktok tiszta leszek, ha ennem adtok jóllakok” – ez
az isteni bizalom nekem nagyon-nagyon sokat jelent.
– Hogyan határoznák meg a művészet lényegét?
Barsi Balázs: – A művészetet nem
lehet megúszni művészettel. Az nem
az, hogy valaki tehetségesen rajzol vonalakat, az sokkal több, az emberről
mond el olyan dolgokat, ami elmondhatatlan szavakban. Vagyis az, hogy
nyitott a végtelenre. Ebbe belefér minden. Belefér az emberi bűn, a gyalázat,
a szenvedés, a halál, de ezt úgy
mondja el, mint annak az embernek a
bűnét, szenvedését, halálát, aki nyitott
a végtelenre, akinek kapcsolata van Istennel. Vagy, ha úgy tudja, hogy nincs,
akkor egy Blaise Pascallal élve, egy istenvákuumot hordoz a szívében.
Böjte Csaba: – Minden művészt nagyon nagyra tartok. Úgy van, hogy
egy-egy vidéken, ahol azt gondolom
több művész is élt, vagy költő, Angilában vagy Németországban vagy máshol – az ember sétál az úton és azt
látja, hogy még a házak is szinte egymásra rímelnek, mint a költészetben a
szavak. Összeállnak, egészet alkotnak.
A mi vidékeinken ugye azt látjuk, hogy
az egyik ház az ilyen, a másik olyan,
aztán amolyan, tehát hogy nincs harmónia abban a tájban, nincs harmónia
abban az utcában. Az emberek öltözetében is ugyanezt érezni, a gondolataiban, a cselekedeteiben, hogy nincs
költészet. Én azt hiszem, hogy nagyonnagyon fontos lenne, hogy hiteles művészeink sokkal bátrabban álljanak ki.
– Balázs atya sok éve dolgozik Udvardi
Erzsébettel. Milyen az Ő művészete?
Barsi Balázs: – Udvardi Erzsébet
nemcsak azt festi meg, amit ő fel tud
fogni a kereszténységben, hanem az
egész keresztény hitet festi meg. S
hogy ez hogy lehet? Úgy, hogy hisz az
egy szent katolikus egyetemes apostoli
egyházban, tehát azt vallja, hogy Krisztus alapított egy közösséget, amelynek
tagjai rettenetesen gyarlók lehetnek,
de ő nem hagyja el. Tehát, hogy a mélyén a föltámadt Krisztus és az Egyház
van kapcsolatban. Ha valaki ezt nem
hiszi, hanem csak a kereszténységből
bizonyos tanokat vesz ki és összerakja,
hát akkor abból egy egészen más vallás jön ki. Ezt érezni kell. Ez a Sensus
Catholicus, Sensus Liturgicus érzés van
Erzsébetben és tudja azt, hogy a templomban az egész hitet kell kifejezni.
Erre alkalmas az arany és az ezüstnek
egy olyan kezelése, amit egyedül ő fedezett fel. Hogy nem fém felületet csinál, nem aranyoz, hanem egy mozgalmas hátteret alkot.
47
A Kaláka együttes adott ünnepi koncertet 2012. november 21-én iskolánkban.
Két műsorral készültek. 9:45 órától a kicsiknek, óvodásoknak, alsósoknak
énekeltek, majd 11:00-től nagyobbak hallgathatták az énekelt verseket. A koncertre szeretettel jöttek el az intézményünkbe járó diákok és családtagjaik.
Jakab Gábor
Kaláka együttes a Prohászkában
– Hogy látják, az énekelt vers szerepe a mai világunkban milyen helyen
van, milyen szinten helyezkedik el?
Gryllus Dániel: – Azt hiszem, nagyon fontos. Az írásbeliség visszaszorul. Vannak olyan országok, ahol már
nem is tanítanak kézírást; vagy ha azt
mondják, hogy leírok valamit, sokaknak az azt jelenti, hogy bepötyögik a
telefonba vagy a gépbe; az olvasás
kultúra is, nem azt mondom, hogy teljesen visszaszorul, de a versolvasás
egész biztos, hogy mostanában sokkal
kevésbé általános, mint ezelőtt száz
évvel. Viszont a hangzó vers szól,
ahogy Kányádi Sándor bácsi mondta
egyszer rólunk, amit nagy büszkén
idézünk, hogy visszahelyezzük homéroszi jogaiba a Guttenberg óta szívnémaságra született verseket. Mert ugye
régebben a költészet egy hangzó
műfaj volt, a szavak, a hangok teste
nagyon fontos a költészet szempontjából. Ha magunkban olvasunk, akkor
az egy másik fajta költészet. Nem véletlen, hogy új műfajok, új stílusok keletkeztek, amik nem is apellálnak, vagy
nem gondolnak arra, hogy hangosan
mondják. Inkább olvassák, képversek.
48
De a költészet szempontjából az énekelt vers nagyon fontos.
Radványi Balázs: – Én tudom magamról! Amikor édesanyám elszavalta, nem
egyszer – még nem is voltam szinte magamnál: „lehunyja kék szemét az ég, lehunyja sok szemét a ház, dunna alatt alszik a rét, aludj el szépen kisbalázs” –
véletlenül Balázsnak hívnak – vagy talán
nem is véletlenül – Emlékszem az érzésre. Ez is a költészet ereje. A mindennapokban látom, ha találós kérdések
vannak az ilyen-olyan tévévetélkedőn,
vannak versidézetek, és ha a megfejtő
járt mondjuk Kaláka koncerten vagy valami más ilyen irodalmi eseményen, ahol
a versé a főszerep, akkor onnan tud idézetet meríteni. De egyébként, ha azt
mondanám, hogy a világot járva azt lát-
juk, hogy a távolba szakadt magyarság,
vagy a már ott születettek, vagy akik dolgozni mennek ki, milyen fogódzkodót jelent nekik az a memoriter, amit megtanultak versben, magukkal vittek, továbbadják. Ez a mi feladatunk is, hogy továbbvigyük, továbbadjuk. A vers erején
kívül, még van egy titkos fegyverünk, a
zene ereje. A kettő összeadódva talán
egy kicsit jobban hat, üt.
Bencze Gábor: – Jó dolog együtt énekelni. Mi is otthon, ha éppen nem dolgozunk, mindig a család leül, mindig
együtt gyertyát gyújtunk és előkerülnek
– nálunk vannak katolikus, református
családtagok – akkor ott énekelgetünk az
advent vasárnapok estéjén.
– Karácsony elŐtt beszélgetünk. Melyik a kedvenc karácsonyi dala, amit
énekelnek? Ha ilyen személyes kérdést
fel lehet tenni.
Gryllus Dániel: – Sokféle karácsonyi
ének van, vannak intimebbek, vannak
ujjongóbbak, talán ami a szívemhez legközelebb áll, amit a karácsonyi kislemezünkön – nem azon a régin, hanem az
újon – Ím jászlad mellett térdelek című
Bach dallam, amit egy előtte 80 évvel élt
költő, pap versére írt. Nagyon szeretem.
Ezt nem is egyházi éneknek szánta,
hanem egy dalgyűjteményben – vallásos
dalok ez volt a címe – jelent meg és mi
énekeljük a verset és mindig megérint,
bár hányszor előjön, hogy „tedd jászladdá a szívedet” ahogy a dalban van.
– Karácsonyhoz teljes mértékben
hozzátartozik az énekszó?
Bencze Gábor: – Nekünk van 25-én
egy klubunk és ott szenteste utáni nap
egymásnak is csinálunk meglepetést a
Kalákán belül, mindenki készül valami-
vel. Most nekem is, az egyik gyerek,
aki képzett zenész csinált egy nagyon
szép verset, még a Kaláka sem tudja,
még én sem ismerem, de majd fogok
benne bőgőzni.
Radványi Balázs: – Vissza kell mindig
a családhoz menni. Tavaly volt a család
esztendeje, most a hit esztendeje van.
Ugye a karácsonyi áhítathoz hozzátartozik a gyertyagyújtás, a csillagszóró fényének bámulása, az ajándékokra való
csodálkozás. Még elmélyültebb,
hogyha ahhoz olyan útravaló dalok
vannak, ha még nem is értjük a szövegét pontosan. Rólam mesélték a szüleim, hogy „Hol Betlehembe síelve
mentem” énekeltem. Ott nem nagyon
volt hó, de a síelésről meg hallottam –
hát mekkora voltam, kicsi. Tehát a családnál kezdődik, aztán majd megint a
családnál végződik, hiszen a mi gyermekeink is, nemcsak a karácsonyfánál,
de iskolai ünnepélyeken vagy közösségekbe magukkal viszik a dalt, és az advent alatt énekelve ünnepelnek.
49
Az Országgyűlés elnöke 2012. március 14-én köszöntő beszédet mondott az
1848/49-es forradalom és szabadságharc tiszteletére megtartott ünnepségen
intézményünkben.
Kövér László beszéde
Főtisztelendő Püspök Úr!
Tisztelt Emlékező Iskolaközösség!
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Kedves Fiatal Barátaim!
Nagy tisztelettel és szeretettel köszöntöm mindannyiukat ezen a csodálatos
ünnepen, és köszönöm, hogy meghívtak
maguk közé, hogy együtt emlékezzünk.
A múltat jelenné tenni, ünnepelni jöttünk
ma ide. Felidézni azt, amikor a hosszan
elhúzódó tél után az élet végre utat tört
magának. Amikor a hótakaró, a jégpáncél alatt már gyűlni kezdett az életerő,
hogy az első meleg nap, az első napsütés
hatására a vékony kis hajtás egyszer csak
áttörje az őt látszólag reménytelenül elfojtó leplet, és kibomoljon, virágba szökkenjen.
Hét nemzedéknyi idő. Ennyi választ el
bennünket a leghíresebb március 15énktől, a sorsfordító áprilisi törvényeinktől és a császár olmützi alkotmányától.
Hét nemzedéknyi idő telt el a tavaszi
hadjáratban kivívott győzelem és a Világosnál elszenvedett vereség, Buda dicsőséges visszavívása és Komárom várának
reményvesztett feladása óta. És hét nemzedéknyi idő a debreceni Nagytemplom
falai között kimondott függetlenség és
az aradi sáncok árnyékában ránk nehezedő alávetettség óta.
A hét különleges szám nekünk, ma-
50
gyaroknak: nem véletlenül beszél a magyar történetírás hét törzsről és hét honfoglaló vezérről, hétmagyarról. Az sem
véletlen, hogy a népmeséink alapszáma
is a hét. Gondoljunk csak a hétfejű sárkányra, hétmérföldes csizmára, hetedik
határra, hetedik mennyországra, hét fivérre, hét nővérre, hétpecsétes titokra
vagy hetedhét országra szóló lakodalomra. Mint ahogy az sem véletlen, hogy
a régi magyarok hite szerint a hetedik
gyermek a legtehetségesebb és a legszerencsésebb: minden hetedik évben kincset talál.
De vajon mit üzen nekünk, az
1848/49-es forradalom hetedik nemzedékének, a „hetedik gyermekeknek” a
magyar szabadságharc története? Milyen
kincset rejteget a számunkra? Mit láthatunk magunk mögé, a múltunkra pillantva több mint százhatvan esztendő távolából?
Tisztelt Hölgyeim és Uraim,
kedves Diákok!
A szabadságharc a romantika kora, a
heves érzelmeké, ezért 1848-49 története sem véletlenül a végletek története:
győzelem és vereség, dicsőség és megaláztatás, függetlenség és rabság. És
mindez öt hónap leforgása alatt. Igen, ez
alatt az öt hónap alatt megjártuk a
mennyet és a poklot, a húsz hét alatt ré-
szünk volt az üdvösségben és a kárhozatban, a száznegyven nap alatt felemeltettünk, hogy annál nagyobbnak érezzük az
alávettetést.
Talán vannak, akik a magyar sors tragédiáját olvassák ki ezekből a számokból.
Azt, hogy nekünk, magyaroknak végül
semmi sem sikerült. Mert hiába küzdöttünk meg hősiesen a győzelemért, végül
csak vereséget szenvedtünk. Hiába vívtuk
vissza az országot magunknak, végül
csak elvették tőlünk azt. Hiába szereztük
vissza a szabadságunkat, végül csak rabság lett belőle. Igen, hangzik – a gondolatsor végén – a következtetés: vesztes
nép vagyunk. A hiábavalóság nemzete.
Mert minden tettünk, minden cselekedetünk, minden diadalunk, amire büszkék
lehetnénk, hiábavaló volt.
De vajon így van-e mindez? Vajon
igaza van-e azoknak, akik a történelem
nagy pillanataitól is – csakúgy, mint a hétköznapok küzdelmeiben – egyedül a lát-
ványos és azonnali sikert fogadják el eredménynek? Nem csupán arról van-e szó,
hogy olyasmit kérünk számon a múltunkon, ami korunk egyik jellegzetes problémája: a gyorsan megtérülő és látványos
hasznot? Hiszen, ami nem hoz azonnali és
kézzelfogható profitot, az ma mindenestül hiábavalónak tűnik.
Tisztelt Ünneplő Egybegyűltek!
Valljuk be, hogy a történelmünk nem
szemlélhető úgy – bármennyire is szeretnék egyesek ilyennek láttatni –, mint egy
gazdasági vállalkozás, amelyről világos
képet ad a bevételek és a kiadások
egyenlege. Gondoljunk csak bele: hol lennénk mi, magyarok, ha 1849-ben, a világosi fegyverletétel után az előttünk járó
nemzedékek úgy zárták volna le a nemzeti történelmünk főkönyvét, hogy most
már nem éri meg magyarnak lenni? Mi
lenne velünk ma, ha azzal a tapasztalattal
51
tértek volna haza a honvédek, hogy bizony ráfizetés ragaszkodni a magyarságunkhoz, hiszen túl nagy kockázatot vállaltunk, belebuktunk, ezért jobb mihamarabb túladni a veszteséges bolton?
Nem, tisztelt hölgyeim és uraim, kedves diákok, a történelem, 1849 története
nem a számokból, adatokból kiolvasható,
kiszámítható és matematikai műveletekkel kifejezhető logikára oktat. Hanem
arra, hogy a történelem szabálytalan,
mert az érző, álmodó, álmaiért áldozatot
is vállaló, és önmagát, emberi mivoltát
meghaladni is képes ember alkotása.
Arra oktat, hogy az életünkben vannak olyan kapcsolataink – és azt gondolom, ezek vannak, ezek kellenek,
hogy többségben legyenek –, amelyek
nem a haszonelvű mentalitáson alapulnak, ezért nem lecserélhetőek, ha ez a
partnerség éppen nem nekünk kamatozik. Ilyen a hitünk, a családunk és
ilyen a nemzeti hovatartozásunk.
És arra oktat, hogy – szemben az
üzlet világával, ahol egy csődbe ment
vállalkozás nyomtalanul képes eltűnni és
örök feledésbe merülni – a történelemben még a legkeserűbb bukásnak is következménye van, a legreménytelenebb
időszakok hasztalannak tűnő kitartása is
egyszer eredményt, gyakran fényes győzelmet hozhat.
Ha nem így lenne, akkor nem kényszerült volna az udvar alig két évtizeddel a
bukás után kiegyezésre. Ha nem így
lenne, akkor 1956. november 4-ét, a forradalom eltiprását nem követte volna
1990 áprilisa, az első szabad választások.
És ha nem így lenne, akkor a mostani
erőfeszítéseink is hiábavalóak lennének.
52
Bármilyen furcsán hangzik, éppen az
1848-49-es szabadságharc katonai sikereiben láthatjuk igazán, hogy mi mindent
köszönhetünk a hideg számítást, megfontolást nélkülöző emberi tulajdonságoknak: az első pillantásra ésszerűtlennek
tűnő bátorságnak, a lehetetlenséget
célzó vállalkozó szellemnek, a tétovázást
nem ismerő önfeláldozásnak.
A Guyon Richárdoknak, akik a kiúttalan helyzetből is megtalálták a kivezető
ösvényt: mi lett volna a honvédsereggel
branyiszkói-áttörés nélkül?
Az olyan névtelen hősöknek, mint a
szolnoki diadal egyik dobosa, aki visszakiáltott a támadást leállítani szándékozó
parancsnoknak: „én nem retirálom, én
verem a sturmot.” Így, ennek a makacs,
engedetlen dobosnak köszönhetően rohanta meg szemből és foglalta el az
ágyúkat a zászlóalj.
A Leiningen-Westerburg Károlyoknak, akik a halál közelségében is elég
bátrak voltak ahhoz, hogy ne féljenek.
„Sohasem éreztem oly mélyen, hogy
sorsunk Isten kezében van – írja a magyar szabadság aradi vértanúja a győztes tápióbicskei csatáról: „ezen a
napon nem törődtem a golyók süvöltésével és zúgásával, úgy éreztem, hogy
nem történhet semmi bajom.”
Ezt üzeni nekünk a múltunk, erre
tanít bennünket 1848-49 története.
Ahogy kiváló költőnk, Illyés Gyula fogalmaz: „A magyarság magatartása
ésszel föl nem fogható, kívül esik a
józan, az érdekeket, a következményeket latolgató gondolkodáson. Létét
vakmerő harcainak köszönheti.”
Majd így folytatja: „A higgadtságáról,
szemléletéről híres nemzet látja, hogy ne-
kiugrása csak kudarccal végződhet, s
mégis újra és újra nekiugrik Góliátnak.
Történelmünk nem logikára oktat. Arra
oktat, s ez benne a vigasztaló és magasztos, hogy nemzetek életében olyan fogalmaknak is van értelme, mint bátorság,
merészség, ideákhoz való ragaszkodás.”
Tisztelt Ünneplők!
De vajon a bátorság, a merészség és
az ideákhoz való ragaszkodás önmagában véve elegendő lenne-e ahhoz,
hogy idővel a vereséget győzelembe, a
bukást diadalba, az elnyomást szabadságba fordítsuk?
Aligha. Kell, hogy legyen a Góliátnak eső bátorságon, a következményeket figyelmen kívül hagyó vakmerőségen túl még egy titok, ami miatt annyi
vitázó történelem-boncolás mellett ezt
az ünnepünket olyan nagy egyetértéssel szeretjük, amiért vele ilyen szoros
kapcsolatot ápolunk, amiért hozzá
ennyi érzelem, ennyi történet kötődik,
és végül – de nem utolsó sorban – amiért ma is minden pontját, célkitűzését
vállaljuk.
„Velünk van Isten és az igazság!” –
írta Kossuth a Jellasicsot üldözőbe vevő
magyar katonáknak szóló, buzdító kiáltványában. És hét nemzedék óta mindenki így is érzi: nálunk volt az igazság.
Igen, kedves diákok, velünk volt Isten
és nálunk az igazság, mert a mi forradalmunk nem felfordulást, rombolást,
nem tömeggyilkosságokat jelentett,
mint a francia jakobinusok terrorja,
akik úgy hitték, csak a társadalom és
intézményeinek teljes lerombolásával,
emberek ezreinek kiirtásával lehet új világot teremteni.
1848 márciusa nem rombolt porig
semmit, változást követelő indulataival,
sebészi pontossággal csak addig ment
el, amíg bevégezte küldetését, s máris
hozzáfogott az építkezéshez, az új élet
kialakításához.
1848. március 17-én az egyik pesti
újság publicistája azt találta írni, hogy a
két nappal korábbi Magyarországot valójában egy teljes évszázad választja el
új énjétől. A változás valóban elsöprő
volt és szinte azonnal végbement. Hiszen nem egészen egy hónappal a
márciusi események után már szentesítve készen álltak az alkotmánnyal is
felérő áprilisi törvények, amelyek évszázados zsibbasztó kötelektől szabadították fel az országot. Modernizálták és
függetlenítették annak jogrendjét és
államszervezetét, a feudális, rendi világból nagyot léptek egy korszerű, polgári világ felé.
53
Kedves Ünneplők!
Jól tudjuk: a nagy teljesítményekhez a
legtöbbször rendkívüli képesség, különleges tudás és főképp tehetség kell. Feltalálni valamit, sportsikert elérni, egy jó
regényt megírni csak tehetséggel lehet.
Az igazság az, hogy a forradalmakhoz
nincs szükség különösebb tehetségre.
Nem kell rendkívülinek lenni, természetfeletti erővel bírni. A forradalomhoz
pusztán elszánás kell. A kormányzás viszont teljesen más. A forradalmakat
dühös emberek robbantják ki, egy ország irányításához azonban higgadt államférfiak vezénylete kell. Ezt már nem
lehet dühből intézni. Ahhoz nem elég a
harag, nem elegendőek a hangzatos
szavak, és bizony nem elég a szebb jövőbe vetett hit sem. Oda szaktudás, és a
tudásban tehetség és tapasztalat kell,
mely a lelkesedés élére áll.
1848 áprilisában – a Gondviselésnek
hála – nem hőzöngő, gyűlölködő, boszszúért lihegő, hanem felelős, dolgozni,
építeni akaró, és változtatni képes emberek álltak az ország élére. Férfiak, akik
tudták, hogy nincsen előre elkészített
út, csak olyan, amelynek köveit személyesen rakják le. Vezetők, akik nem
mindössze a nyugati minta másolásába
fogtak, hanem az ország saját pályáját
keresték. Nem válságot kezeltek. Nem a
régi kabátot foltozgatták, hanem új
ruhát szabtak. Nem hivatkoztak a nehézségekre, nem keresték a kifogást,
nem menekültek a munka elől. Azonnal
cselekedtek. Jót s jól.
Magyarország a 48-as tavasz forradalmi eseményei után egyetlen nyár
alatt erős, jó törvényekkel megalapozott,
54
korszerű állam alapjait rakta le. Ilyen
rövid időn belül sikerült gyökeresen új és
minden korábbinál jobb irányba kormányozni az ország szekerét!
Még a háborúskodás sem fojthatta el
a kibontakozást, az új rend születését.
Ugyanezen rövid idő állt rendelkezésre,
hogy az ország ütőképes hadsereget állítson ki. És ez is sikerült. A magyar hadsereg minden nehézség és ármány ellenére sokáig sikerrel védte a szabadságot.
Nagy tudású, erőslelkű tisztikarral, s a
honvédek és nemzetőrök áldozatával.
Minden esélye megvolt a győzelemre.
Legyűréséhez az egyik nagyhatalomnak
segítségül kellett hívnia a másikat.
Kedves Fiatal Barátaim!
Az emlékezőket gyakran éri az a
vád, hogy bűnös módon „aktualizálnak”. Már miért ne tennék? Az ünnepek mégiscsak kikristályosítanak egy
erényt, egy lenyűgöző pillanatot, s amióta világ a világ, az emlékezők e kitűntetett pontokhoz mérik a jelent.
Lássuk, hogyan állunk ma 1848 eszményeihez képest? Nos, tagadhatatlan:
ma az áldozatvállalást bizony sokan
megmosolyogják. Pedig az 1848-ról őrzött emlékeink mind arról mesélnek:
mennyien és hányféle körülményben
tekintették „rongynak” saját életüket a
„haza becsületéhez” képest. A nemzetőrök nemzedékeket lelkesítő honvéderényeit ma nehéz megtalálni; de legalábbis nagyon kell keresni. Ma a közhangulat nem az „itt élned, halnod
kell” jegyében bátorít, hanem a „ne
maradj itthon, fuss el messzire” jegyében fojtogat. Ma csak azt halljuk,
hogy sokfélék vagyunk, de hogy mire
lelkesülhetnénk együtt, arról csak keveset. Pedig a közös hitet nem zártuk
múzeumi tárlókba.
Én azt mondom, kedves fiatalok,
nézzünk bele a hősök, nézzünk Batthyány, Petőfi, Széchenyi, Kossuth, Vécsey vagy Damjanich tekintetébe, és
merjünk tisztán látni! A szkeptikusok,
az örök kétkedők, a kicsinyhitűek azt
mondják: ők egy letűnt kor lázas arcai.
Mi azonban tudjuk, hogy ezek mi vagyunk. Mi vagyunk, amikor épp a helyes úton, a magunk útján jártunk.
Egy francia főnemes intette egyszer a
gyermekét azzal: fiam, „ne dicsekedj a
famíliáddal, mert a családunk olyan,
mint a krumpli – ami jó benne az a föld
alatt van!” Én hiszem, hogy ez Magyarországra nem igaz, mi, mai magyarok
sem vagyunk kevesebbek a régieknél.
Magyarországnak ma egyetlen ellensége van: saját kishitűsége. Jó, ha tudjuk a beletörődésről és a reménytelenségről, hogy az nem a magyarok szívében termett! Ez egy ocsmány fertőzés,
ami eltorzította az életünket, s amit a
nemzet ezennel kivet a testéből! Ettől
látjuk fásultnak, meggyötörtnek, becstelennek és javíthatatlannak a világot,
ami körülvesz. De ez nem mi vagyunk!
A mi hazánk egy tehetséges ország.
A magyaroknak tehetsége van. Nem elsősorban a nagy, világrengető újításokhoz, a zenéhez, vagy a sorsfordító találmányokhoz, mert ahhoz közöttünk is
csak keveseknek van. A magyaroknak a
legnagyobb tehetsége az élethez van!
Ne az ügyeskedőket, a kiskaput keresőket, a tülekedőket lássuk! Nézzük
csak meg, hogyan ünnepel, hogyan
szurkol, hogyan arat és szüretel, ho-
gyan dolgozik, hogyan leleményes a
magyar! Magyarországnak tehetsége
van az értelmes, szép és becsületes
munkához. Tehetsége van a sikerhez.
Ne tévesszen meg minket, ha a mögöttünk hagyott évtizedekben nem
ilyennek láttuk. Mert nem a saját útját
járta. A zsákutca ködös fény- és közviszonyai, az ismeretlenben való kapkodás, a tanácstalanság zavara torzíthatta
el. Zsákutcában jártunk, ahová a magyarhoz méltatlan, tehetségtelen kormányzás vitt miket.
Azonban minden tévútról vissza
lehet fordulni! Változni csak akkor tudunk, ha nem félünk az alattunk tátongó, elnyelni kész mélységtől, hanem
visszakapaszkodunk a lejtőről. Már
meg is vetettük a lábunkat, az elöl állóknak pedig húzni kell a többieket,
mert egész Magyarország ebbe a kötélbe kapaszkodik! Vinni kell a beletörődötteket, a kesergőket, a bizalmatlanokat, a reményteleneket is, mert belőlük lesznek a ráébredők, a megerősödők, a megnyílók, s az erőnk velük is
megsokszorozódik! S nem csak belőlük, hanem a ma még csak készülődő
generációk tagjaiból – belőletek is,
kedves fiatal barátaim!
Legyetek büszkék hazátokra, múltunkra, őseinkre, szüleitekre, nagyszüleitekre, akik megtartották ezt az országot.
Legyetek jó emberek és jó magyarok!
És akkor Magyarország – Kossuth
szavaival – ismét olyan lesz, hogy „a
pokol kapui erőt nem vesznek azon”.
Szép ünnepet kívánunk
mindannyiunknak!
55
Botosné Mészáros Krisztina koordinátor
Comenius Iskolai
Együttmûködési Projekt 2011-2013
Sztereotípiák legyôzése
Iskolánk az Európai Unió támogatásával a Tempus Közalapítványtól a Comenius program keretében 20.000
eurót (5.400.000 forint) nyert nemzetközi együttműködésre a 2011/12-es és
a 2012/13-as tanévekre.
A kétéves angol nyelvű programban
észt, lengyel, portugál, spanyol és olasz
középiskolákkal dolgoztunk együtt az
egyes nemzetekről élő hamis sztereotípiák legyőzésén.
Európa számos nemzet otthona. Sztereotípiák sora alakult ki az idők folyamán
a különböző népekről, amelyek megakadályoznak bennünket az előítéletektől
mentes gondolkodásban. Ez a projekt
azt tűzte ki célul, hogy iskoláinkból olyan
fiatalok kerüljenek ki, akik megértik, elismerik és tisztelik saját és más népek kultúráját, szokásait, toleránsak és együttműködőek idegen országok lakóival, illetve saját kisebbségeikkel.
A két év során közvetlenül 20 diák
kapcsolódott be a hat különböző országban megrendezett találkozók
programjaiba, közvetve azonban legalább 100 fő vett részt a projekthez
kapcsolódó tevékenységekben. A találkozók közötti időszakok sok-sok munkával teltek, amelyek előkészítették az
összejövetelek témáit.
56
1.Találkozó: Brzesko,
Lengyelország,
2011. október 24-27.
Résztvevők:
• Botosné Mészáros Krisztina
(angoltanár),
• Fekete Katalin (könyvtáros)
Előkészületek:
• verseny hirdetése a projekt logójának tervezésére
• a beérkezett művek közül a legjobb
kiválasztása
• prezentációk készítése iskolánkról,
városunkról és Magyarországról
A találkozó programja:
Időpont
Helyszín
Tevékenység
Hétfő 2011.
október 24.
Brzesko
• Brzesko Csoportok megérkezése
• szállás elfoglalása a hotelben.
Kedd 2011.
október 25.
• Zespół Szkół Ponadgimnazjalnych nr 2 w Brzesku
(brzeskoi középiskola)
• Wisnicz
• Wojnicz
• Iwkowa
• Polgármesteri és igazgatói köszöntő. Koordinátorok ismertetője iskolájukról, városukról, országukról. Korábbi projekttapasztalatok megosztása. Iskola megtekintése.
Projekt témájának megvitatása.
• A kastély meglátogatása
idegenvezetéssel.
• Szent Leonárd fatemplom
felkeresése.
• Hagyományos lengyel ételek kóstolása.
Szerda 2011.
október 26.
• Zespół Szkół Ponadgimnazjalnych nr 2 w
• Brzesko
• Brzeskoi kultúrház
• Projekt logójának kiválasztása. Találkozók ütemezése, gyakorlati kérdések tisztázása. Feladatok
elosztása, határidők kitűzése.
• Ismerkedés a várossal, szabadprogram.
• Bekapcsolódás a helyi néptáncegyüttes próbájába.
Csütörtök 2011. Krakkó
október 27.
2. találkozó: Maia, Portugália,
2012. március 5-10.
Résztvevők:
Botosné Mészáros Krisztina, Császári
Ildikó angoltanárok, Járóka Dalma
(10.H), Mók Donát (10.H), Reider Dóra
(10.N), Vidéki Márk (10.N)
Előkészületek: az utazó diákok kiválasztása a tanulók részéről bemutatkozó
oldal készítése saját magukról, ezek megosztása a többiekkel a kommunikáció elindítása a projekt Facebook oldalán a
portugálok által kezdeményezett társasjátékhoz 25 kérdés összeállítása Magyarország történelmével, kultúrájával, hagyományaival, politikai életével és gazdaságával kapcsolatban, minden egyes kérdéshez három lehetséges választ rendelve
hagyományos, kézzel készített képeslapok küldése partneriskoláinknak, a kapottakból kiállítás szervezése az aulában
Városnézés, hazautazás.
5 kérdés megfogalmazása minden egyes
országhoz, továbbá a hozzánk intézett
kérdések megválaszolása (http://questionnaires.wikispaces.com/Hungary) prezentációk elkészítése: „Magyarország II. világháború utáni történelme”, „Luca-napi
népszokások”, „Rábaközi népviselet”,
„Jedlik Ányos és a szódavíz” jellegzetes
magyar ételek beszerzése
A találkozó témája: Országaink történelme, hagyománya, kultúrája
57
Időpont
Helyszín
Tevékenység
Hétfő 2012.
március 05.
Porto-Maia
• Csoportok megérkezése, ismerkedés a gyerekeket fogadó családokkal.
Kedd 2012.
március 06.
• Agrupamento Vertical Gonçalo
Mendes da Maia Escola E. B. 2/3
da Maia (portugál partneriskolánk)
• Polgármesteri Hivatal – Maia
• ISMAI Egyetem
• Iskolában rendezett kiállítások megtekintése.
Prezentációk bemutatása országaink kultúrájáról,
történelméről és hagyományairól. Nemzeti ételek
kóstolása.
• Maia polgármesterének
köszöntője.
• Ismerkedés az egyetemmel, előadás a külföldi
diákok lehetőségeiről.
Szerda 2012.
máricus 07.
• Porto – Sandeman Pincészet
• Porto
• Serralves Múzeum
• Casa da Musica
• Portói bor készítésének titkai.
• Városnézés (székesegyház, központi vasútállomás).
• Séta a múzeumban és kertjében idegenvezetéssel.
• Vezetett látogatás az épületben és a koncertteremben.
Csütörtök
2012.
március 08.
• Agrupamento Vertical Gonçalo
Mendes da Maia Escola E. B. 2/3
da Maia (portugál partneriskolánk)
• Kenyérsütés, csempefestés. Prezentációk Portugáliáról. Énekkari és zenekari előadások. Megbeszélés a tanároknak. Comenius társasjáték kipróbálása. Hagyományos portugál játékok vegyes
csapatokban. Vacsora a tanárok, diákok és szülők
részvételével.
Péntek 2012.
március 09.
• Fatima
• Rózsafüzér imádság. A templomban ima a látnokok sírjánál. Keresztút járása.
• A látnokok szülőházainak
és a jelenések színhelyeinek felkeresése.
Szombat 2012.
március 10.
3. találkozó: Győr, Magyarország,
2012. április 16-20.
Előkészületek: • egyeztetés a vendéglátó családokkal • öt olyan család
bevonása a projektbe, akik fogadtak
egy diákot, de saját gyermekük nem
utazott,(21 külföldi érkezett, de csak
16 magyarnak volt lehetősége utazni) •
Andy Warhol stílusában rajzok készítése a hozzánk érkező diákok fényképeinek, felhasználásával, majd a találkozó idejére kiállítás szervezése az aulában • a Kincsvadászat című játék kér-
58
• Hazautazás
déseinek összeállítása, amelyre Győr
belvárosában került sor vegyes nemzetiségű csapatokban, állomásfelelősök
kiválasztása • a program szervezése,
angol nyelvű tájékoztatók készítése a
városnézésekhez • prezentációk összeállítása: „Tavaink”, „Évszakok”, „Nemzeti ételeink”, „Fűszereink”, „Nagyobb
városaink” • kézműves tevékenységek
előkészítése • dalok gyakorlása az
Időpont
Helyszín
énekléshez • baseball sapkák készíttetése a projekt logójával
A találkozó témája: A nemzetekről elsőként az emberek eszébe jutó gondolatok bővítése, megváltoztatása
Tevékenység
Hétfő 2012.
április 16.
Győr, vasútállomás
• Csoportok megérkezése, megismerkedés a gyerekeket fogadó családokkal.
Kedd 2012.
április 17.
• Kisfaludy Károly Megyei Könyvtár
• Városháza
• Győr belvárosa (Baross út,
Kármelita templom, Káptalandomb, Széchenyi-tér)
• Konferencia megnyitója, prezentációk bemutatása.
• Somogyi Tivadar alpolgármester tájékoztatója
Győrről.
• Városnézés idegenvezetéssel.
Szerda 2012.
április 18.
• Budapest
• Parlament
• Hősök tere, Andrássy út
• Szent István Bazilika
• Budai várnegyed
• Citadella
• Autóbuszos kirándulás.
• Angol, olasz, spanyol és magyar nyelven ismerkedés az Országházzal.
• Millenniumi emlékmű megtekintése, séta az
Operától a Szent István Bazilikáig.
• Tisztelgés a Szent Jobb előtt.
• Budai vár, Halászbástya, Mátyás templom felfedezése.
• Gyönyörködés Pest esti panorámájában.
Csütörtök
2012.
április 19.
• Pannonhalma
• Prohászka Gimnázium aulája
• Prohászka Gimnázium
• Győr belvárosa
• Vigadó Pince Pub
• Apátság meglátogatása idegenvezetővel, séta az
arborétumban és a levendulaültetvényen.
• A diákjaink munkáiból készült kiállítás megnyitója, kézműves foglalkozások.
• Megbeszélés tanároknak.
• Kincsvadászat, játék vegyes nemzetiségű csapatokban.
• Karaoke parti.
Hazautazás.
Péntek 2012.
április 20.
4. találkozó: Tallinn, Észtország,
2012. október 14-19.
Résztvevők: Botosné Mészáros
Krisztina és Császári Ildikó angoltanárok, Erdélyi Franciska (11.H), Jánoki
Andrea (11.N), Nyári Ákos (11.H), Sári
Karolina (11.N)
Előkészületek: • interjúk készítése
hazánkban élő bevándorlókkal (lengyel,
afrikai, kínai, felvidéki magyar) • letelepedésük körülményeiről, első benyomásaikról, kezdeti nehézségeikről, a magyarok hozzájuk való viszonyulásáról,
pozitív és negatív élményeikről, valamint
59
mit szeretnek legjobban és legkevésbé
országunkban • a győri lengyel kisebbség történetének megismerése • a Statisztikai Hivatal bevándorlásra vonatkozó adatainak (a bevándorlók számának alakulása az elmúlt 10 évben, nemzetiségük szerinti százalékos megoszlása, a magyar állampolgárságot felvettek aránya) feldolgozása, lefordítása angolra • Trianonra való visszatekintés a
határon túli magyarok fogalmának tisztázása érdekében • az összegyűjtött
adatokból prezentáció készítése
A találkozó témája: Bevándorlás
Időpont
Helyszín
Tevékenység
Vasárnap 2012. • Tallinn
október 14.
• Csoportok megérkezése, ismerkedés a gyereket fogadó családokkal.
Hétfő 2012. ok- • Tallinn
tóber 15.
Kedd 2012. ok- • Tallinna Tehnikagümnaasium
tóber 16.
Szabadtéri Múzeum, Tallinn
• Tengerészeti Múzeum
• Városnézés (temető, Szent Brigitta kolostor, tengerpart, Kadriorg Palota, KUMU, Toompea, belváros).
• Megnyitó ünnepség,
az iskola kórusainak koncertje.
• Ismerkedés az észt népi építészettel és kultúrával.
Prezentációk bemutatása a bevándorlásról.
• A múzeum bejárása idegenvezetéssel.
• A bástya földalatti alagútrendszerének bejárása.
• Tallinn panorámájának megcsodálása.
• Kézműves foglalkozások, megbeszélés a tanároknak.
Szerda 2012.
október 17.
• Kiek in de Kök bástya
• Tallinni TV-torony
• Tallinna Tehnikagümnaasium
Csütörtök 2012. • Tallinn, Dalosmező
október 18.
• Jägala vízesés
• Lahemaa-i nemzeti park
• Sagadi udvarház
• Séta a nézőtéren és a színpadon.
• Pihenő a különleges színű vízesésnél.
• Kirándulás a Hód tanösvényen.
• Észtország természeti kincseivel kapcsolatos feladatok megoldása vegyes nemzetiségű csapatokban.
• A találkozó értékelése. Közös vacsora vadételekkel.
Péntek 2012.
október. 19.
Hazautazás
5. találkozó: Soverato,
Olaszország, 2013. március 11-16.
Résztvevők: Botosné Mészáros Krisztina és Császári Ildikó angoltanárok, Ha60
szonits Andrea, Ladocsi Lilla, Mátrai Dorina, Varga Vivien (11.H)
Előkészületek: • hasonlóságok
megkeresése az országok között • a
legérdekesebbek kiválasztása, feldolgo-
zása • prezentációk készítése: „Kereszténység”, „Természetes vizeink”, „Világörökségi helyszínek”, „Európai Unió
EDEN projektje”
A találkozó témája: Hasonlóságok a
partnerországok között
Időpont
Helyszín
Tevékenység
Hétfő, 2013.
március 11.
• Soverato
• Csoportok megérkezése, ismerkedés a vendéglátó családokkal.
Kedd, 2013.
március 12.
• Istituto Professionale di Stato
Servizi per l'Enogastronomia e
l'Ospitalità Alberghiera, Soverato
• Soverato
• Prezentációk bemutatása országaink közti hasonlóságokról a helyi vendéglátó-ipari szakközépiskolában.
• Városnézés.
Szerda, 2013.
március 13.
• Reggio di Calabria
• Tropea
• Riacei bronzszobrok megtekintése. Szabadprogram a tengerparti sétányon, (Rabarama
szobrai, paloták, római fürdő és várfal maradványai), székesegyház meglátogatása.
• Séta a város főutcáján.
Csütörtök,
2013. március
14.
• Istituto Istruzione Superiore Gi- • Óralátogatások partneriskolánkban. Műhelyovanni Malafarina, Soverato
munka.
• Soverato
• Az idegenforgalomért felelős polgármester helyettes köszöntője.
Péntek, 2013.
március 15.
• Squillace
• Scolacium Régészeti Park
• Soverato egyik étterme
Szombat, 2013.
március 16.
6. találkozó: L’Hospitalet,
Spanyolország,
2013. április 19-24.
Résztvevők: Botosné Mészáros
Krisztina és Császári Ildikó angoltanárok, Ács Veronika, Dombi Richárd, Katona Bianka, Kránitz Bence (11.H)
Előkészületek: • tanulói, szülői beszámolók készítése a kétéves munka
• Fazekasműhely felkeresése.
• Régészeti kiállítás, normann katedrális, villanyárammal működő olívaprés megtekintése. Séta
az ókori amfiteátrum romjai között.
• Búcsúest pizzával, karaokéval, népzenével és
tánccal.
Hazautazás.
értékeléseként • fogalmazás írása a
kedvenc külföldi helyről, épületről • tapasztalatok, eredmények egy-egy mondatba sűrítése • a találkozók legemlékezetesebb pillanatairól készült fotók
kinyomtatása • fotópályázat hirdetése
Sztereotípiák legyőzése címmel, az öt
legjobb fotó kiválasztása
A találkozó témája: Újságok készítése
a projekt eredményeiről vegyes nemze61
tiségű csoportokban, a fotópályázat
eredményhirdetése (minden országból
egy fotó került be a legjobb hat közé),
az egy mondatba sűrített vélemények
színes falevelekre írása és felragasztása
országainkban honos fákra.
Időpont
Helyszín
Tevékenység
Péntek, 2013.
április 19.
• L’Hospitalet
• Csoportok megérkezése, ismerkedés a vendéglátó
családokkal.
Szombat, 2013.
április 20.
• Barcelona
• Gótikus negyed
• El Born negyed
• Sant Sebastià tengerpart
• Barcelonata negyed
• Diagonal Avenue, Passeig
de Gràcia
• Sagrada Família
• Güell Park
• Montjuïc domb
• Buszos / gyalogos városnézés.
• Székesegyház (La Seu), Plaça Reial, Plaça de Sant
Jaume, Plaça del Rei,
La Rambla.
• Santa Maria del Mar bazilika,
Montcada utca a Picasso Múzeummal, Borbó Avenida.
• Ebéd a parton.
• Olimpiai kikötő, Frank Gehry Hal
című szobra.
• Buszozás Barcelona legszebb
sugárútjain.
• Gaudí templomának megtekintése.
• Séta a Gaudí tervezte parkban.
• Gyönyörködés a város
panorámájában.
Vasárnap, 2013. • Szabadprogram a
április 21.
vendéglátó családokkal
Strandolás a tengerparton.
Hétfő, 2013. áp- • Ies Mercè Rodoreda Középisrilis 22.
kola
• L’ Hospitalet polgármesteri
hivatala
• La Pedrera Ház, Barcelona
• Műhelymunka a partneriskolánkban. Comenius újságok, fák készítése, a kétéves projekt összegzése.
(Ebéd a családoknál.)
• Az oktatásért felelős polgármester helyettes köszöntője.
• Gaudí által tervezett lakóház megtekintése idegenvezetéssel.
Kedd, 2013. áp- • Ies Mercè Rodoreda Középisrilis 23.
kola
Szent György nap
• Videó az emberi toronyépítőkről (castellers) és Szent
György-napról. Emberi toronyépítés a gyakorlatban.
A helyi általános iskola Szent György-napi bemutatója
dobbal és pirotechnikával kísérve. Táncos búcsúparti
diákoknak. Ebéd a családoknál. A fotóverseny eredményhirdetése. Az iskola énekkarának koncertje.
Szerda, 2013.
április 24.
• Az FC Barcelona stadionjának és
múzeumának megtekintése.
• A világ egyik legnagyobb akváriumának felfedezése.
• Hazaindulás Bécsen keresztül 20.25-kor.
62
• Barcelona, El Camp Nou
• Barcelona, Akvárium
• Repülőtér
Az összes találkozó után a diákok elkészítettek egy képes abc-t az adott ország jellegzetességeiről, továbbá értékelték a programokat, a szervezettséget, a fogadó családokat, és elmondták véleményüket arról, hogy esetleg
mit csináltak volna másképp.
A projekten belül két felmérés készült iskolánként 100-100 tanuló bevonásával a munka elején és végén. Az
első azt volt hivatott felmérni, hogy mit
tudnak diákjaink a projektben szereplő
országok földrajzi elhelyezkedéséről,
kulturális, politikai életéről, Európai
Uniós tagságáról, milyen sztereotípiák
élnek bennük az egyes országokról és
azok lakóiról. Az eredményeket figyelembe véve dolgoztuk ki a találkozók
témáit. A második kérdőívben 1-től 5ig kellett értékelniük, hogy a közös
munka eredményeképpen tanultak-e
valamit általánosságban, sikerült-e legyőzniük a sztereotípiákat, ha igen,
mely területeken, fejlődött-e az angoltudásuk, mennyiben gyarapodtak az
egyes országokról az ismereteik, és
végül, akárcsak az első kérdőívben, itt
is le kellett írniuk az első három szót,
ami az országokról eszükbe jut. A magyar tanulók 94.7%-a mondta azt,
hogy sok (4), illetve nagyon sok (5) új
dolgot sajátított el a projekt kapcsán.
89.3% állította, hogy sok, vagy nagyon
sok sztereotípiától szabadult meg, főként a kultúra, az ételek, a földrajz és a
bevándorlás területén. Hasonló eredmények születtek a nyelvtudás gyarapodására rákérdező kérdésnél is. A magyar tanulók egyes országokról vallott
tudása az első felmérés 1-es, 2-es
szintjéhez képest átfordult 4-esbe, il-
letve 5-ösbe. Észtország esetében a
legjelentősebb a változás, 68%
mondta, hogy jól vagy kiválóan ismeri
ezt az országot. Spanyolország kapta a
legmagasabb értékeket, ezt követi
Olaszország és Portugália. A külföldiek
már nem csak Budapestet említették,
hanem Győrt és Pannonhalmát is. A
legtöbbet emlegetett szavak között
szerepelt velünk kapcsolatban a barátságosság, a vendégszeretet, a vidámság, a jó emberek és ételek. Büszkék
lehetünk rá, hogy a tőlünk hazatérők
társaiknak mesélve ezeket a benyomásokat adták át.
Egy tartalmas, sokrétű munka végén
elmondhatjuk az elemzett eredmények
és a találkozók alapján, hogy sikeresen
dolgoztunk. A végig felhőtlen, baráti
együttműködés az iskolák között olyan
értékes tudással vértezte fel a tanulókat,
amelyre normál iskolai keretek között
aligha tehettek volna szert. Ezért hála és
köszönet illeti az Európai Uniót a támogatásért, az Igazgató Urat és összes kollégámat a projektben nyújtott segítségükért, a szülőket a csodálatos vendégszeretetükért, és nem utolsó sorban a
diákokat munkájukért.
Végezetül szeretnék néhány mondatot idézni diákjaink gondolataiból,
amelyek levélbe borították a mi fánkat
Spanyolországban, és hűen összefoglalják, hogy miért is érdemes egy ilyen
kemény munkával járó projektnek nekivágni:
• Segített legyőznöm a félénkségemet.
• Lehetőséget adott, hogy új barátságokat kössek.
63
• Magabiztossá tett az angol nyelvű
társalgásban.
• Rákényszerültem, hogy angolul beszéljek, és megértsek másokat.
• Megismertem más népek szokásait,
hagyományait.
• Sok új ismeretet szereztem a résztvevő országokról.
• Életem eddigi legemlékezetesebb
hetét élhettem át.
• Nyitottá váltam a világra.
• Nagy kaland, óriási lehetőség és
sok móka!
• Nagyszerű tapasztalat csodálatos
emberekkel!
• Olyan gyönyörű helyekre jutottam el, amilyenekről álmodni sem
mertem.
• Átélhettem a repülés élményét!
• Ráébredtem, hogy valódi barátságok különböző anyanyelvű emberek
között is szövődhetnek.
64
• Megismertem külföldi emberek
mentalitását.
• Az idegen családnál eltöltött hét
alkalmazkodóbbá tett.
• Megtanultunk együttműködni.
• Számos sztereotípiától szabadultam meg.
• Jó volt más népek ételeit megkóstolni.
• Könnyes búcsúk.
A találkozókról készült részletes beszámolókat fényképekkel illusztrálva elolvashatják iskolánk honlapján a Comenius projekt címszó
alatt: http://www.prohaszka.gyor.hu/
Az összes prezentáció és egyéb létrejött
termék elérhető a projekt hivatalos honlapján: http://comenius-bs.slipknotee.com/
Facebookon is jelen vagyunk: http://www.
facebook.com/pages/Comenius-EstoniaBreaking-Stereotypes/
153393338092069?sk=wall
Kedves Hölgyek és Urak! Kedves Diákjaink! Kedves Munkatársaim! Kedves
Vendégeink! Ugye mindenki ismeri Jókai Annát, aligha kell bemutatni. Amikor
először beszéltünk az itteni találkozónkról - a születésnapja környékén volt ez, - s
akkor, mikor gratuláltam a Nagy Kereszthez, akkor azt mondta az Anna, hogy bizony, ez nekem nagy keresztem. Azt kívánom az Annának, hogy sokáig hordozza
ezt a keresztet. Mert ez a kereszt mindannyiunk számára iránymutató. Kedves fiatal
testvéreim, ennek a mai együttlétnek az Anna azt a címet adta, hogy: Mihez kezdjünk, mit tegyünk az életünkkel? Év eleji gondolatok. Hát Anna, mit tegyünk az
életünkkel? Isten hozta! (Németh József igazgató úr bevezetője)
„Mihez kezdjünk,
mit tegyünk életünkkel?”
- Szép jó napot kívánok mindannyiotoknak! És megkérlek, hogy ne vegyétek rossz néven, hogyha én is tegezve
fogok szólni hozzátok. Hát ezt több
okból megtehetem: egyrészt, mert 14
évig magam is tanár voltam, másrészt
pedig hozzászoktam fiatal barátaim,
gyerekeim és unokáim révén, hogy tegező viszonyban vagyok a világgal.
Egyáltalán azokat szoktam tegezni, akiket szimpatikusnak tartok, és úgy
érzem, hogy hamar meg tudom őket
szeretni. Azt szokták mondani, hogy
ha valaki tegező viszonyban van, akkor
könnyebben elszemtelenedik, – biztos
ismeritek ezt – hogy magázva nehezebb sértegetni. Nehogy azt higgyétek!
Magázva is lehet nagyon sértő dolgokat mondani, úgyhogy én a tegezés
mellett vagyok, és így üdvözöllek titeket, mint egykori tanár, mint egy olyan
ember, aki ezen a nehéz sorsú, de
időnként olyan tündöklően szép Ma-
gyarországon élt, született meg, nevelkedett és próbált egyről a kettőre
menni, gyerekeknek az édesanyja, öt
fiúgyermeknek a nagymamája. És egy
olyan embert láttok itt, akinek eléggé
küzdelmes élete volt, és ebben a küzdelmes életben nekem nagyon kevesen
tudtak segíteni.
Tudjátok, amikor én elindultam…
Kezdem azzal, hogy a gyerekkor az
mindenkinek nagyon fontos. Ti már kinőttetek ebből az úgynevezett első
gyerekkorból, de az, amit magatokkal
visztek egy életen keresztül, amit a kicsi
korotokba tapasztaltatok, higgyétek el,
az döntő lesz az egész életetekben.
Odamegy vissza sokszor az ember táplálékért, vagy amikor elnehezedik az
élete, amikor elbizonytalanodik. Én úgy
gondolom, hogy az nem véletlen, hogy
az Isten kit milyen családba helyez, sőt
az sem véletlen, hogy éppen melyik vá-
65
roskába és milyen környezetbe. Nekem
egy olyan furcsa élet jutott gyerekkoromban, hogy megszülettem egy budapesti bérházban, igen idős szülőknek
a gyerekeként – tehát az édesanyám
tulajdonképpen a nagyanyám lehetett
volna, apám a nagyapám, az egyetlen
testvérem már 20 éves volt és el is került a háztól, és szinte egykeként nevelkedtem. Nem tudom, hogy van-e közöttetek olyan, akinek a szülei egy kicsit idősebbek, ha van, vagy az ismerettségi körötökben van, akkor tudjátok, hogy az ilyen gyereket, azt sokkal
nagyobb félelemmel nevelik. Valahogy
jobban féltik a szülei, és egy 20 évvel
korábbi világállapotot szeretnének sok
esetben a gyereknek az életébe is behozni, tehát a generációs különbség
nagyon nagy. Én egy olyan kölökként
éltem meg az iskola előtti éveimet…
egyszerűen nem nagyon engedtek játszani. Volt egy fehér köténykém, hatalmas masnim, fehér cérnakesztyűm –
borzasztó volt gyerekek, ezzel engedtek ki a lakásból, így mentem le az udvarra. Volt egy nagy ecetfa, s ott az
ecetfa alatt néha kicsit levegőzhettem,
és nézhettem Isten kék egét, mert a
ruhát nem szabad bepiszkolni, mert a
gyerekek rosszak, mert megbetegszel
tőlük. Anyám végtelenül szeretett, de
ezt nevezték majomszeretetnek. Tehát
azt, amikor olyan mértékben kényeztettek el, hogy szinte elzártak az élettől. No de mi mire jó? Néha az embernek a körülményei, amelyekről azt
hiszi, hogy rosszak neki, tulajdonképpen áldásossá válnak. Én olyan magányos kislány voltam, olyan magányos
66
gyerekkorban éltem, hogy egyszerűen
rákényszerültem arra, hogy nagyon
korán elkezdjek gondolkozni. Hogy
úgy megnézzem magam körül a világot, és megkérdezzem, hogy hogy a
csudába pottyantam én ide? Ki vagyok
én? Mit keresek én itt ezen a keserves
világon? És azok a bizonyos értékek,
amelyek később az íróságomban előjöttek, ezek már gyerekkoromban
megvoltak.
Tudjátok a gyereknek, és a fiatalságnak megvan az az óriási előnye, hogy
nagyon hamar megérzi, hogyha világ
hazudik körülötte. A hazugságra a fiatal ember mindig sokkal érzékenyebb,
mint az a középkorú, vagy idős ember,
aki bizonyos fokig ebbe bele is szokott,
hogy hát ilyen a világ, általában az emberek sokat hazudnak. Nekem ez mindig fájdalmas dolog volt, hogy amit
látok, amögött van egy másik élet,
amiről a felnőttek nem mondják meg,
hogy tulajdonképpen milyen.
Elmesélem nektek, mert az életem
első olyan élménye volt, amit később
az úgynevezett író- olvasó találkozókon
tapasztalhattam, hogy ennek a józsefvárosi háznak az udvarán játszadozva
meghallottam anyám hívó szavát. A
második emeleten laktunk, hogy:
Gyere fel, lejárt a játékidőd! Ami ugye
abból állt, hogy ott álldogáltam a fa
alatt. És ahogy jöttem fölfelé, abban a
házban volt egy bácsi, aki állandóan részeg volt – na most a részeg bácsi ott
feküdt a lépcső aljában. Képzeljétek el
azt, hogy én a kis fehér köténykémben, cérnakesztyűmben, meg szalaggal… És az a 4-5 éves gyerek látott egy
horkoló, a saját piszkában fekvő részeg
embert a lépcsőnek az alján, ott feküdt. Na most gyerekek, hihetetlen élmény volt! Én, aki mindentől el voltam
zárva, közel kerültem egy ilyen rettenetes látványhoz. Hát elkezdtem nézni,
megnéztem a szőrös fülit, mindent az
égvilágon, belém ivódott, hogy hogy
néz ki egy ember a saját mocskában.
Átugrottam, szaladtam fölfelé, s már
az első emeleten elkezdtem kiabálni
anyunak, hogy: Te anyu, gyere ki, a
szomszéd bácsi olyan részeg, mint a
disznó! Ezt úgy ordítottam. Na most
nem tudom, hogy közületek lakik-e valaki Győr szépséges városában bérházban, de akkoriban a bérházak olyanok
voltak, hogy minden szomszéd nyitva
tartotta az ajtaját, mert pletykára a
világ nagyon éhes, és így figyelték, na,
jön föl a kislány, miket ordít. És akkor
történt valami. Az én anyám, - aki végtelenül szeretett engem, és én is végtelenül ragaszkodtam hozzá, - behúzott
az ajtó mögé, adott egy nagy taslit.
Engem nem ütöttek meg gyerekkoromban, ezt elmondhatom. Taslit néha
kaptam, semmi különösebb bajom
nem történt tőle. Egy ilyen taslit kaptam, s azt mondta anyám: Na de kislányom, hát nem szégyelled magad?
Ilyet kiabálsz? Egy jól nevelt kislány ilyet
kiabál, hogy a szomszéd részeg, mint a
disznó? És én nagyon megsértődtem.
Az egész felnőtt világra, élén szegény
anyámmal. Nem tudtam elmagyarázni,
hogy itt valami nagyon nagy baj van,
hogyha nekem kell szégyellnem
magam azért, mert megmondom,
hogy a szomszéd részeg, mint a
disznó. Nem tudom, hogy értitek-e,
hogy ne ő szégyellje magát? Hát mit
kellett volna mondanom? Azt kellett
volna mondanom, hogy anyu gyere ki
légy szíves, nézd meg, a szomszéd
bácsi szegényke egy picivel többet ivott
a kelleténél? Hát ez egy tökéletes hazugság. A szomszéd részeg volt, mint a
disznó. Énnekem ki kellett mondani 5
éves koromban, és én ezért szemrehányást kaptam, hogy egy jól nevelt gyerek nem mond ilyet. Na ezt a hibát én
a saját gyerekeimnél nem követtem el.
De akkoriban kezdtem érezni, hogy hát
ez a világ, ez nem egészen úgy működik, mint ahogy én erre készülök.
Nem értettem ezt a világot. Nem értettem a világ kétszínűségét, azt, hogy
általában idegeneknek mindig mást
kellett mondani, mint amit a családban. Én rettenetes gyerek voltam a tekintetben, hogy ha vendéget vártunk, s
a szegény anyám véletlenül azt
mondta, hogy jaj, hát semmi kedvem
67
hozzá, hogy most ezzel a nővel egy
egész estét végig beszélgessek. Megjött a vendég, kinyitottuk az ajtót, én
mondtam, hogy nehogy azt tessék
hinni, hogy mi most örülünk, mert
anyukám is mondta, hogy miért tetszett jönni. Úgyhogy borzalmas voltam.
Aztán lassan rászoktak, hogy ennek a
gyereknek nem lehet semmit se mondani, mert ez nem tud viselkedni. És
ugye viselkedni… hát a viselkedés gyerekek a sokszor többet jelentett az életben, mint a valóság. Én mindig azt
mondom nektek is, nem viselkedni kell,
olyannak kell lenni. Tehát nem úgy kell
viselkedni, mintha olyan lennék,
hanem olyannak kell lenni, amelyik
nem viselkedésből, nem illemből cselekszik dolgokat, hanem bele van írva.
Hát aztán sok minden történt ebben
a gyerekkorban. Én elhatároztam, nagyon korán volt bennem az az érzés,
hogy ha én megnövök, akkor majd én
megmondom ennek a világnak, majd
én írni fogok. Azt gondoltam, hogy
verseket fogok írni, szerencsére ebből
csak egy nagyon kis része lett az életemnek. És készülődtem, és néztem ezt
a világot. Az a kérdés, hogy mit tegyek
az életemmel, ez bennem nagyon
korán fölbukkant. Higgyétek el, ha
visszamentek a gyerekkorotokba, sok
olyan bölcsességet találtok meg, amit
később az ember elfelejt. Énnekem
egyszerűen furcsának tűnt ez az egész
emberi élet. Most mi lesz velem? Fölnövök… Hogyan? Úgy fogok kinézni,
mint a szüleim? Úgy fogok élni, mint
akiket ismerek? S ehhez hozzátartozik,
hogy később nekem az iskolai élmé-
68
nyeim sem voltak kedvezőek, legalábbis az elemi iskolának az első
három esztendejében, de ez egy más
tészta, ez egy más beszélgetéshez tartozik. Most az a lényeg, hogy hogyan
jutottam el odáig, hogy valamit az életemmel kezdeni kell. S az nem biztos,
hogy az olyan lesz, mint amit egy ilyen
külsődleges formát nekem a világ
mutat, mert felületes.
Eljött az anyák napja. Akkor már iskolás voltam, akkor második elemista
voltam. Na most hát tudjátok, hogy az
anyák napján valahogy egy ilyen általános szokás, hogy bugyuta verseket
mondunk az anyukáknak. Ezalatt azt
értem, hogy bugyuta verseket, hogy
eleve olyan módon szólalunk meg, ami
nem tükrözi pontosan azt, ami bennünk van. Megvesszük azt a kókadt tulipánt, amint hazavisszük már hervad
is, s odaállunk anyuka elé, és akkor jön
az a szöveg, hogy: „Anyukámnak gratulálok / Hogy az Isten éltesse / Kicsi lányát szeresse!” Egy ilyen panelszöveg,
én ezt így nevezem, ez a panelszeretet.
Átadjuk a kókadt tulipánt, megvolt az
anyák napja. Na és én elkezdtem gondolkodni azon, hogy én mást akarok.
Én nem akarok úgy lenni, hogy én ezeket a betanult rigmusokat, ráadásul
érthetetlen rigmusokat fogom az én
hőn szeretett anyámnak elmondani,
majd én írok neki az anyák napjára.
Na, az életem legkatasztrofálisabb élménye következett be. De én annyira
szerettem anyámat, és annyira féltettem, miután a jóindulatú emberektől
már hallottam, hogy előbb fog elmenni
szegény asszony, mint hogy fölnevelhesse a gyermekét. Tudjátok milyen jó-
ságosak tudnak lenni az emberek, ha
rosszat akarnak jósolni. Bennem volt
egy olyan érzés, hogy el fog menni az
anyám, és én ott maradok egyedül a
világban. Egy rettenetes féltés volt bennem, és írtam egy verset. Na most képzeljétek el a jelenetet: anyám egy inkább kövérnek mondható, spanyol típusú fekete nő volt, teljesen egészséges, esze ágában nem volt neki itt
hagyni ezt az árnyékvilágot, bármenynyire jósolgatták is a jóindulatú szomszédok. És akkor én odaálltam anyám
elé, s elkezdtem a saját versemet mondani. Mondom: anyu, írtam neked
anyák napjára egy verset. Hát mondjad
kicsi lányom! – És várta ezt az utyuruputyuru-kutyurut, amit megszoktunk.
És én mondtam neki, hogy: „Sápadt
anyám, a szája vérzik, néki az orvosok
vesztét érzik.” Képzelhetitek a hatást,
ugye ez az én pirospozsgás anyám először rám nézett, és én szavaltam tovább, volt abban minden gyerekek, vonító kutya a sír mellett, holdvilág, hulló
hó… Na de tudjátok, hogy emögött mi
volt? Hát az volt mögötte, hogy anynyira szeretlek anyám, hogy el vagyok
keseredve, hogy ha itt fogsz engem
hagyni, mi lesz velem? Ne menj el! És
akkor történt az a furcsa dolog, ami
egy egész életre tanulságul szolgált,
hogy nem értik meg sokszor azt, ami
az emberben a legfontosabb, és a legnagyobb szeretet. Anyám egy kicsit eltolt magától, s azt mondta nagyon szomorúan, hogy: na de kislányom, hát te
nem szeretsz engem, hogy ilyen verset
írtál, hogy én meghalok? Borzasztó
volt gyerekek, hát hogy tudná az
ember megmagyarázni? De még ti is
vagytok sokszor így, hogy az ember,
amit nagyon szeret, azzal kapcsolatban
kialakul benne egy szorongás, egy féltés. Hát épp arról van szó anyu, hogy
nagyon szeretlek! Hogy keservesen
félek attól, hogy itt maradok ebben a
cudar világban. Nem tudtam megmagyarázni, soha többet nem írtam verset
anyámnak. Mondom, mély és szép
kapcsolat volt ez, de akkor valamit
megértettem. Azt, amit íróként is tapasztaltam, különösen az elmúlt rezsimben, hogy én általában azokról az
emberekről szoktam írni, akiknek fáj
valami. Fiatalokról, középkorúakról,
öregekről, férfiakról, nőkről, mindegy,
akik gyártják ezt a keserves életet, és
meg akarják tudni, hogy egyáltalán
miért vannak a világon.
És olyan sokszor hallottam kritikusoktól is, hogy: „Írónő, kedves Anna,
maga nem szereti az embereket? Hogy
mindig arról ír, hogy mi fáj nekik?
Hogy mi az, ami rosszul van, amit másként kellene?” És én azóta sem tudok
mást mondani, mint hogy: „Éppen
azért, mert szeretem.”A szeretet az
nem egy langyos fogalom. A szeretet
az nem azt jelenti, hogy úgy szeretjük
a másik embert, hogy nem törődünk
vele, hogy bekenjük egy rózsaszínű
mázzal, mert azt akarjuk róla hinni, ami
talán nem is igaz. A szeretet azt jelenti,
hogy felelősséget érzek a másik ember
iránt, hogy tudom, hogy mi volna neki
jó, tudom, hogy miben segíthetnék és
tudom, hogy mi fáj neki. Ez az írásnak
is az értelme.
Amikor hosszú – hosszú idő után eljutottam odáig, – és nem rögtön –
69
hogy fölvettek az Eötvös Loránd Tudományegyetemre érettségi után. Először
nem vettek fel mondván, hogy az a kritikai hajlandóság, ami bennem már az
iskolában is megnyilvánult, az nem alkalmas arra, hogy a magyar ifjúságot
neveljem, mert hogy nem látom rózsaszínben az ifjúság jövőjét. Hát nem is
láttam, ami igaz, az igaz, nem tudtam
bejutni. Hát aztán bejutottam, de
akkor már csak levelező tagozatra.
Én nagyon korán férjhez mentem,
szinte rabságból szabadulva, ebből a
nagy kötöttségből szabadulva az első
pillanatban férjhez rohantam. Nagy áldása ennek a dolognak, hogy korán
született két gyerekem, amiért ma is
nagyon hálás vagyok. De már munka
mellett kezdtem el az egyetemet járni,
és még mindig nem voltam író. Még
mindig azt kérdeztem magamtól, hogy
mit kezdjek az életemmel. Azt éreztem, amit talán közületek is sokan
éreznek, hogy valami van bennem, valamit hoztam, ami természetesen öszszefűz a többi emberrel, de csak az
enyém valamilyen módon. Valami képesség, amit szeretnék kibontakoztatni, szeretném megtalálni a saját utamat. Hogy nem úgy akarok az életbe
beilleszkedni, hogy melózom, hanem
úgy, hogy munkám van. Tudjátok óriási különbség van a meló és a munka
között. A meló az, amit muszáj megcsinálni, mert különben éhen halunk.
A munka az, amit az ember szeret,
amit be tud illeszteni az életébe és érzi
azt, hogy ezzel valami olyat csinálok,
amivel egy másik embernek egy icipicit
segítettem.
70
Ezt a munkát én nagyon nehezen
találtam meg. Sok-sok egyéb munkahely után, mikor megkaptam a tanári
diplomámat, ami kitüntetéses diploma
volt, akkor egy kültelki kis általános iskolába helyeztek magyar-történelem
szakos tanárnak. Most erre is mondhatnánk, amit talán ti is fogtok mondani néha az érettségi után, hogy a
sors olyan helyre juttat el minket sokszor, amiről nem értjük, hogy miért vagyunk éppen ott. Tehát én így voltam
ezzel a kis általános iskolával. Nagyon
szegény, kétségbeesett környezet, a
VIII. kerületnek a lebontása egy részén,
és én mentem oda tanítani. Megismertem ezeket a gyerekeket, – még mindig nem voltam író – amikor bementem az első osztályomba, akkor nagy
döbbenettel azt láttam, hogy valaki
sört iszik az utolsó padban, a másiknak
kilóg a lába a tornacipőjéből, a másiknak kékre-zöldre van az arca verve…
úgy elcsodálkoztam rajta. Azután megértettem. Itt, ebben az általános iskolában lettem tulajdonképpen író. Itt éreztem azt, hogy tanárként nagyon sokat
tudok tenni, de esetenként nem tudom
megváltoztatni a gyerekeknek a környezetét, nem tudom megakadályozni
azokat a sorsokat, amelyek otthon
esetleg zajlanak. Hogy valamivel többet
szeretnék, el szeretném mondani, hogy
tulajdonképpen mi is az alapja a mi
életünknek. És ez egy olyan helyzetben
volt, egy olyan világban volt, amikor
egyszerűen szinte kinevették, szinte kiradírozni kívánták azt az embert, aki
úgy gondolkodott, hogy nem csak a
matéria van a földön, hanem az életnek van egy magasabb értelme és egy
magasabb célja is. Én ezt mindig éreztem – erre majd később ki fogok térni.
Akkor, ott, abban az általános iskolában kezdtem el írni. Utána egy óriási
nagy pálya jött, hát valóban 22 könyvvel
a hátam mögött, minden jóval, széppel
megáldva, amit tisztességes kezekből
átvehettem, az az élet megáldott. De
benne van az az út, ami nem sikerült
volna, ha nincs meg az a fogódzóm,
amiben elejétől kezdve bíztam. Ez a fogódzó pedig az, – és én nagyon korán
éreztem ezt, gyerekkoromban már –
hogy az lehetetlen, hogy véletlenül kerültem ide a földre. Tudjátok manapság
szinte divat mindent úgy mondani, hogy
minden az anyagnak a játéka, hogy tulajdonképpen az emberi élet is egy ilyen
tökéletes eltűnésre ítélt anyagi háttér.
Én ezt soha nem éreztem, én mindig azt
éreztem, hogy valahonnan jöttem, belepottyantam egy gyermektestbe, ebben
a gyermektestben fejlődök, nézem a világot, keresem az egész világ értelmét,
és biztos voltam benne, hogy valahova
innen elmegyek, ha eljön az az óra,
amikor a biológiai út elengedi a szellemi
testet. Én ebben gyerekkorom óta hittem, mert azt mondtam, hogy máskülönben nincs értelme az életnek.
Hát gondoljatok arra, – hiszen mögöttetek is van azért már egy csomó
tapasztalat, mert ma a fiatalság is
korán tapasztal meg dolgokat – hogy
mennyi mindent él meg az ember az
életében, mennyi szenvedést, mennyi
bajt, mennyi csalódást! Ugyanakkor
mennyi örömet, mennyi szépséget! Hát
hogy van akkor? El kell szenvedni ezeket a dolgokat, és egyszer csak eljutunk oda, hogy mindennek vége, min-
den elhervad, el kell menni ebből a világból és slussz. Tudjátok mi ez? Egy
horror! Nincs olyan horror, amilyen
horrort ez a fajta emberi létezés írna,
amely minden szépséget és jót úgy
hagy itt, hogy nyom nélkül tűnik el. Ez
nem lehet. Ha az életnek van egy magasabb elrendező elve, azt hiszem,
nem hiszem, hanem tudom, hogy ez a
mi számunkra az az isteni lény, akit
Krisztusnak hívunk, ő az a kapu, amin
keresztül be lehet menni ebbe a másik
világba. Ez a világ van, ez a világ létezik. Olyan realitás, csak más síkon, mint
az a realitás, hogy most erre az asztalra
támaszkodom. Nekem ez adott mindig
erőt, hogy tudtam, hogy értelme és
célja van az életemnek, és ma is úgy
vagyok, hogy sajnálom sokszor az embertársaimat, akik kilátástalanul úgy
vergődnek, hogy nem tudják ezt a
gondolatot a magukévá tenni.
Ez az írás, ez a 22 könyv, egy fokozatos építkezés volt, hogy ezt valahogyan ki tudjam fejezni. Tudjátok nagyon fontos ebben, - hogy amikor az
ember megnézi, hogy úgy egyáltalában
mit tegyek az életemmel, - hogy ne
essek kétféle kelepcébe. Bele lehet esni
egy olyan kelepcébe, amit a csak materializmusban gondolkodó ember képvisel, hogy az a lényege, hogy minél
több élvezetet hajszoljak, minél több
dolgot tudjak megszerezni ebből az
anyagi világból, úgy ahogy boldog legyek, mert aztán úgyis fölfordulok, és
úgysincs utána semmi. Ez az egyik rettenetes véglet. Van egy másik veszélyes
véglet is, szerencsére ez ritkább, amikor valaki azt tartja, hogy én az isteni
71
utat követem, és éppen ezért nem törődöm ezzel a földi valósággal, nem érdekel, hogy mit csinálnak a többiek. Ez
az a bűn, amit Jézus Krisztus sohasem
követett el, hogy nem törődött azzal,
ami itt a szerencsétlen világban van. A
kettő között van, pontosabban egy
olyan lajtorja van az ég és föld között,
amit már Weöres Sándor is csodálatosan megfogalmazott, szűkszavúan, egy
sorban, hogy: „Alattam a föld, fölöttem az ég, és bennem a létra.” Ennél
többet nem lehet elmondani az emberi
életről. Ez a léc, ami összeköti az eget
és a földet, ezek mi vagyunk gyerekek,
és bennünk is működik ugyanez a
létra. De ez azt jelenti, hogy figyelni
kell a többiekre.
Nem tudom milyen az ismerettségi
körötök, biztosan találkoztatok olyan
emberrel, aki reggeltől estig emlegeti
Istennek a nevét, és közben semmit
nem tesz a másik emberért. Sőt, esetenként rossz ember, de reggeltől estig
tudja mondani. Ez nem az az út, ez
nem Jézus Krisztus útja, ez nem a ti
utatok sem. Aztán ez jön, mit törődök
én vele, hát forduljon föl! Mindenki törődjön a maga életével! Ez a másik nagyon rossz út. Én azt hiszem, hogy az
egyetlen értelmes dolog, hogy ha a saját
képességeinket ismerve felhasználjuk
arra a világot, hogy megpróbáljunk ezen
a világon segíteni. Segíteni, hogy több
legyen, egy parányi, egy fillérnyi darabon
fényesebb legyen a föld, amikor mi
innen elmegyünk, s az ember tudja,
hogy ezt a kis fényfoltot, ezt én hagytam itt és segítettem valakinek. Ez a mai
életből nagyon sokszor hiányzik.
72
Nézzétek – hogy egész konkrétan a
mai viszonyainkra térjek – én tökéletes
mértékben benne élek a mai, eléggé
gyalázatos, média által terjesztett médiavilágban is, mert ahhoz, hogy az
ember valamit bíráljon, ahhoz ismerni
kell. Tehát ahogyan ti is megengeditek
magatoknak, hogy időnként belenéztek az X-faktortól kezdve az újabban
már Voice-nak nevezett képződménybe, úgy én is képben vagyok.
Tehát mindig megnézem magamnak,
hogy mi történik a világba. És mindig
örülök, amikor azt látom, hogy van
egy-egy tehetséges ember, aki tényleg
érti ezt a dolgot és jó. De nem tudom
megérteni azt, hogy manapság már
oda jutunk el, és nem csak Magyarországon, hanem gondolom, hogy a világnak az európai és amerikai részén
feltétlenül, hogy a fiatal embereknek
nincs meg a megfelelő ítélőképessége,
tehát nem tudja, hogy mire való az
élete. Ezeknek a tehetségkutatóknak
egyébként a legmulatságosabb része a
selejtező. Ajánlom szíves figyelmetekbe! Nem akkor, amikor már a tehetségek előjönnek, hanem amikor az önjelöltek jönnek. Tudjátok, hogy micsoda mulatság? Hogy mit látsz meg,
hogy milyen fiatalok vannak? Hihetetlen! Hát a legelső az, hogy önismereted legyen! Hát ha 120 kg vagy, ne
akarjál balett-táncosnő lenni. Ez egy
apróság, ugye, de ezer ilyen dolog van,
amikor odamegy az ember, és azt gondolja, hogy ő mindent tud, ő mindent
jobban tud, és nincs önismerete, nem
tudja, hogy mire küldte el a sorsa. Nem
az a baj, hogy ezek vannak, hanem a
gond szerintem az, amikor kétségbee-
sett zokogásba törnek ki, hogyha valami ilyen nem sikerül. Annyira zokognak, mint hogyha tényleg meghalt
volna valakijük, ezt is figyeljétek meg.
Az egész élete tönkrement. Ezek szomorú dolgok, azt mutatja, hogy valami
hibádzik az emberi lélekben abból,
hogy mit akar tulajdonképpen az életében csinálni. És itt vannak azok a fogalmak, amelyek eltorzultak manapság. Van egy fogalom, amivel én hadilábon állok, biztosan sokan nem értenek velem egyet, ez az a kifejezés, amikor azt mondják ma valakire minden
jelző nélkül, hogy: nyitott. Ismeritek ezt
a szót: nyitott. Hát körülbelül 4 vagy 5
évvel ezelőtt kerültem ezzel a szóval
közelebbi ismeretségbe, amikor szintén
a tévében néztem valami bugyuta kereskedelmi műsort, és egyszer csak hallom, hogy azt mondja a celebnek kikiáltott műsorvezető, hogy: most tessék
figyelni, mert jön egy nyitott személyiség! Magyarország ájulj el, jön egy nyitott személyiség! És akkor mondtam:
hát most megnézem ezt a nyitott személyiséget. És akkor jött valaki, akiről 2
perc után azt mondtam, hogy hát lehet
drágáim, hogy nektek ott a tévében ez
nyitott, de szerintem ez lökött. És azóta
rájöttem, hogy általában ha valakiről
nagyon hangsúlyozzák, hogy milyen
nyitott, az általában lökött. Tehát azt
nevezzük ma nyitottnak, akinek nincs
ki a négy kereke. Hát én akkor elgondoltam, megnéztem azt a szegény,
tényleg jobb sorsra érdemes, egykor
tehetséges lantművészt, amint pucéran
bogarakat eszik egy lepedő alatt a
műdzsungelben. És elképzeltem magamnak, hogy: hogy van ez édeseim,
akik most ott ültök a képernyő előtt, ez
egy nyitott… ez a példakép? És akkor
képzeljétek, volt egy budapesti iskola,
sajnos nem jegyeztem meg a tanárnőnek a nevét se, de kisöprűztem volna
az iskolából, aki elvitte az osztályát
ehhez a nyitott művészúrhoz, hogy tanulmányozzák a művészúrnak az
életét. Hát a gyerekeknek több eszük
volt, mert mindenki elpárolgott, ketten
maradtak, akik azt mondták, csak
azért, mert jó pálinkája volt a művészúrnak és reggelig dajdajoztak a szobájában. Tehát körülbelül így vagyunk
azzal, hogy nyitott.
Na most képzeljetek el, egy ilyen figurát, mint én vagyok, hogy odaállok,
és azt mondom: könyörgöm, drága
Magyarország, fiatalok, idősebbek, ne
tessék már annyira nyitottnak lenni!
Tessék először megnézni, hogy mire
nyitjuk ki! Hát nézzétek, amikor eljöttök a suliba, hát a szüleitek elmennek
dolgozni, én nem hiszem, hogy van
olyan nyitott személyiség Győrben, aki
kiakasztja az ajtókulcsot az ajtófélfára
és még ki is ír egy cédulát, hogy kedves
rabló, tessék besétálni, mi nyitottak vagyunk. Hát azért ennyire nem… hát vigyáz az ember arra, amit nagy nehezen
az életében összedolgozott.
Na de hát csak a lelkünkkel lehet ezt
megcsinálni? Hát lehet csak úgy, sáros
csizmákkal beletiporni abba a szentélybe, amit te magad kaptál? Mert
nyitottnak kell lenni, el kell ájulni? Hát
édeseim, van nekünk egy képzeletbeli
ablakunk, ki kell azon nézni a kis lelkünknek a képzeletbeli ablakán, megvan arra a keret, és a keret mindig az a
73
szilárd hitrendszer, amiben élni akarunk. Kinézünk és megnézzük, hogy ki
az, aki be akar jönni. És utána döntünk, hogy kinyitom neki az ajtót, vagy
azt mondom, hogy kívül tágasabb, én
neked otthont nem adok. Ez nem azt
jelenti, hogy becsukódik a lélek, hanem
azt jelenti, hogy megválogatja, hogy
kivel cimborál.
Ismeritek ezt a számomra nagyon
kedves magyar népmesét, hogy otthon
marad a három kecskegida, elmegy az
anyjuk és jön a nagy büdös ordas farkas. Na most nagy büdös ordas farkasnak az az ő természetje, hogy meg
akarja zabálni ezt a gyenge husikát,
ezért farkas. Na most pedig a mesében
is van annak a három oktalan állatnak
annyi esze, hogy mielőtt magukra
eresztenék a farkast, legalább megkérdezik tőle, hogy ki vagy te? Te vagy a
mi anyánk? Tudjátok, hogy ez a szegény, most annyira vergődő Magyarország mennyivel jobb helyzetben lenne,
ha időben feltette volna magának ezt a
kérdést, mielőtt embereket eresztett a
saját nyakára? Igen, ezt meg kell kérdezni: ki vagy te? De az is igaz, hogy a
mese se optimista, mert a farkas belisztezi a szőrös fekete mancsát, benyújtja
és elámulnak a kis gidák: óh, hát milyen szép fehér a mancsa! Hát akkor
biztos ez a mi anyánk, táncolni, dalolni
se restell, gyere be! Be is ment, meg is
ette a mesében. Nem, vigyázni kell! Vigyázni kell, mert sok oldalról közelítenek az életben az ember lelkéhez! Nyitottnak kell lenned, ami előreviszi az
életet, ami az emberiségnek a javára
szolgál, és igen, ki kell tudni mondani
74
azt a szót, hogy: nem, én veled nem
cimborálok. Egyetlenegy dologtól kell
félni, ami egyébként a mai magyar társadalmat is pusztítja, amikor az emberek engedik a gyűlöletet eluralkodni
a lelkükön. A gyűlölet soha semmire
nem viszi az embert. Nem gyűlölni kell,
még a rosszat se gyűlölni kell, hanem
tudni kell, hogy micsoda. Fel kell ismerni, és nem kell vele cimborálni. És
vigyázni kell, hogy ne gubózhasson
bele az életünkbe. Ha az ember mindig, mindig kinyitogatja az ajtaját,
akkor pórul jár.
És így jutunk el egy olyan nagyon
fontos dologhoz, amit szintén szeretnek manapság lekezelni és lenézni, de
ti ezt meg fogjátok érteni, hogy ez a
fajta nyitottságnak, vagy a ki nem nyitásnak vonatkoznia kellene a magánviszonyainkra is. Itt van az a legcsodálatosabb isteni ajándék, szerintem a legravaszabb isteni ajándék, amit szerelemnek hívunk. Ez a szerelem, ez úgy
köt össze két embert, hogy ajándékká
teszi, jóváteszi azt, hogy a világon egy
új élet születhessen. Óriási ravaszság!
Isteni ravaszság, hogy ez szép és ez jó.
De ezzel is vissza lehet élni akkor, amikor úgy nyitogatod ki, hogy úgy
mondjam, azt a szerelmi ajtót az életedben, hogy válogatás nélkül beengedsz mindenkit. Ez is ma egy nagyon
nagy veszély. Mert nagyon sokan lehetnek, akik azt fogják mondani, hogy
ilyen nincs, hogy szerelem. Hát ez egy
lejárt dolog, romantikus dolog, kémiai
folyamatok vannak. Kérem szépen
nem, az embert valami megkülönbözteti az állattól. Hogyha elmegyünk
ebből a világból, nagyon sok ember-
társunknak a sírjára sajnos azt a sírfeliratot lehetne írni, hogy: „Ettem,
ittam, robotoltam, élveztem, fölfordultam.” Csakhogy ez egy állatnak a sírfelirata. Mi embernek jöttünk. Embernek jöttünk, szerelemmel szeretni, szerelemmel nézni meg azt a másik embert, és fogadni be az életünkbe, és
remélni, hogy tudunk egy olyan életet,
amelyben valóban egymás társai leszünk. A többi, az hazugság. A többi
olyan embereknek a tömegét hozza,
akik az életüknek a második felére teljesen kiégetten és értelmetlenül élik az
életüket.
És ez már megmutatkozik egyébként abban a celeb-világban, amit naponta látunk. Ma celebnek lenni Magyarországon azt hiszem, hogy az
egyik legalantasabb dolog. A celeb,
annak nincs önértéke, a celebet csinálják, semmi, ha leveszik róla, rögtön
tönkremegy. Gondoljatok arra, hogy
hány olyan celebbé képzett, jobb
sorsra érdemes fiatal fiú és leány volt
már, akik néhány hétig tündököltek
ebben az álfényességben, és utána úgy
eltűntek, hogy ideggyógyintézeteknek
a mélyén találták meg őket. Ezek az
óriási veszélyek. Ezt ne tegyük az életünkkel! Ami, még egyszer mondom,
nem azt jelenti, hogy be kell zárkózni
teljesen, hanem egyszerűen meg kell
nézni önértéke szerint azt a másik embert, aki érkezik.
Van egy másik nagyon divatos
dolog, amire nagyon sokszor rá akarják
beszélni a mai fiatal embert, amikor elindul és próbál az életben egyről a kettőre menni. Ez a másik dolog, hogy:
nem kell senki. Ez a másik véglet. Az az
úgynevezett szingli világ, amit nagyon
sokan istenítenek. Na most ki a szingli?
A szingli nem az, aki egyedül van, hiszen bizonyára ismertek olyan embert a
családotokban, a baráti körötökben,
aki nem szeret egyedül lenni, de nem
hozta még meg neki Isten azt az embert, akivel együtt lehetne. Vagy a saját
életetekből is ismeritek, hogy ha úgy
adódik, hogy az ember este lefekszik,
és azért csak ott van a lelkében, hogy:
édes Istenem, hát hozzad már el
nekem azt, akit igazán szerethetnék!
Nem akar az ember egyedül maradni,
nem erre teremtették. És akkor kihoznak egy olyan elképzelést, hogy szinglinek lenni jó. Azt mondja a szingli, amikor beül egy ilyen kibeszélő show-ba,
hogy énnekem ez jó, mert nem függök
senkitől, nem kell alkalmazkodnom.
Ettől a szótól ma úgy fél az emberek
nagy része, mint a tűztől: alkalmazkodni. Nem alkalmazkodni kell, hanem
komolyan kellene venni egy társas kapcsolatban, vagy úgy mondom, egy szerelmi kapcsolatban komolyan kellene
venni azt a krisztusi üzenetet, ami a
mai férfi és nő viszonyra tökéletesen
illik az, amikor azt mondta, hogy: egymás terhét hordozzátok! Nem azt
mondta, hogy a saját lelkedet ápolgasd, hogy nyivákolj egész nap, és
nézd meg, hogy a másiktól mit kaphatsz. Hanem azt mondta, hogy: nézd
meg, hogy mi van a másik emberben!
Ha van benne valami, próbáld ezt a
terhet legöngyölni róla! Hát ez a társas
viszonynak az értelme! Hogy hazamegy, és azt mondja az asszony, hogy:
szívem, már megint rossz napod volt,
75
megint bántottak? Vagy fordítva: szívecském, megint kikészített valaki?
Gyere, itt van a papucsod, csinálok egy
teát! Mindegy, hogy férfi vagy nő,
mikor melyikük van nehezebb helyzetben. A szingli-lét azt mondja, hogy
senki nem kell. Nem kell alkalmazkodnom, gyorsan lecserélem a kocsimat,
gyorsabb a hivatali előmenetelem…
gyereket szülni? Hát erre a világra? –
mondják emberek, akik egyébként lébecolva egész jól eltöltik az életüket.
A világ mindig válsággal küszködött,
amióta az ember lefűződött a szellemi
valóságból, mindig válságban van. De
hiszen éppen ez az élet célja, hogy
visszamenjen valahova, ahonnan elbitangolt. Ha azt mondod, te, majd amikor eljutsz oda, hogy válaszút elé kerülsz, hogy szülessen-e meg az a gyerek, vagy ne szülessen, ha erre azt
mondja valaki, hogy erre a világra nem
érdemes gyereket szülni, kigyilkolja a
magzatot, akkor egy óriási bűnt követ
el. A bűnt önmagával szemben is elköveti, mert nekem nagyon sok olyan ismerősöm van, aki úgy érezte, hogy
nem alkalmas még arra, hogy szülő legyen, nem szülte meg a gyerekét, és
évekig küszködik azzal a lelkifurdalással, hogy úgy érzi, hogy ott ül a vállán
egy kis kísértet. Soha nem fogja tudni
egészében véve – ha volt szíve – nem
fogja tudni elhessegetni. A másik
dolog pedig: gondoljatok bele a teremtés gyönyörű tervébe! Gondoljatok
abba bele, hogy az a hatalmas isteni
erő, amely ide a földre helyezte az embert, és sokaságra, arra kérte, hogy
hozzon létre újabb és újabb nemzedé-
76
ket tökéletesedvén. Hogy milyen lehet
az, amikor az ember így beleavatkozik
a teremtésbe, és azt mondja az Istennek, hogy én nem szülöm meg a gyereket. Megáll a kör. Elpusztítja az
ember a földet. Nem csak az a veszély,
hogy a globális felmelegedésben megmártóznak a dolgok, a lélek is sivárrá
válhat. Eljuthatunk oda, hogy az ember
azt gondolja mérhetetlen okosságában, - ami tulajdonképpen butaság, hogy az életet nem is kell folytatni. Ha
nem szülöd meg a gyerekedet, megáll
az élet! Óriási bűn történik!
Arról nem szólva, – és itt egy másik
nagyon fontos dologról szólok nektek,
– hogy ugyanakkor annak a földdarabnak, ahova születtetek, úgyszintén
szüksége van arra, hogy ne szűnjön
meg, hogy ne menjen tönkre. Nézzétek, én… aki ha véletlenül hallott
engem, talán olvasott valamit tőlem,
vagy látott a televízióban bizonyos
megnyilvánulásokkor, az nagyon jól
tudja, hogy én szeretem a hazámat.
Nekem van hazám. Tehát nem tudom
azt mondani, amit nagyon sokan mondanak, hogy mindegy. Nem tudom azt
mondani, hogy mindegy hogy hol élsz,
ha te ide születtél Magyarországon. Én
azt gondolom, hogy ez egy tervnek a
része, ide gyökereztünk, ti is ide
Győrbe, Győr környékére, ez a szülőföldetek. Ez fontos dolog. Természetes,
hogy ezt akarom elsősorban, hogy úgy
mondjam fénybe hozni, ezt szeretném
szolgálni, ez a dolgom. Nem véletlenül
születtünk ide. Isten nem kockajátékos,
hogy egy képzeletbeli versengésen ledobja a kockát és azt mondja: jó,
hatos, ez mehet az Egyesült Államokba
elnöknek, kettes, hát ez jó lesz ide a
Kárpát-medencébe csóró magyarnak.
Ez nem így van. Ez egy határozott cél,
egy határozott terv, minden nemzetnek megvan a maga úgynevezett arkangyali vezetője. Ezt nevezzük népszellemnek, s ezen a népszellemen belül
megvannak az egyének, oda helyezve,
ahonnan éppen jöttek. Ezt tagadni
nem csak bűn, hanem rendkívüli ostobaság is. Én hiszek abban, hogy mindaddig, amíg a történelem, az embertörténet nemzetekben valósul meg,
addig minden egyes nemzetnek megvan a maga feladata. És ez nem azt jelenti, hogy az egész nemzetnek gyűlölni kell a másikat. Mint ahogy jeleztem, mindig két véglet között bukdácsol az emberiség. Az egyik véglet az,
amikor azt mondja ma egy fiatal
ember, hogy nekem aztán tökéletesen
mindegy, oda megyek, ahol jobban
megfizetnek. Nekem nincs hazám,
még Európában sincsen kapaszkodóm,
ahol több pénzt kapok, ahol több a
gázsim – ahogy mondják – oda megyek. Ez azt jelenti, hogy valamit elfelejtesz, hogy miért születtél éppen ide.
A másik véglet viszont az, amikor valaki
meg azt mondja, hogy azzal, hogy én
magyar vagyok, mindenki mást lenézhetek. Mert én különb vagyok, mert
magyar vagyok. Ez viszont az isteni
tervnek ellentmond, mert hiszen éppen
Krisztus volt az, aki a megszületésében
ezt az óriási embertestvériséget hozta
el. Ő volt az, aki mindenkinek, a világ
legtávolabbi szélén lévőnek is az istengyermekséget nyilvánította ki. Ezt nem
lehet mondani. Gyűlölettel nem lehet
szeretni a hazát. Gondoljatok arra, –
hát ti akkor még jószerivel talán meg
sem születtetek – amikor Jugoszlávia
felbomlott, a szüleitektől biztos hallottatok róla. Jugoszláviában a különböző
tagállamok egymásnak fordultak, iszonyatos véres háború keletkezett a haza
nevében, ahol albán csecsemőket csaptak a falhoz szerbek, ahol történetesen
fordítva is megtörtént. Ez nem a haza
szeretete. Ez az a dolog, amiből az
ördög, hogy úgy mondjam, beférkőzik
a dolgokba és elveszi Krisztustól azt,
ami Krisztusé. Ez az ördög háborúja
volt. Ez nem a hazáért. Tehát nem úgy
kell szeretni, hogy azt akarod, hogy a
másik dögöljön meg. Ne a szomszéd
tehene dögöljön meg, hanem úgy kell
szeretni, hogy az a tehén, amit mi neveltünk fel, az nekünk adjon tejet elsősorban. Aztán ha tudjuk, akkor segítünk a többieknek is. Itt vannak óriási
torzulások és nem külsőségekben.
Egyébként az új könyvemben, az
Éhes életben erről is írtam, hogy nekünk vannak szent szimbólumaink. De
ezek a szent szimbólumok, ezek nem
zoknira valók, hogy oda hímezzék. Ez
óriási hiba. A Himnusz nem csengőhang, nem arra való, hogy a mobilodat
ezzel csöngessék fel, ez nem hazafiasság, ez bizonyos értelemben alpári magatartás. Tehát ez is egy nagyon bonyolult dolog, hogy szeretni a hazámat, szeretni a környezetemet, de látni
a másikban is az isteni tervet. Ez az
egész olyan, tulajdonképpen az egész
Föld így jön össze, mint egy hatalmas
nagy virágoskert, ahol minden népnek
megvan a maga illata. Én azt gondolom, hogyha eljutunk odáig, hogy nem
77
történik valami olyan változás, hogy az
életben lévő fiatal generáció hozzon
erre a világra újabb gyerekeket, akkor
egy nagyon - nagyon nagy baj fog bekövetkezni.
Tudjátok, amikor én általános iskolában tanítottam, ez a 70-es éveknek a
vége fele volt, és amikor tanítottam
Vörösmartyt és a Szózatban azt a mindenki által ismert részt, hogy „S a sírt,
hol nemzet sűlyed el, / Népek veszik
körűl, / S az ember millióinak / Szemében gyászköny űl.”, akkor én azt
mondtam a nebulóknak, hogy tudjátok
gyerekek, ez velünk nem fordulhat elő,
ez a herderi jóslat. Herder látta úgy
ugye, hogy olyan átok sújthatja az embert, hogy kipusztul a magyar nemzet.
Nem, ez nem. Ha ma vennénk, és tanítanám, akkor meg kellene állnom
ennél a két sornál, és azt kellene mondanom, hogy te, megtörténhet. Ma
már megtörténhet. Nem vagyunk a reformkorban. Egy olyan korban vagyunk, ahol kockázata van már az életnek. Megtörténhet, de lesz egy nagy
különbség, hogy olyan nagyot változott a világ, állam élete, szerkezete,
hogy nem hiszem, hogy azt a sírt, ahol
a magyarság elsüllyed, síró nemzetek
vennék körül. Nem. Olyan nemzetek,
akik esetleg azt gondolnák, hogy jól
van, úgy kellett nekik! Valami változott
a világban. Ha egy nagyobb darabot
próbál szakítani magának a sátáni erő,
és éppen ebbe a hazafiságba is be tud
tolulni. És hát erre aztán mondják, –
nektek különösképpen is fogják mondani, - hogy ne hát gyerekek, ne üljetek föl ennek, ez olyan romantikus
78
dolog, hogy hazám, meg szolgálat! De
hát ott van Európa! Hát most már európaiak vagyunk! Ezt úgy tudják kiejteni ezt a szót, minthogyha Európa
egyenlő lenne az új Jeruzsálemmel,
vagy a Mennyei Királysággal. Hát azért
ez nem így van gyerekek.
Ez az Európa egy nagyon vegyes
képződmény. Ez nem egy gáncs nélküli
lovagok szövetsége, itt a pénzhatalomnak olyan ereje és működése látható,
amibe nem feltétlenül kell az embernek
beilleszkedni. Tudjátok a mítoszokban
mindig nagyon sok igazság van. Európa keletkezéséről szól egy mítosz,
hogy a föníciai világszép királylány az
időknek a kezdetén megtetszett Zeusznak, az akkori antik világ főistenének,
és azért, hogy meg tudja magának szerezni ezt az Europének nevezett leányzót, lejött a földre, bika alakját öltötte,
és mint bika, az erőnek a jegyében közelítette meg ezt a földi szépséget. És
úgy mondja a mítosz, hogy létre is jött
ez a furcsa, különös nász, és az erőnek
és a szépségnek a szövetségéből, kapcsolatából származott Európa. Ebből
származtak az első nagy tudósok, az
első nagy királyok, az emberiség mintája. Hát gyerekek, ha ez a minta,
akkor nagy baj van! Mert ez a mostani
Európa, ez erre nem hasonlít, mert
nekem nincs az eszemben olyan, – bármennyire szép is az ének, - hogy „Ó
Európa, te gyönyörű nő!”, nem olyan
gyönyörű ez a nő. Imitt – amott lila foltos, arról nem is szólva, hogy nekem
inkább egy többszörösen elvált aszszonyhoz hasonlít, aki bolyong egy labirintusban, keresi, hogy most hova és
merre, és ezt üldözőbe vette, hát nem
az erő képviselője a bika, hanem az
aranyborjú. És tudjátok ez nagy különbség! És ez az aranyborjú utol is
érte, meg is erőszakolta, nota bene
ennek az Európának ez még tetszett is,
mert azt mondta jobb, mint a semmi.
Na most ebből a valamiből született
egy olyan valami… hogy nem látom
azokat a nagy embereket, nem látom a
nagy szellemi lényeket. Ez olyan, mint
hogyha a tengerimalacok sok kicsi brókert nemzettek volna. A brókerek elárasztották Európát. Európa a brókerek
világa. Ami nem azt jelenti, hogy mindenki az, hanem azt jelenti, hogy ha
nem vigyázunk, akkor az uralmat ők
fogják megszerezni. És ezek olyan erősek, hogy úgy tudják magukat álcázni,
hogy nem is veszed észre! Olyanok,
hogy még meg is köszönöd nekik,
hogy egyáltalán ma hajlandóak, tehát
valami baj van. Európával nem az a baj,
hogy benne vagyunk, hanem az volna
talán a feladatunk, hogy bármilyen keserves, de próbáljunk meg adni valamit
Európának. Volt egy európai politikus,
Schumannak hívták, aki azt mondta,
hogy Európa vagy keresztény lesz, vagy
nem lesz Európa. Erre nem figyeltek
oda. Na most én azt gondolom, hogy
ez volna Európának a célja, ez volna a
ti óriási segítségetek, akik majd kimentek az életbe. Nem utálni kell Európát,
nem gyűlölni kell, föl kell ismerni, hogy
milyen, s meg kellene próbálni valamit…
Az európai zászlónak a közepén, ismeritek az európai zászlót, nagyon
szép – tizenkét csillag van egy kék alapon. A tizenkettő az egy szentséges,
misztikus szám. Minden számnak meg-
van egyébként a magasabb szellemi értelme, a tizenkettő a teljességet jelöli.
Gondoljatok arra, hogy tizenkét apostol élt, működött Krisztus körül, s ez a
tizenkét apostol attól tudta ellátni a
dolgát, hogy megvolt a sugárzó középpont. Ha nincs Jézus Krisztus, nincs tizenkét apostol. Ott van a közép, a
mag. Most van egy gyönyörű európai
zászló tizenkét csillaggal és üres a közepe. Ezt nézzétek meg! Ennek az üres
középébe kellene behozni, nem a protokoll istent, az élő Istent. Az, ami van,
ami formálja az embert. Ha ez bejön,
Európa megmenekül és vele együtt a
kis nemzetek. Ha nem, akkor bekövetkezik, amit Faust énekel az operában,
hogy „áll a bál a pénz körül, a sátán
örül”. Ezt az örömet nem adjuk meg
neki. És ez már nem az én dolgom,
nem az én generációmé, ez a tietek.
Akik valamit magatokba szívtok egy iskolában, és azonkívül a saját lelkiismeretetek is ráébreszt.
Azt is fogják majd mondani nektek,
hogy hát, ha valakinek nem tetszik az
Európa, hát akkor tessék élvezni azt,
hogy itt a globalizmus! Megvalósult az
emberiség nagy vágya, egy hatalmas
nagy egységbe tömörül már az ember,
hiszen csak le kell ülni, megnyomsz egy
gombot és megjelenik számodra a világnak a legtávolabbi sarka, megvalósult az emberiség nagy álma, azt lájkolsz, amit akarsz, mondhatnánk.
Csakhogy nagy probléma van, hogy ez
egy technikai dolog. Nem az valósult
meg, hogy az emberi szellem érkezett
el egymáshoz, és egy gyönyörű egyezményben valamilyen módon továbbvi-
79
szi a földet, hanem egy nagyon nehezen tetten érhető pénzes csoportok
szépen az uralmuk alá vonják ezt a szerencsétlen földet, és azt nyomják be
globalizáció címszóval, ami nekik kell.
És utána azt viszik ki, ami nekik kell. Ez
a Sátán globalizációja. Ne haragudjatok, hogy ilyen csúnyán fogalmazok. Ez
nem azt jelenti, hogy mindenki Sátán,
aki ebben részt vesz, hanem azt jelenti,
hogy az a krisztusi erő, ami működik a
világban, az kivívta a gonosznak az ellenzékét. Minél erősebb ez az erő,
annál erősebben támadják. Azt mondja
az, aki ma a globalizmust ebben a formában isteníti, azt mondja, hogy: szegény kis magyarok, hát szeretnétek
globalizációt? Szeretnétek, hogy az
egész föld most már összeolvadjon?
Hogy mit mondtok magyarok? Azt
mondjátok, hogy majd a ti Krisztusotok? Hohó! – mondja ez a furcsa, különös idegen erő, - hát az messze van
80
ám! És ahhoz meg kell változnotok
emberek, de nekem jók lesztek így,
ahogy vagytok! Mocskosan, porosan,
sárosan, gyertek, megcsinálom! És ha
nem vigyáztok, meg is fogja csinálni.
Ez ma az új generációnak a felelőssége. Az a valami, amit valamikor a keresztségben kaptatok, és ami úgy
tűnik, mint egy szólam csak, hogy ellenállok a gonosznak, ez itt realizálódik. Hogy tényleg ellene kell állni, nem
fegyverrel, nem harccal, nem gyűlölettel, hanem azzal, hogy tudom, hogy ki
vagyok, miért állítottak a világba és mi
a világnak a célja. És lesz egy ilyen globalizáció, csakhogy ezt krisztusi communiónak fogják hívni. Eljön az a világhelyzet, ennek ti csendes, nevezetes
névtelen előkészítői vagytok, de óriási
feladattal.
Én ebben hiszek, én azt gondolom,
ha megnézzük, hogy mit tegyünk az
életünkkel, akkor meg kell találni azt az
egyensúlyt, hogy az életetek maga
megfeleljen annak a földi viszonynak,
amiben éltek. Hogy megtaláljátok azt a
helyet, ahol a legjobban tudtok működni, és ami örömet okoz. Hogy megtaláljátok azt a szerelmet, azt a házasságot, azt a családot, azt a gyerekközösséget, amiben élni tudtok, de
ugyanakkor az okokat és a célokat
mindig egy magasabb régióban kell keresni. Akkor van az ember életének értelme. Én azt gondolom, hogy ha eljön
az a bizonyos nemszeretem óra, mert
mindenkinek az életében eljön, és ha
felteszi magának az ember a kérdést,
hogy „miért éltem?”, annál szomorúbb nincsen, mint amikor a válasz az,
ami nagyon sok felnőtt embernek a válasza, hogy: csak, nem tudom. Tudni
kell! Ma már nem elég hinni, higgyétek
el! A hit mögött ott kell lenni egy nagyon erős tudásnak. Tudunk. Nem csak
istenhívő, istentudó emberré kell válni!
Az eszemmel tudom, hogy nem lehet,
hogy a földnek nincsen célja, hogy
nem lehet, hogy az a gyönyörű emberi
organizáció, az a csoda, hogy szemed
van, hogy füled van, hogy orrod van,
az egész… hogy ez semmi. Az észnek
mond ellent. Az eszeddel is tudni kell,
ez a legfontosabb. Ma már nagyon sok
tudósunk van, aki lemondott arról a
gondolatról, hogy a tudás és a hit ellentétben van, mert elérkeznek egy
olyan fokra, hogy tudják, hogy ott már,
ott tulajdonképpen megszűnik a fizikai
törvényszerűségeknek a hatása. Én
ezekben a tudósokban bízom.
És miután nemrég volt karácsony, én
mindig szeretném a barátaimnak, embertársaimnak figyelmébe ajánlani azt
a két evangéliumi Jézus születést, azt a
kettőt, ami nekem nagyon sok mindent elmond. És a mai szememmel is
próbálom átvilágítani és értelmezni.
Tudjátok, hogy a négy evangéliumban
Márk az, aki nem ír erről a születésről,
mert ő a szakralitás oldaláról, az angyali hierarchikus lények oldaláról beszél arról, hogy mi történt a világban.
János a legszellemibb módon fogalmaz, a legközelebb az emberhez az a
Lukács és a Máté evangéliuma. Ha
majd lesz öt percetek, nézzétek meg!
Én megdöbbentem rajta, saját kútfejemből jöttem rá erre, hogy milyen érdekes. Mind a kettő leírja a születést,
tehát a jézusi születést. Lukácsnál a
pásztorok kapják meg ezt a hírt, akikhez angyalok jönnek, és mennyei világosságban kinyilatkoztatják. Tehát
nem ők tudják meg, hanem megkapják. Ők a kor legegyszerűbbjei, a pásztorok, és az életüket ott töltik valahol
kint. Ők az egyszerű emberek, megkapják a hírt, hisznek benne és elmennek, és megkeresik. A Máté evangéliumában egy fia pásztor sincsen. Ugyanarról a születésről van szó, csak három
bölcs, három napkeleti király, három
mágus érkezik, akiknek nem az angyalok hozzák meg a hírt, hanem ők látták
meg az égbolt konstellációjából, hogy
egy olyan új csillag és égitest tűnt fel,
ami megváltoztatta a hanyatlásnak indult világnak a sorsát. És jönnek a tudósok. És találkoznak. Kétezer valahány évvel ezelőtt, nem tudjuk pontosan, hogy barlangban-e, istállóban-e,
azt tudjuk, hogy zizegő szalma között,
párát lehelő állatok között, a termé-
81
szeti világnak a környezetében megtörtént, hogy a fény valósággá vált. Az ige
testté lőn. És ott álltak körülötte a
pásztorok, és ott álltak a bölcsek. Nagy
tanulság. Csak most, ebben a hideg
században higgyük azt el, hogy a bölcsek és a pásztorok között nincs többé
találkozás? Pásztorlelkű bölcsekre van
szükség! Gőg helyett olyan bölcsekre,
akik engedik a szívüket szóhoz jutni, és
olyan pásztori egyszerűségre, amelyet
az eszével is meg akarja közelíteni.
Egy olyan, ugye sokat beszéltek róla,
viccet csináltak belőle, hogy világvége
lesz. Én magam nagyon sajnálkoztam
azon, hogy ebből egyáltalán vicc-témát
lehetett csinálni, de azon is, hogy ilyen
módon dőltek be az emberek. Nem
úgy van ez a világvége dolog. A világnak valójában minden nap van egyfajta
megújulása. Egy dolgot tévesztünk el,
ebben az évezredben, és annak a legelején összesűrűsödtek a problémák,
tehát egy olyan helyzet keletkezett,
ahol meg kell újítani a világot, új lépcsőt… a Jákob lajtorjáján magasabbra
kell lépni. Nem vége van a világnak,
hanem a világnak – hogy úgy mondjam – indulót fújtak, magasabbra kell
lépni. És ez ember nélkül nem megy.
Az a megtiszteltetés érte az embert,
hogy azt mondták rá, hogy valamikor
Isten barátai lesztek. Ennél több nincsen. Aztán van az, hogy elgyöngülünk, én is, mint mindenki, sok-sok bajjal, fájdalommal küszködik az ember,
csalódások érik már fiatalon is. De
akkor gondoljatok arra, hogy az az ígéret, ami elhangzott, az nem csak egy
ígéret, az egy végtelen vigasz, hogy:
82
„Én mellettetek vagyok az idők végezetéig.” Nem holnap, nem tegnap, nem
holnapután… mindig. Amíg ez a gyönyörű emberi organizáció vissza nem
tér abba az állapotba, ami a teremtésnek a célja.
Óriási feladatot kaptatok, és ezt
kellene boldogan, örömmel, és e világon tisztességgel szolgálva megélni.
Én azt kívánom nektek, hogy ne törekedjetek minden áron boldogságra,
mert a boldogság az ritkán adatik
meg. S hosszú ideig nagyon ritkán.
Hanem arra, hogy a boldogság közötti szüneteket megismeréssel töltsétek ki. Hogy bízzatok abban, hogy a
gödörből mindig van kiút, mert minden gödörbe benyúlik Isten mentőkötele. Ja, a kötelet nektek kell megfogni, mást nem tehetünk. Hiába
lóbál ottan a szemed előtt, ha te,
ember nem fogod meg. De édeseim,
ha nagy bajban lesztek, és nagyon fáj
valami, gondoljatok egy asszonyra,
akit úgy hívtak, hogy Jókai Anna,
hogy azt mondta nektek, hogy ha kimentek ebből a gödörből, ha ki tudtok mászni, akkor mindig magasabban lesztek, mint ahol beleestetek. Ez
az Isten kegyelme, ez legyen veletek!
Köszönöm, hogy meghallgattatok!
- Kedves Anna, köszönöm szépen!
Azt hiszem, amikor november 24-én
megköszöntötték az Annát 80-ik születésnapján, akkor az Anna azt mondta a
köszöntőknek, hogy szerencsétek,
hogy nem öreganyátoknak szólítottatok! Mi élő asszonyunknak és a nemzet lelkiismeretének szólítjuk. Az iskola
nevében szeretettel köszöntjük Annát,
Isten éltesse sokáig!
Legeza József
Hitrôl a Zsidókhoz irt levél alapján
A Zsidókhoz irt levél 11. fejezetében
a szent szerző a hitről beszél. A hit meggyőződés a nem szemléltekről és reménykedés abban, ami még nincs a kezünkben, s ez egyáltalán nem könnyű
dolog, különösen, amikor az élet kemény napjaiban kell ezt magunkra erőltetni. Aki a hitből akar élni, annak naponta meg kell tapasztalnia, hogy minden erejét latba kell vetni. Ábrahám, hitből engedelmeskedett, hogy költözzék
arra a vidékre, amelyet majd örökségül
kell kapnia. Elindult anélkül, hogy tudta
volna hová megy. Nem volt könnyű. Ne
gondoljuk, hogy Ábrahámnak kiköltözése diadalmenet volt. Mezopotámiát
valószínűleg éhínség, szárazság pusztította, s azért Ábrahám és hozzátartozói
elindultak északra- az Eufrátesz mentén.
Ebben a menekülésben jön segítségükre
Isten. Küld valami jelet. A jel nagyon távoli, évek telnek el és Ábrahám kézzelfogható bizonyítékot nem kap. Aztán’
letelepszik az ígéret Földjén. Isten megmutatja neki, hogy amit lát északra,
délre, keletre, nyugatra, azt mind az ő
ivadékának adja. Ígér és Ábrahám hisz.
De az élete, hogyan teljen el? Ebből a
földből egész földi vándorlása alatt anynyit szerez meg magának, ami sírhelyül
szolgál feleségének Sárának. Semmi
többet. Ez a tulajdona. Végeredményben az Ígéretekből ennyit látott. Van
egy dicsőséges, nagy országra szóló ígéret és neki meg kell elégednie azzal,
hogy súlyos pénzen vesz egy sírboltot és
ezért is könyörög a helybeli lakosoknak,
hogy adják neki, mert a felesége meghalt. Isten tehát nem vezeti diadalmenetben az embereket. Azután a szent
szöveg hozzáfűzi, sátorban lakott Izsákkal és Jákobbal, akik ugyanazt az Ígéretet örökölték. Ez a sátorban lakás, viszszatekintés. Amikor a szent szerző ezeket írja, a választott nép már nem sátorban lakik. Csak a beduinok, az idegenek, a jövevények, a földnélküliek laknak sátorban. Tehát arra tekint vissza,
hogy Ábrahám, az ősatya minden nagy
ígéret mellett földönfutó volt. Olyan,
mint most azok a beduinok, akik ott
laknak Júda pusztáin, vagy a Jordán
másik partján. Egyértelmű, hogy akik
ama nagy Ígéretet hordozták, akik hittek, azoknak végig kellett küzdeniük az
élet kemény útjait. De a szerző hozzáfűz
valamit: várta azt a szilárd alapon
nyugvó várost, amelyet majd Isten tervez és épít. Várt valamit, egy szilárd alapokon nyugvó várost, amit csak az Isten
ismert. Erre tette rá az életét. A hit,
tehát mindig valami megfoghatatlanra
vonatkozik, ami távol van. Vele szemben közel csak a kemény, megpróbáltatásokkal teli élet, s az embernek mindig
erőlködéssel kell megpróbálni felemelkedni ehhez a távoli ígérethez. Egyrészt
lefelé húz bennünket a földi érdek, a
megalkuvás, a hit pedig fölfelé mutat,
83
valami szilárdra. De hogyha ez a hit
nem valódi, akkor elsorvad. Itt céloz Sárára, aki már idős, emberileg semmi reménye arra, hogy gyermeke legyen. Világos, hogy Sárának is felül kell emelkednie magán, sőt vállalni kell az emberek csodálkozását: "Na, öregasszony,
most kellett neki gyermek?" S az emberek szurkálódnak, nem azt gondolják,
hogy eddig nem adott neki az Isten,
hanem talán eddig kényelmeskedett,
nem akart gyereket.
Ezután hozzáteszi a szerző, hogy
mindazok, akikről eddig beszélt Ábeltől
Sáráig, valamennyien elhunytak a hitben és alig láttak valamit annak a teljesedéséből, amit Isten ígért. Csak messziről látták és üdvözöltek. Fölismerték,
hogy vándorok és jövevények a földön.
Így értékeli az újszövetségi szerző az
ószövetség nagy alakjait, mint a földi
vándorló sors elfogadását. Nem a beérkezést, hanem azt, hogy nekik végig
kell menni egy úton, szemüket rá kell
szegezni Istenre és ezzel meg is kell elégedniük. A többit majd Isten elintézi.
Akik így élnek - mondja tovább a szerző
- azok bevallják, hogy hazát keresnek.
Nem olyat, mint amilyet elhagytak, nem
is olyat, amilyet itt megtalálhatnának,
hanem olyat, amilyet Isten ad. De hogy
mikor érkezik el az a "haza", ezt nem
tudják. S, hogy ez a haza nem itt, a földön van, erről bizonyságot tettek azzal,
hogy haláluk percéig hittek és reménykedtek: Isten nem csapja be őket. Ez a
mindvégig való kitartás - még akkor is,
ha Isten nem ad ott nekik semmi kielégülést. A szerző, itt a hitnek az igazi lényegére utal, amiről nagyon sokszor
84
meg szoktunk feledkezni, mi, akik egy
materialista világban élünk, a modern
kor által hozott anyagias felfogásban
gondolkodunk, és mindig a kész eredményeket akarjuk. Szeretnénk látni
munkáik gyümölcsét, minden imának az
azonnali, konkrét meghallgatását, mégpedig földi, látható megvalósulásiban.
És ennek nem ez az útja. Az üdvösség
története másról beszél. A keresztény
tanítás a hitről, mely az Újszövetségben
található, szintén másképpen mutatja
be a hitet. A hit belekapaszkodás
olyanba, amit nem tapasztalunk, amit
nem látunk, ami fölöttünk van, amiről
csak az Isten szava kezeskedik. De úgy
belekapaszkodni, hogy erre rátegyük az
életünket, és hogy ebből az elhatározásból nagy tettek is szülessenek.
Ábrahám hittel áldozta volna fel Izsákot, amikor Isten próbára tette. Kétségtelen, hogy az egyik érdekes, titokzatos
eseménye az ószövetségnek. Van olyan
értelmezése, hogy Ábrahám magával
hozta régi hazájából az emberáldozatnak a szokását. A Szentírás itt is csak a
belső dolgokat ragadja ki, hogy Isten
próbára akarta tenni. De hogy ez a
próba, hogyan folyt le, azt nem tudjuk.
Egy népies elgondolással az ember mindig hajlandó úgy elképzelni, hogy Isten
odaáll Ábrahám elé és azt mondja neki:
„Áldozd föl a fiadat!” Ez nagyon egyszerű megoldás volna. Isten nem szokott ilyeneket tenni, de, ha kérte volna,
el is fogadta volna az áldozatot. Inkább
arról van szó, hogy Ábrahám nehéz
helyzetben, - valamilyen zsákutcában,
amikor egészen kilátástalan volt előtte
minden megoldás, úgy próbált kimenekülni, hogy ehhez a végső aktushoz fo-
lyamodott, hogy itt van a fia, odaadja
áldozatul. Az ószövetségi Szentírás kiragad egy-egy helyet, de nem mond el
mindent pontosan. Nyugodtan föltételezhetjük, hogy ez menekülés volt Ábrahám részéről, hasonló ahhoz, amikor
Keresztelő János is börtönben volt, és
kinyilatkoztatást kapott Jézusról. Hal-
összeegyeztethető. Gondoljunk a többnejűségre és más egyéb kezdetlegességre. Mindenesetre van itt valami különleges küzdelem, valami titokzatos
harc önmagával és az istenséggel. S ezután jön a megoldás: „Ne áldozd föl fiadat!” Isten tehát nem kíméli meg választottait a keserves óráktól.
lotta az isteni szót és önének szorult
helyzetében elküldte néhány tanítványát, hogy megkérdezzék: „Te vagy-e
az eljövendő vagy mást várjunk?” A
zsákutcában levőnek nem könnyű hinni.
Föltételezhetjük, hogy Ábrahámnak is
volt ilyen zsákutcája, amikor fiát oda
akarta adni. Valami kettősség lehetett
benne, hiszen ígéretet kapott, hogy fia
egy nagy nemzetségnek lesz az ősatyja.
Ám az ő vallásosságukkal ez a kettősség
Azután a szerző hivatkozik Mózesre.
Mózest a szülei hitükben rejtették el
három hónapig. A választott népről van
szó, akik hisznek Istenben és az ő mindenhatóságában és ezzel együtt olyan
kemény, történelmi helyzetbe kerülnek,
hogy a szülők kötelesek gyermeküket
bedobni, belefojtani a Nílusba. Kegyetlen megpróbáltatás. Az üdvtörténet
része. Hívőkről van szó, akik imádkoznak,
85
és Isten mégsem kíméli meg övéit a történelem göröngyös utjaitól. De ha nincs
hit, akkor semmi nemes, semmi hősies
nem történik ebben a világban, csak
olyan legföljebb, ami az ösztönből
fakad, de igazi, magasabb, erkölcsös lét
nem történik. Isten tehát azért alakította
ki az üdvtörténetet ebben az emberi
történelemben, hogy legyen értelme ez
utóbbinak, és ha ezek az emberek is
meginogtak volna - mint ahogy sokan
mások - nem lett volna példa az utókornak. Sokan voltak a zsidók közül, akik
bedobták gyermekeiket a Nílusba félelemből, de néhányan akadtak, akik
szembeszálltak a törvénnyel. Isten
akarta, hogy mindig legyen példa ebben
a világban, akármilyen kevés, de legyen.
Ezek a példák mindig vérző szívből fakadtak...
S utána Mózes felnevelkedik. A fáraó
családjához tartozik, ő a fáraó leányának a fogadott gyermeke. Amikor felébred a hit a lelkében, otthagyja az előkelőséget, oda áll a nép közé és vállalja
a rabszolgasorsot, a kiutasítást. Megint
a hit. Akit Isten kiválaszt, akinek küldetést ad, az nem diadalutat jár. Mózesnek is el kell menekülnie a pusztába, s
ott évtizedekig őrzi a juhokat, mint a
többiek. Csak hosszú-hosszú évtizedes
imádság, elmélkedés, küzdelem után
kap megint jelet. S ez újabb szenvedések forrása. Küzdelem a fáraóval, utána
küzdelem a saját népével. Az emberek
laposságával, értelmetlenségével, anyagiasságával is meg kell vívnia. Mózesnek
mindezeket vállalnia kell, hogy bemutassa a hitnek és a reménynek az erejét.
Végül mi a jutalma ennek-a meghur-
86
colt embernek, akit környezetének lapossága megkísért minduntalanul, és
már ő maga is kételkedni kezd? Az
hogy nem megy be az ígéret Földjére.
Befejezi a munkát és nem kap a földön
egy utolsó kitüntetést. És Mózes meghajtja a fejét, nem zúgolódik, hanem kinevezi utódját. A nagy érdemekért és a
nagy munkáért nem mindig jön a jutalom. Szerző kifejti, meghaltak anélkül,
hogy látták volna az Ígéretek teljesedését. Így mutathattak példát arra, hogy
lehet várni egy szilárd alapokra épült
hazát, egy végleges hazát. Ha nyafogunk, földi jutalmat keresünk, ha mindig háláért óhajtozunk, mi keresztények
nem tudunk példát adni az örök hazáról, erről a hitről, hanem csak akkor, ha
viseljük sorsunkat. Megtesszük a munkánkat, a többit rábízzuk az Istenre.
A mai ember túlságosan ideges, érzékeny. Ma túlságosan a közösségben
élünk. Az újságok, a médiák kiragadnak
minden feltűnő eseményt, s ránk is
ragad, hogy aki dolgozik, csinál valamit,
azt rögtön reklámozzák. Ha ez elmarad,
akkor kétségbe vagyunk esve. Istennek
más az útja, amit Krisztus fog később kifejezni: „Ha mindent megtettetek,
akkor is azt mondjátok, haszontalan
szolgák vagyunk. Nem tettünk semmi
többet, mint ami a kötelességük volt."
Utána a szerző azt mondja: „… de
minek folytassam tovább? Kifutnék az
időből, ha Gedeonról Bárákról, Sámsonról, Jeftéről, Dávidról, Sámuelről és a
prófétákról beszélnék… akik gúnyt és
megostorozást, sőt bilincseket és börtönt tűrtek el, megkövezést, kettéfűrészelést és sanyargatást szenvedtek, kardélen hullottak el, juhbőrben és kecske-
bőrben bujdostak, nélkülözve, üldöztetve, zaklatva. A világ nem volt méltó
rájuk. Ezért sivatagban, hegyek közt,
barlangokban és szakadékok közt bolyongtak” (11, 35 – 38) Még hallgatni is
borzasztó, milyen szenvedéseken mentek keresztül, hát még ezeket átélni!
Ám az Isten odaállít embereket az üdvösség történetében, akiknek meg kell
mutatni, hogy a hitért lehet áldozatot
hozni. Aki a hitből akar élni, annak valami többet kell nyújtani, mint más embernek. Ez nem romantika, hanem kemény felhívás. Ha ezt megértenénk,
sokkal kevesebbet beszélnénk az egyház reformjáról. Az egyház igazi reformja mindig az lesz, ha visszatérünk
az őszinte hithez, a lemondáshoz, az
önmegtagadáshoz, ha, tudunk példát
adni az embereknek, hogy van egy természetfeletti világrend és annak kedvéért tudunk uralkodni magunkon. Az
igazi megújulás az, ha le tudjuk győzni a
földi éhséget. Ha ez nincs, nem vagyunk
hűek az üdvösség, történetéhez. A
Szentírásban ez vonul végig, az állandó
áldozat. Persze nagyon sokan megbotránkoztak ebben az Istenben, aki így intézkedik. A legnagyobb botrány az volt,
amikor Jézus is ilyen formában jelent
meg a hivatalos zsidóság előtt, mert
mást vártak, földi dicsőséget, gazdagságot, hírnevet. Ilyen megváltó nem kellett
nekik. S ha mi a teljes evangéliumot
követ j ük, nem fog mindenki hozzánk
szegődni. Esetleg meg kell elégedni egy
kis csoporttal. Az Ószövetség egy kis kovász volt. Az Isten ígéretei beteljesedtek,
a Megváltó megjött. Miért? Azért, mert
Isten be akarta mutatni, hogy az ő irgalmassága nagy ebben a világban. Meg
akarta mutatni azt is, hogy ő tud kiválasztani embereket akik, világítanak. S,
ha ennek az érdeme kétségtelenül
hozzá is járult a megváltás közeledtéhez, de a végén az Isten Irgalma hozta
meg az ígéretek beteljesedését. Ezért
nem szabad kétségbeesni. A hit nem
más, mint az Isten Ígéretéhez való
hűség. Ez követel tőlünk áldozatot, de a
végső győzelmet és megoldást nem mi
fogjuk hozni, nem is mi fogjuk kiérdemelni, hanem Isten irgalma adja meg.
Az pedig csalatkozhatatlan. Örüljünk
annak, hogy Isten elvezetett bennünket
a tudatos hithez, hogy megmutatta nekünk ezeket a példákat. Eljuttatta szózatát hozzánk, hogy kövessük. Kövessük
azt az utat, amit Ő elénk fog tárni, ami
tele lesz megpróbáltatással. Lesz benne
azonban egy olyan ígéret, amely biztosítja a végső győzelmet. Ennek elegendőnek kell lennie a nehéz órákban is,
amikor egyedül maradunk, amikor emberi segítség nincs, amikor össze kell
szorítanunk a fogunkat és meg kell újítanunk hűségünket. Ha az ember megpróbál ezeken a dolgokon egy kicsit elmélkedni, akkor leküzdi a kísértést, ami
sajnos sokszor jelentkezik, hogy ettől eltérő más életfelfogásokat keressen,
olyat, melyben nincs önmegtagadás, vezeklés. Imádkozzunk azért, hogy az
Isten erősítsen meg bennünket abban,
hogy ne a széles úton haladjunk, amely
kényelmes ugyan, de lejtős; hanem a
keskeny úton, amely nehéz ugyan, de
felfelé vezet.
FORRÁS: Gál Ferenc: Exegezis az Új
szövetséghez, 1963
87
Marek Péter
Turisztika, sport, szabadidô
Ismét „bölcsebbek lettünk egy esztendővel”. Mielőtt az előttünk álló feladatokra fókuszálnánk figyelmünket,
minden bizonnyal érdemes egy kicsit
visszatekinteni az elmúlt tanévhez kapcsolódó szabadidős- és sportprogramjainkra. Nagy örömmel tölthet el bennünket, hogy ezúttal is számos közös
programon vehettünk részt azon diákjainkkal és szüleikkel, akik csatlakoztak
az általunk meghirdetett eseményekhez. Ezen túlmenően az is örvendetes,
hogy - az elmúlt évek tapasztalatait figyelembe véve – ebben a tanévben
sem csökkent a szabadidő közös eltöltésére való fogékonyság. Az pedig
mindig a „szürke hétköznapokban”
mutatja meg igazi jelentőségét, hogy
diákok és felnőttek mekkora ajándékkal lettünk gazdagabbak azáltal, hogy
sikerült egymást még jobban megismerni az iskola „szigorú falain” kívül is.
Az alábbi összeállítás segítségével
időrendben haladhatunk végig azon a
programsorozaton, amely az elmúlt
évünket testünket-lelkünket gazdagította és újraépítette.
Brennbergi tábor
A sort ezúttal is az a sport-és szabadidős tábor nyitotta meg, amelynek
természet közeli jellege nagyon közel
áll a gyerekekhez. A környező erdők
ölelésében megbújó faházakat ezúttal
is teljesen megtöltöttük, kisebb és na-
88
gyobb diákjaink közül egyaránt csatlakoztak a csoporthoz.
A tábor során a sok-sok játék és a
késő estébe nyúló beszélgetések mellett egy szép napot tölthettünk a strandon a Fertő tó partján, túrakenuval bejártuk a Fertő tavi nádas „rejtett ösvényeit”, megismerkedhettünk a régi
pékmesterek életével, a Károly-kilátó
legfelső szintjéről kitekintve a lábunk
alatt hevert az egész környék, az éjszakai túra során a brennbergi erdő eddig
még nem ismert arcát tárta elénk, illetve megismerkedtünk a lovaglás fortélyaival is.
Balatonkerülő bringatúra
Szinte még ki sem csomagoltunk a
brennbergi tábor után, a Balatont körül
ölelő kerékpárút hívó szava már szinte
Győrig hallatszott. Ezúttal is több mint
húszan ültünk nyeregbe, hogy június
utolsó hetében körül kerékpározzuk
hazánk legnagyobb tavát. Összességében nem lehetett panaszra okunk, hiszen az időjárás ezúttal is kegyeibe fogadott bennünket. Az első napokban
ugyan a szél gyakran megtréfált bennünket és az eddigi emelkedőket sem
változtatta sík vidékké, azonban a
remek társaság remek hangulatot teremtett ezúttal is.
Az útvonalon a bringáink már szinte
maguktól suhantak, hiszen többen már
nem először taposták a pedált a Veszprém - Balatonalmádi – Siófok – Balatonboglár – Vonyarcvashegy – Révfülöp – Balatonalmádi – Veszprém útvonalon. A napsütéses, és a túra második
felében pedig kellemesen meleg időnek köszönhetően a strandolás és fürdés ezúttal sem maradhatott el, sőt Balatonalmádiban még egy vízi biciklit is
sikerült „megszállni”. Veszprémbe viszszaérve minden résztvevő megérdemelte a gratulációt, hiszen a megtett
234 km-rel már valóban szabad büszkélkedni.
Családi napok Ausztriában
Egy már szintén hagyományos programra sikerült ismét összejönnünk
2012. július közepén az ausztriai „Stájerországba”. A családi hosszú hétvégére ezúttal is közel hatvanan tartottak
velünk, gyerekek és felnőttek egyaránt.
A programok változatossága illetve a
csapat hangulata garancia volt arra,
hogy valóban felüdülhessünk. Az ott
töltött napok alatt többek között nagy
küzdelemben legyőztük az 1911 méter
magas Polstert, és a csúcskereszttől tekintettünk körbe az elénk táruló csodára. Maradandó élményt nyújtott az
egész napos kikapcsolódást nyújtó Mautern park is, ahol Nautic Jettel startolva keresztülszeltük a levegőt és a
vízen landoltunk, a Butterflyon megtapasztalhattuk a gravitációt, az 1.600 m
hosszú rollerpályán az Elfenberg-Flitzer
garantálta a szórakozást, az 1.200 m
hosszú nyáribob pályán pedig kényelmesen visszajuthattunk a völgybe. Ezen
kívül pl. a vadászmadarak arénája, parasztudvar, állatsimogató és még szá-
89
mos érdekesség várt bennünket. A
várva-várt rafting ezúttal is azt nyújtotta, amiért ennyire készültünk már az
indulásra. Igaz, hogy esett az eső, de a
neoprén ruhák, a vízi csaták illetve a
hajós egységek részéről tapasztalható
csapatmunka árnyékában ennek nem
volt különösebb jelentősége.
A csodálatos környezet azóta is csalogat vissza bennünket.
A focipálya-torta feletti győzelem
Legkisebb diákjaink iskolába lépésük
napjától hatalmas lelkesedéssel vesznek részt minden héten a foci szakkörön. Az első és második osztályos gyerekek határtalan lelkesedéssel és a labdarúgás iránti igazi csodálattal veszik
magukra a sportfelszerelésüket hétrőlhétre.
Ennek a hozzáállásnak az elismerésekét egy különleges „mérkőzésre” invitáltuk őket, amelynek során egy nagyon „finom pályán” kellett megmutatni tudásukat. Örömmel állapíthattuk
meg a végeredményt: mind az első,
90
mind pedig a második osztályos fiúk
győztek, és a focipálya tortából semmi
nem maradt. Így a végeredmény: Focisták – Focitorta 2 – 0.
Tanár–diák röplabda mérkőzés
A karácsonyi időszakhoz közeledve
egy remek ötlet valósulhatott meg a
gyakorlatban. Iskolánkban néhány éve
egy gimnazista lányokból álló közösség
által megalakult egy röplabda csapat.
Heti rendszerességgel találkozunk
velük a tornateremben, és szívesen
mérkőzünk meg más iskolák csapataival is. Ennek kapcsán felmerült egy
gondolat, hogy kihívjuk egy mérkőzésre a tanárok csapatát. A gondolatot
tettek követték és egy nagyon jó hangulatú mérkőzésen sikerült összemérni
tudását a két alakulatnak. A lányok nagyon jól helyt álltak, a végén azután
szoros küzdelemben a tanárok csapata
győzött. Úgy gondolom, hogy ezen túlmenően azonban minden résztvevő
győzött. Szó szerint is, és átvitt értelemben is, hiszen minden mozgás egyfajta győzelem a lustaság és elkényelmesedett életmód felett, illetve egy kicsit ismét sikerült közelebb kerülni egy-
máshoz „nem tanárként” és „nem diákként”, hanem Emberként.
Sítábor Innsbruckban
A következő közös nagy megmozdulásunk az a sítábor volt, amelynek hely-
színe gyakorlatilag évek óta nem változik, azonban a népszerűsége – talán
nem véletlenül – egyre nő. Egyre nagyobb számban csatlakoznak hozzánk
iskolánkból szülők és gyermekek, hogy
a síszünet hetét közösen töltsük Tirol
fővárosában, Innsbruckban. Ebben az
évben – néhány külsős baráttal és unokatestvér családjával kiegészülve – létszámunk meghaladta a 100 főt.
A sípályák minőségére és az időjárásra ezúttal sem lehetett panasz, hiszen vagy szakadó hóesésben, vagy ragyogó napsütésben síelhettünk az Axamer Lizum pályáin. Természetesen ezúttal is megszervezték csoportunknak
az éremesővel egybekötött lesiklóversenyt, valamint a szánkós estet, mint
eddig minden évben. A napközben
megfáradt izmainkat este a szálloda
wellness-részlegében frissíthettük fel,
az utolsó este vacsora után pedig a
nagy konferenciateremben látták vendégül a csoportunkat egy koccintásra
(kinek-kinek életkorához illő itallal).
Kangoo
Ebben a tanévben lehetőségünk
nyílt arra, hogy ismét egy újabb sportolási lehetőséget tárjunk diákjaink elé.
Kísérleti jelleggel, az egyik osztállyal látogatást tettünk az ETO Parkban, ahol
diákjaink egy csoportja egy szervezett
foglalkozás keretében megismerkedhetett a Kangoo jumps alapjaival. A kangoo jumps alapvetően aerob mozgás,
azonban többféle formában is alkalmazhatjuk. Felhasználható futáshoz és
jogginghoz, önálló otthoni mozgás céljából. A kangoo jumps kellékeként
szükséges cipőt 1994-ben fejlesztette
ki a kanadai származású Gregory
Lekthtam. Eredetileg rehabilitációs központok számára alakította ki a lábbelit,
hogy azok a betegek, akik nem tudnak
sportolni sérüléseik miatt, újra mozoghassanak. Mára már nagyon elterjedt,
leginkább a fitness termekben találkozhatunk vele, ahol csoportos órák keretében használják.
91
A résztvevők egyöntetű visszajelzése
alapján a közel egy órás foglalkozás az
első alkalomnak köszönhetően nagyon
fárasztó volt, de diákjaink egyetértettek
abban is, hogy szívesen megismételnék
ezt az órát.
múlt alkalmakra – és arra a több száz
résztvevőre, akik eddig csatlakoztak
hozzánk az évek során – bátran elmondható, hogy ez a közösségi program egy valódi, élettel teli hagyományunk.
Fertő tó kerülő bringatúra
A mögöttünk hagyott tanévben
ismét két alkalommal (ősszel és tavasszal) vállalkoztunk arra, hogy egy-egy
hétvégénket a Fertő tó körüli kerék-
Anya kosár – Apa foci
Végül - de természetesen nem
utolsó sorban – nem mehetünk el szó
nélkül amellett az örömteli tény mellett, hogy töretlen lelkesedéssel talál-
párúton töltsük. A túra „életében” jelentős állomáshoz érkeztünk, hiszen
iskolánk 20 éves jubileumához kapcsolódva idén májusban 20. alkalommal mondhattuk el, hogy „megcsináltuk”. Az őszi túrán is remek társaság
verődött össze, és a jubileumi kerekezésre is szívesen gondol vissza minden
résztvevő. Mint az elmúlt években
eddig már többször, ezúttal is külön
örömmel töltött el bennünket, hogy a
szülők közül is többen csatlakoztak
hozzánk. A 20. tókerülés ráadásul
még egy szempontból is kivételesnek
számít, ugyanis ez volt az első olyan
túra, ahol egyetlenegy defektet sem
kellett javítani. Visszatekintve az el-
92
koznak a sportot és mozgást szerető
anyukák illetve apukák minden héten
egy-másfél órára. Mindenki tisztában
van azzal, hogy – amellett, hogy a mérkőzéseken persze mindenki győzni szeretne – ez már régen nem a látható diadalról szól... mert ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan.
„Mindenik embernek a lelkében dal van,
és a saját lelkét hallja minden dalban.
És akinek szép a lelkében az ének,
az hallja a mások énekét is szépnek.”
(Babits Mihály)
Burján Gergô
Nyolcadikos ballagási beszéd
2012. június 14.
Tisztelt Igazgató Úr,
kedves Orsolyita Nővérek,
Tanáraink, Diáktársaink,
szeretett Szüleink,
kedves vendégek!
Babits Mihály imént idézett szavai azt
sugallják nekünk, hogy Isten a jóra teremtett minket, csak meg kell találnunk magunkban és másokban is lelkünk kincseit.
Most, hogy itt a búcsúzás pillanata,
amely számunkra egyszeri és megismételhetetlen, visszatekintünk arra ,hogy
mi volt, s előre nézünk: mi lesz.
Azért merünk bizakodva előre tekinteni, mert ebben az iskolában biztonságban voltunk. Pár hónappal ezelőtt
még nagyon vártuk, hogy eljöjjön ez a
nap, de ahogy közeledett a búcsú pillanata, egyre jobban éreztük, hogy
egyáltalán nem könnyű…
Most elérkezett az idő, hogy hálás
szívvel megköszönjük tanítóinknak, tanárainknak mindazt, amit útravalóul
adtak nekünk, hogy iskolás életünk
miden szakaszában igyekeztek elővarázsolni a bennünk lévő jót.
Alsó tagozatban nemcsak az írás, olvasás, számolás titkait fedezhettük fel az
ő segítségükkel, hanem elsajátítottuk
az iskolai élet szabályait is.
A felső tagozatban új élmények, új
feladatok vártak ránk. Osztályfőnökeink közösséggé formáltak bennünket.
Megtanítottak minket arra, hogy az értelmetlen vetélkedés helyett összefogással, egymásban bízva nagyszerű
dolgokra vagyunk képesek. Felemelő
érzés volt számunkra hetedikben, amikor Március tizenötödikén az ünnepségen a mi osztályunk állt a színpadon.
Megtapasztalhattuk, milyen nagy felelősség az, ha figyelnek ránk.
Nem felejtjük el a vidám farsangi bálokat, ahol fellépéseinkkel mindig jó
hangulatot teremtettünk, és együtt
örülhettünk a közös munka sikerének.
Kedves Tanáraink! Kérjük, ezekre a
pillanatokra emlékezzenek, ha ránk gondolnak! Köszönjük, hogy tudományra,
hitre, emberségre tanítottak minket.
Köszönjük József atyának, hogy
találkozhattunk híres emberekkel.
93
Meghallgathattuk a rádió egyik főszerkesztőjének és az Országgyűlés
elnökének előadását.
Búcsúzunk. A búcsú perceiben
eszünkbe jutnak a szép élmények, mint
amilyen a burgenlandi osztálykirándulás volt. És azok is, amelyeket inkább
tanulságosnak szokott nevezni az osztályfőnökünk. Márta néni mindig segített a konfliktusok megoldásában.
Megtanultuk, ha valamiért meg kell
harcolnunk életünk során, mindig a
tisztességes küzdelem eszközeivel éljünk mint Ábel a rengetegben.
Köszönjük szüleinknek hogy elvezettek minket ebbe az iskolába, és
gondoskodó szeretetükkel mindig
mellettünk álltak. Hálásak vagyunk
azért is, hogy meghallgatták elképzeléseinket, amikor a számunkra megfelelő középiskolát kiválasztották, és segítettek bennünket az útra kelés felelős döntésében.
Búcsúzunk iskolatársainktól, elsősorban tőletek, hetedikesek. Hiányozni
fognak a folyosói beszélgetések, a
94
közös időtöltések. Őrizzétek tovább iskolánk hagyományait,és felelősséggel
készüljetek a továbbtanulásra.
Elmegyünk egy új iskolába, új közösségbe. Tavaly azt tanácsoltuk ballagó társaiknak, hogy legyenek új közösségük formálói. Most ránk vár ez
a feladat, és ha belegondolunk, nem
is olyan könnyű, de mivel kaptunk
hozzá elég útravalót a lelki gyakorlatokon, az iskolamiséken, az ünnepségeken, a tanórákon és iskolás életünknek szinte minden percében, nem
is lehetetlen.
Útra kelünk azt remélve, hogy az új
osztálytársaik lelkéből jövő dalt is szépnek halljuk majd, akárcsak ők a miénket.
Hegedüs Hajnalka
Ballagási beszéd 2012
Tisztelt Igazgató Úr, Tanáraink,
drága Szüleink, Hozzátartozóink,
kedves Diáktársaink!
Nagy és felemelő tiszt ma az enyém,
köszönöm, hogy én szólhatok magam és
ballagó iskolatársaim nevében.
Tudjuk, hogy mindennek rendelt ideje
van, ahogy ennek a mai napnak is. S
ahogy közeleg a búcsúzás, az útra bocsátás, az újdonság vágya mellett a bizonytalanság érzése is elő-elő bukkan. Felfoghatatlan, hogy egy szempillantás alatt eltelt
ez a 4, illetve 6 év. Mintha most léptünk
volna be az iskolába, ismerkedtünk volna
meg az osztálytársakkal, tanárokkal.
Az élmények egyetlen perccé sűrűsödtek, amelyben annyi minden megfér egymás mellett. Kellemes és olykor kellemetlen emlékek, ízek, arcok, emberek, barátsággá alakult kapcsolatok. Emberek, akiknek hálával, köszönettel tartozunk. Elcsépelt szavak, amelyek most eszünkbe jutnak, s nem tudják teljesen visszaadni a
bennünk kavargó érzéseket. A hála érzése az, ami arra késztet bennünket, hogy
legalább egy halvány próbát tegyünk arra,
hogy megköszönjük a sok törődést, figyelmet, melyet itt, ebben az iskolában
kaptunk. Hogyan is tudnánk meghálálni?
Elsőként szüleinkhez szólnék, akik
azért választották ezt a gimnáziumot,
95
mert valószínű tudták, jó kezekben leszünk. Nemcsak tudásunk gyarapszik
majd, hanem a katolikus nevelés eredményeképpen olyan értékrend alakul ki bennünk, ami alapot, tartást ad, amit az életben iránytűként használhatunk. Ők azok,
akik a szeretet erejével irányították lépteinket, elviselték rossz napjainkat, türelmüket most hálásan köszönjük, minden erőfeszítésük közelebb hozta számunkra a
felnőtté válás küszöbét.
Osztályfőnökeinknek, Kriszti néninek
és Emi néninek is köszönjük, hogy az első
pillanattól kezdve szeretetükkel vettek
körül bennünket.
A 12.N osztály tagjaként örömmel
gondolok vissza az osztálymisékre, amelyeket mindig jó hangulatú kirándulásokkal fűszerezve tálalt nekünk osztályfőnökünk. A közös korcsolyázások, múzeumlátogatások, az osztály első nagy túrája a
Cuha-pataknál. Mikor a szép napsütést
vihar követte, szakadt az eső, s mi összekapaszkodtunk, és együtt segítettük át
egymást a csúszós, sáros akadályokon.
Lassan megtanultuk, mekkora kincs a közösségbe tartozás. A felejthetetlen prágai
út, vagy az idei tanévben az evezős túránk története, amikor rájöttünk, hogy
csak akkor siklik szép egyenesen a csónakunk, ha mindannyian egymásra figyelve,
együtt evezünk. Közben persze rendíthetetlenül plántálta belénk a tudást angolból. Köszönjük a megértését, bíztatását,
néha a dorgálását, az osztályfőnöki figyelmeztetéseket, minden a javunkra
vált, s hogy ma érettségi előtt állunk, neki
is köszönhetjük.
A 12. H osztály is rengeteg helyre eljutott különböző osztálykirándulások kere-
96
tén belül. Örök emlékként marad meg a
Mariazell-i kegytemplom, ahol az osztály
tiszteletére tartottak magyar misét. Jártak
középkori fővárosunkban, Pozsonyban,
megcsodálták Pécs emlékeit, és sosem feledik az évenkénti sátorozást Emi néninél
az écsi hegytetőn. Az osztályfőnökük történetei, bölcsességei, és élményei megtanították őket, hogy ne legyenek egyformák, ne akarják máshoz mérni magukat,
de mindig legyenek segítőkészek, és kitartóak. Pontosan ez volt az, ami megteremtette az osztályközösséget. Nem voltak
egymás terhére, de a háttérben mindig
számíthattak egymás segítségére, és szeretetére. Az osztály jelmondata „erkölcs és
igazság” végigkísérte őket a hat év alatt,
és ezt osztályfőnökük hűen közvetítette
számukra.
Köszönjük iskolánknak, hogy rengeteg
élményt gyűjthettünk. Művelődhettünk.
Színházba járhattunk. Iskolai rendezvényeken, kiállításokon, koncerteken és előadásokon vehettünk részt. Híres színészekkel,
politikusokkal, művészekkel találkozhattunk személyesen.
És igen, hála tanáraink bíztatásának és
munkájának, sok-sok tanulmányi akadályon is átértünk. A sikeres előrehozott
érettségi vizsgák és nyelvvizsgák utáni
öröm és hála érzése is betölti sok búcsúzó
diák szívét.
Az elmúlt néhány évben rengeteget
tanultunk, és ez nem csak a könyvekből
szerzett tudásra vonatkozik. A mi évfolyamunk volt az első a máltais programban.
Megtapasztalhattuk, hogy vannak nálunk
gyengébbek is, megtanultuk, hogy odafigyelésünk a másikra mindig csendes legyen, ÉRTE legyen, s hogy a szeretet mindent legyőz.
Megtanultunk két lábbal a földön
járni, Istenben bízni, ünnepelni. Amikor
majd kilépünk innen, rajtunk múlik, hogy
mit őrzünk meg ennek az életnek az értékrendjéből.
Hiszen többé nem őrködik felettünk
József atya erősen szuggesztív tekintete,
nem nézi senki, hogy idejében érkezünke a misére, ahogyan az sem lesz magától
értetődő mindenki számára, hogy lelkigyakorlatra megyünk az ünnepek előtt, hogy
pár lépésre itt van a kápolna.
Ahányan vagyunk, annyifelé ágazik
majd utunk. Ezen az úton mit is kívánhatnék magunknak, mint, hogy jókedvűen,
derűsen haladjunk kitűzött céljaink felé.
Legyen kitartásunk, s ha néha nehézségekkel találkozunk majd, legyen nekünk is
segítségünkre néhol egy „Cirenei Simon”,
hogy vállára vegye, és vigye kicsit helyettünk a keresztet, de ha úgy adódik, akkor
ne tétovázzunk mi sem levenni valaki válláról a terhet. Így lesz kerek a világ.
Köszönettel és hálával tartozunk, és
tudjuk, hogy feladatot is kaptunk itt, a
Prohászka Ottokár Orsolyita Közoktatási
Központban. Nem tudnám, és nem is akarom más módon kifejezni e feladat tartalmát, mint hogy Igazgató atya szavait idézem, melyekkel utolsó közös osztálymisénkről engedett el minket: Van bennetek
elég olaj? Van? Akkor adjátok tovább!
Nincs? Akkor gyűjtsetek!
Ígérem, hogy az itt kapott kincseket
továbbvisszük azokba a közösségekbe,
ahová ezután érkezünk. S ha fogytán látszik az olaj, szükségét érezzük majd, hogy
gyűjtsünk, hogy aztán megint továbbadhassuk.
Kedves itt maradó Diáktársaink! Van
még időtök! Gyűjtsetek! Isten Veletek!
97
Szemeti Kitty
Ballagási beszéd 2013
Tisztelt Igazgató Úr,
kedves Tanáraink, szüleink,
diáktársaink, Ünneplők!
Tizenkét éve történt, hogy csillogó
szemmel, tudásra szomjasan először
beléptünk az iskola ajtaján. Ezalatt az
idő alatt rengeteg minden történt. Kíváncsi, ártatlan kisgyermekekként
kezdtük és most itt állunk az életre készen. Életünk legmeghatározóbb évei
voltak ezek. Felnőttünk. Persze az utat
nem egyedül tettük meg. Szüleink, Nevelőink, Tanáraink végig mellettünk
voltak és tereltek a jó út felé.
Köszönettel tartozunk mindnyájuknak, hogy megtanítottak nemcsak a
tudományokra, hanem többek között
munkára, hitre, emberségre, és arra,
hogy felelősek vagyunk tetteinkért.
Emlékszem, kiskamaszként lázadoztunk a Pitagorasz-tétel, az Ohm-törvény, a passzátszél és még tucatnyi
ilyen tanulni való ellen, és magabiztosan tettük fel az önmagunk által már
megválaszolt kérdéseket, mint: Minek
ez nekem, ha nem is fogom használni
az életben! Fogja ezt valaha bárki is
kérdezni tőlem? Akkor minek tanulom? Minek kéne tudnom? A válaszok
pedig egyértelműnek és magától értetődőnek tűntek számunkra: Nem,
Semmi értelme, Felesleges, Időpocsékolás. Tanáraink pedig csak legyintet-
98
tek és azt mondták, majd egyszer megértitek, hogy mindez nem volt se felesleges, se időpocsékolás.
És most már sejtjük, kezdjük érezni,
hogy igazuk volt. Mind amit, és mind
ahogyan feladatként elénk állítottak, a
mi javunkat szolgálták. És ahogyan mi
ezekre a feladatokra reagáltunk, ahogy
ezeket megoldottuk, kialakult bennünk
személyiségünk. Volt részünk kudarcokban és sikerekben. Az élet hatalmas kudarcainak és nagy sikereinek kicsinyített
másai voltak ezek. Gondolok itt dolgozatok, felelések, számonkérések eredményeire, (és) a máltai-kötelességeinkre, melyektől tapasztalatokat szereztünk olykor a bukásról, máskor a sikerélményről és megtanultuk, hogy felelősek vagyunk nemcsak tetteinkért,
hanem embertársaink iránt is. A feladatokban az önmagunk által választott
’megoldásmódunk’ volt a lényeg. És
talán erről is szól Nagy Gáspár iskolánk
himnuszában az a két sor, melyet kamaszként olvasva nem értettünk, miszerint: „mert diák-időnk emlék-palástja
lelkünkre száll, ha szívünk nehéz.”- Úgy
fogjuk életünk nagy feladatait megoldani, mint ahogy az iskolában a teendőinket láttuk el.
A mai napon ez a fajta tanítás befejeződik. Elengedik a kezünket, hátrébblépnek és útra bocsátanak bízva döntésünkben, hogy elfogadjuk és magunkkal viszszük tanaikat.
A mai napon utoljára szólt a csengő
nekünk. Hétfőtől egy életen át rajtunk a
sor, hogy bebizonyítsuk, érdemes volt velünk, értünk dolgozni.
A biztonságot jelentő iskola falai számunkra leomlanak. A korlátok, melyeket
oly sokszor feszegettünk és melyek ellen
annyira lázadtunk, most szertefoszlanak.
Vegyes érzések kavarognak lelkünkben. Egyfelől kíváncsiság, tettrekészség,
bizonyítási vágy van bennünk. Másrészről ott a kétely, az ismeretlentől, a hiánytól, az újtól való félelem. Vajon
képes leszek helytállni? Alkalmas leszek
a jó képviselésére?
Ha a jövőre gondolok, egy szó jut
eszembe. Hiány. Az osztálytársak, a tanárok, az iskola légkörének a hiánya. Nem
lesz többé osztályfőnök, aki mint tyúkanyó összetereli a szétszéledő csibéket, és
rendet tesz köztük. Nem lesznek osztálytársak, akik közösségként vagy éppen a
közösségben megvívják napi csatáikat. És
nem lesz iskola sem, ami körözvényekkel
figyelmeztet minden jövőbeli teendőre.
Amit eddig adtak, azt ezentúl nekünk kell
megteremteni. Ami eddig járt, azt mos-
tantól nekünk kell adni. Két ével ezelőtt
első osztályfőnökünk nyugdíjba vonulásakor már átéltük ezt a helyzetet, éreztük a
hiányt, aggódtunk, de most már látjuk,
hogy ez a helyzet megoldódott köszönhetően következő osztályfőnökünk munkájának. Ez a tapasztalat azzal is gazdagított
minket, hogy olyanon nem kell aggódnunk, amit nem nekünk kell megoldani.
Köszönjük mindkettejük munkájának.
A mai napon elkezdődik iskolán utáni
életünk. Mától másnak is számadással
tartozunk, nemcsak magunknak, tanárainknak és szüleinknek. Nincs többé gyakorlás vagy javítódolgozat, ha valami nem
sikerül. Nemcsak a jegyeinkért felelünk,
hanem a társadalomnak tartozunk számadással, a jövővel, az élet nyújtotta lehetőségekkel. Ma belépünk a felnőttek világába. A dolgunk az, hogy helytálljunk és
képviseljük mindazt, amit kaptunk. A dolgunk, hogy itt legyünk, nyitott szemmel,
lelkesen, felkészülten. Hogy mire, még
nem tudjuk. Bármire, mindenre, csak jól.
Hogy elkezdjük az életet, hogy szeressünk. Hogy vállaljuk a felelősséget és
hogy éljünk az Isten-adta lehetőségekkel.
99
Felsôtagozat 2011-2012 évvége
5. évfolyam
6. évfolyam
7. évfo- 8. évfolyam
lyam
Felsős
A
B
A
B
A
B
Tantárgyi
átlag
Magatartás
4,15
4,44
4,55
4,35
4,00
4,05
4,26
Szorgalom
4,00
4,19
4,30
4,05
3,91
3,67
4,02
Magyar nyelv
3,58
3,85
3,35
4,20
2,95
3,76
3,62
Irodalom
3,96
4,41
3,50
4,00
2,95
4,24
3,84
Történelem
3,92
4,19
4,05
3,85
3,50
3,00
3,75
Idegennyelv: Angol
4,15
4,20
4,08
4,14
4,11
3,10
3,96
Idegennyelv: Német
4,50
4,14
4,25
3,67
4,00
3,82
4,06
Matematika
3,58
3,67
3,65
3,55
3,68
2,81
3,49
Fizika
4,27
3,10
3,69
Kémia
4,18
3,33
3,76
3,77
3,00
3,39
4,15
4,25
3,36
3,24
3,79
4,50
4,50
4,27
3,38
4,16
Biológia
Földrajz/Természetism.
3,85
3,89
Informatika
Technika
4,73
4,85
4,95
4,95
4,50
4,81
4,80
Ének-zene
3,65
4,15
3,95
3,70
3,45
2,86
3,63
Rajz
4,69
4,48
4,55
4,65
4,05
3,86
4,38
Testnevelés
4,19
4,07
4,40
4,21
4,41
3,95
4,21
Hittan
4,00
4,11
4,30
4,04
4,41
3,29
4,03
Osztály átlag
4,07
4,17
4,13
4,13
3,87
3,47
3,91
1
1
2
3
1256
538
611
420
3
1
Elégtelen: 1 tárgy
2 tárgy
3 és több tárgy
Elégtelen össz.:
Kitűnő
7
Mulasztás:/ óra /
igazolt:
igazolatlan:
1160
1176
5161
4
1256
538
614
421
1160
1176
5165
1 főre jutó /óra/
70
30
29
21
58
90
50
1 főre jutó /nap/
14
6
5
4
10
15
10
Osztályozott tanuló:
18
18
21
20
20
13
110
Osztálylétszám:
26
28
20
20
22
21
137
Összes:
100
Gimnázium 2011-2012 évvége
Hatévfolyamos gimnázium
Négyévfolyamos gimnázium
7/H
8/H
9/H
10/H
12/H
tantárgyi
átlag
10/N
11/N
12/N
tantárgyi
átlag
Magatartás
4,50
4,57
4,32
4,85
4,67
4,58
4,53
4,74
4,71
4,66
Szorgalom
4,11
4,43
3,59
4,00
4,10
4,05
3,94
4,17
4,04
4,05
Magyar nyelv
4,60
3,93
4,06
4,04
4,60
4,25
3,94
4,30
3,93
4,06
Irodalom
4,50
4,14
4,06
4,31
4,67
4,34
4,35
4,43
4,14
4,31
Történelem
4,00
4,07
3,44
3,38
4,67
3,91
2,94
4,09
4,25
3,76
Angol
4,58
4,75
3,71
3,68
4,62
4,27
3,86
4,43
3,67
3,99
Német
4,13
4,17
4,08
4,00
4,00
4,08
3,90
3,78
3,19
3,62
Angol (II.)
4,69
4,29
3,25
4,08
3,70
3,33
3,25
3,43
Német (II.)
3,75
3,24
3,75
3,58
3,43
4,08
3,30
3,60
Matematika
3,50
3,93
3,09
3,96
3,81
3,66
3,53
3,70
3,18
3,47
Fizika
4,75
4,36
3,21
3,42
3,24
3,80
4,59
3,43
3,22
3,75
Kémia
4,35
3,86
3,21
3,35
3,69
3,06
Biológia
4,20
3,93
4,00
3,24
3,57
3,37
Földrajz
4,10
3,64
2,97
4,19
3,73
3,29
Informatika
4,40
4,36
4,09
4,65
4,38
4,29
Rajz
4,60
4,86
4,65
Ének-zene
4,15
5,00
3,88
4,30
Testnevelés
4,75
4,43
4,09
4,46
Hittan
4,65
4,86
4,12
4,73
Technika
4,95
4,79
3,81
4,05
4,70
3,06
3,39
3,29
4,29
4,74
4,74
4,33
3,59
4,74
4,49
4,56
4,83
4,11
3,59
4,50
4,62
4,60
4,71
4,52
4,61
4,61
4,87
5,00
4,67
5,00
4,50
4,75
Magyar fakt.
4,33
4,33
3,33
5,00
4,17
Történelem fakt.
5,00
5,00
5,00
5,00
5,00
Matematika fakt.
4,00
4,00
4,60
4,20
4,40
Biológia fakt.
4,33
4,33
3,71
3,00
3,36
4,33
4,00
4,17
3,00
3,50
Latin nyelv
5,00
4,00
Fizika fakt.
Kémia fakt.
4,33
4,33
4,00
Informatika fakt.
5,00
5,00
4,50
Angol fakt.
4,00
4,00
Német fakt.
5,00
5,00
Földrajz fakt.
3,00
3,00
Hittan fakt.
4,00
4,00
4,00
4,00
3,00
3,00
3,00
4,00
5,00
4,50
5,00
5,00
5,00
5,00
5,00
4,09
3,69
3,85
Rajz fakt.
Testnevelés fakt.
Osztály átlag
4,39
4,32
3,82
Elégtelen: 1 tárgy
3,99
4,00
4,00
4,17
4,15
1
1
2 tárgy
1
1
1
1
3 és több tárgy
3,81
4,50
4,00
1
1
3
1
1
1
2
1
2
2
8
2
2
1109
937
2779
2421
1503
8749
1646
1831
2
1
1
4
19
16
1109
939
2780
2422
1503
8753
1665
1 főre jutó /óra/
53
67
79
93
72
75
1 főre jutó /nap/
9
11
11
16
12
21
14
35
26
117
Elégtelen össz.:
Kitűnő
1
2
Mulasztás:/ óra /
igazolt:
igazolatlan:
Összes:
Osztálylétszám:
21
2128
5605
1847
2128
5640
98
77
76
82
14
11
13
13
17
24
28
69
35
101
Óvoda 2011-2012
Anda Bernát • Boczor Botond • Bognár Bianka Csilla • Csehi Philip Zoltán • Csík Róza
Julianna • Erős Benedek Ferenc • Fűke Kristóf• Horváth Barna • Jófejű Flóra • Katona
Veronka • Kopácsi Péter • Lajkó Tímea • Muzslai Tamás • Műhelyi Balázs • Nagy Ábris
• Peredi Luca Szilvia • Preisz Ákos Attila • Sinkó Dóra • Szabó Emese • Szabó Kata
Sára • Szarvas Géza Jenő • Thiel Csanád László • Tóth Mihály • Tóth Virág Johanna •
Vass Emese • Vitéz Virág
Antal László • Galló Ákos • Gasztonyi Lehel • Jáky Bendegúz György • Jankó Eszter
• Józsa Márk • Katona Ágota • Kovács Illés Paszkál • Kovács Titusz • Lipták Máté
• Mészáros Liza • Milanovich Márton • Nagy Panna • Pálfi Bianka Ida • Pataki Anna
Klára • Pintér Júlia • Pintér Dorottya • Pintér Tekla Róza • Putz Zsófia • Salamon
Dániel • Szücs Ákos • Unger Csenge Mónika • Varga Klára • Visi-Szalai Bendegúz
• Willingstorffer Konrád
102
Angyaláti Ábel • Bors Mikolt Viktória • Burkus Veronika • Csóka Lili • Fekete •
Dzsino Csaba • Gotthard Kata Flóra • Gottwald Gergely • Hoffer Huba • Horváth
Eliza Dóra • Józsa Bíborka • Kiss Boglárka • Kolozsvári Gyula • Kovács Annamária
• Laza Sátor Attila • Megyesi Viktória • Nagy Emma • Orosz László Botond • Sztanity
Róza • Takács Krisztián • Tinka Barnabás • Vincze Zsófia • Visi-Szalai Borbála • Wally
Donát • Zámbó Virág Angyal
Anda Gellért • Bertleff Kovács Botond • Bilecz Ákos • Czéh Dorottya • Fűke Márton
• Homlok Balázs • Horváth Anna Róza • Hörömpő Dávid Bence • Kálmán Jázmin •
Keszei Marcell Előd • Kopácsi Lilla Zsófia • Laza-Sátor András • Ondrejó Barnabás •
Pápai Regina Stella • Pintér Regina • Seiwert Liza • Smuk Abigél • Szabó Domonkos
• Szarvas Péter István •Takács Maya Márta • Tóth Álmos • Varga Réka • Willingstorffer Erik • Zadravecz István • Zámolyi Mira Zimonyi Bence
103
Iskola 2011-2012
Alpár Zsófia • Bartossik Bolivár Patrik • Csókás Petra •
Dancs Ádám • Gottwald Zalán • Hegyi Lujza • Horváth
Norbert Dávid • Kiss Marcell • Ladocsi Dorka Fanni •
Lukács Adél • Lukács Anna • Madár Marcell • Muzslai
Dávid • Orosz Ágnes • Peredi Anna Júlia • Pongrácz Ágnes Laura • Pongrácz Anna
Benedikta • Süle Zita Elza • Szabó Benedek • Szabó Lujza • Vincze Anna
1. a
Bőti Dominik Tamás • Dely Kristóf Tibor • FóriánSzabó Bernát Zsigmond • Hoffer Bulcsú • Horváth
Anna • Keszei Miklós • Kiss Dorka • Kóbor Ádám
• Kovács Dóra • Kovács Réka • Kővágó Hanga •
Kurucz Alexandra Mészáros Anna Boglárka • Nagy-Raffay Barnabás • Nádasi Rozália
• Pető Kata • Rákosfalvy Lujza Ibolya • Rákosfalvy Zalán Ferenc • Szitter Julianna •
Tóth Adél Jolánta • Vass Álmos
1. b
Bartal Mátyás László • Bilecz Máté • Bombay Máté
• Csík Hanna Antónia • Dombi Alicia Johanna •
Dombi Krisztián Roland • Fazekas Zsanett • Hatoss
Dorka • Horváth Áron • Horváth Barbara • Hörömpő
Márk Gergely • Lajkó András • Lőre Krisztina Laura • Nemes Orsolya • Pálfi Elizabet
Kiara • Sándor Emese • Takács Regina • Tóth Prépost Péter • Varga Éva Emese •
Veszprémi Jenő Dominik• Vida Zsófi • Zanzi Glória Annabella
1. a
2. b
Bezdán Noémi • Bors Hunor László • Cseszkó
Dániel • Fazekas Fanni • Gottwald Előd • Gunther
Sára Judit • Jakab Domonkos • Keszeg András
László • Kovács Barnabás • Lájer Boglárka • Márton
Kinga-Mária • Nagy Orsolya Anna • Németh Kolos Pintér Gréta • Sátor Abigél • Skaliczky
Gergő • Takács Noé Zoltán • Tóth Ábel • Varga Benedek • Vojta Lili Sára • Völfinger
Luca Fanni
104
Bekő Csenge • Costantini Marco • Csiba Richárd • Csizmazia
Máté Rudolf • Csóka Eszter • Déri Barnabás • Dobos Bianka
Rita • Gondár Flórián • Horváth Máté • Jámbor Balázs • Kausits
Bianka • Keszei Dominik Pál • Lakics Kristóf • Magyar Kristóf
Ádám • Moscoso Raul Dávid • Nagy Zsombor Attila • Némedi Tóth Imre • Pongrácz
Eszter • Remete Róbert • Sándor Előd Attila • Sulyok Anita • Tarbay Júlia • Tóth
Áldea Tímea • Tóth Benedek
3. a
Antreter Ferenc • Csizmazia Laura • Éles Anna Sára •
Fábián Mihály József • Horváth • Anna Zsófia • Hun
Julianna Szilvia • Jakab Dalma • Kovács Bulcsú • Kovács
Cintia Dzsenifer • Környei Regős Csoma • Kővágó Keve •
Lajos Barnabás • Megyesi Ádám • Nagy Raffay Benedek • Orosz Katalin • Ötvös Csaba
Zalán • Pintér Borbála • Rozmán Lilla Anna • Szakács Júlia • Szitter Benedek • Szücs
Ábel Csombor • Tarbay Zsófia • Tóth Krisztina Adrienn • Thiel Zsófia • Varga Mátyás •
Vass Gellért
3. b
4. a
Alpár Fruzsina • Illés Flóra • Kaszás Ágoston • Nagy Dávid
• Németh Borbála • Orosz Anna • Péntek Alíz Eszter • Péter
Barnabás • Petrikó Sarolta • Salamon Krisztina • Vida Fanni
• Vojta Gábor • Wunder Imola Réka • Wunder Olivér
Csóka László Balázs • Dely Rebeka Dóra • Gulyás
Panna • Horváth Szabina Sára • Koloszár Kristóf •
Lajkó Anna • Mezei Ramóna • Nádasi Léna Júlia •
Orsós Attila • Pék Máté • Sátor Laura • Somogyi
Dalma Éva • Szabó Rita Eszter • Ternyák Zsófia
4. b
Barta Kristóf • Békési Kimberli • Bombay Ádám • Dani
Brigitta Roxana • Frank Richárd • Halasi Barbara •
Hofbauer Gergely Viktor • Horváth Réka • Járóka Luca
• Józsa Viktória • Kadocsa Bálint István • Kettinger
Dalma • Mészáros Dorottya • Mészáros Zsófia • Peredi Petra • Pintér Ottó Richárd •
Pittner Gergő Árpád • Popper Polett Beatrix • Rábai Balázs • Ravasz Rebeka Veronika
• Stircula Martin Norbert • Szeredi Áron • Szalai Filoména Laura • Thiel Dániel • Tóth
Máté Dániel • Zselyi-Oláh Viktória
5. a
105
Bejczi Csaba Barnabás • Burján Apollónia • Burján Bence • Csonka
András • Erdélyi Katinka • Fehér Zoltán Gellért • Fekete Zoltán •
Gulyás Luca Réka • Horváth Máté Márk • Horváth Szófia • Jakab
Soma • Kadocsa Benjamin István • Kiss Júlia Réka • Kovács Kolos •
Kriston Emma • Neuperger Dominika Csenge • Pihokker Judit • Polgárdi Anna •
Sabotic Melissa • Sulyok Eszter Anna • Szakács Adél • Szalai Dániel • Szalai Zalán
Géza • Tamási Laura • Tóth Dóra • Turóczi Dominik • Varga Evelin • Varga Vivien
5. b
Bagó Petra • Bombay Barnabás • Chroméj Hajnalka • Csiba
Dávid • Csizmazia Richárd • Fábián Hanna • Gunyhó Krisztofer
• Kósa Ramóna Mercédesz • Kovács Kinga • Lázár Patrik Béla
• Lazúr Barnabás • Lazúr Margaréta • Panykó Eszter • Pápay
Levente Róbert • Sárközi Dzsenifer Virág • Somogyi Márk Péter • Soós Mária •
Székelyi Klaudia • Szikora Vanessza • Varga Dorottya
6. a
Bárány Botond • Burkus Benjamin • Dombi Richárd •
Drázsnyák Zsófia • Farkas Tünde Eszter • Futó Dorina • Horváth
Botond István • Horváth Patrícia • Janás Gábor • Keszei
Fruzsina • Nagy Marcell • Nagy Marietta • Szabó Gergő •
Szabó Kristóf Barnabás • Szücs Anna Csenge • Torjai Nóra Judit • Tóth Ábel Botond •
Unger Attila Pál • Varga Bálint • Varga Zoltán • Váradi Rebeka
6. b
Bangha Barbara Brigitta • Farkas Dániel • Fodor Barnabás •
Gasztonyi Szabolcs • Jagadics Eszter • Kadocsa Levente Gábor
• Kecskés Balázs • Kiss Alice Rita • Kiss Erik • Komjáti Anna •
Kósa Hajnalka • Nagy Péter Zoltán • Ódor Dalma Anna • Pénzes
Xavér • Prépost András • Ravasz Róbert • Soós Johanna Ágnes • Szimeiszter Tamás
• Tóth János Benjámin • Tóth Máté Gábor • Tóth Bianka Gina • Váczi Attila
7. a
Bognár Péter • Bozi Lili • Bozi Zsolt • Burján Gergő • Csapó Noémi
• Dobai Vanessza • Frank Martin • Háczky Róbert • Horváth Éva
• Kakuk Gabriella Katalin • Kozma Bence • Nagy Csaba • Rábai
Péter • Rácz Kristóf Márton • Tóth Enikő • Truhlig Patrik • Vaczula
Rebeka • Vaszari Balázs • Vaszari Zsolt • Végh Fanni Mónika • Zakár Róbert
8. a
106
Baumgärtner Félix • Becker Klaudia Anna • Bőhm Anna Berta
• Farkas Tamás • Gyenge Vanessza • Hatoss Patrik • Havasi Anna
• Heiczinger Eszter • Horváth Marianna Elza • Kiss Ádám • Kiss
Dániel • Laki Laura Éva • Lehel Vanda Laura • Németh Mónika
• Perger Patrícia • Pihokker Sára • Rózsás Mira • Szarvas Patrik • Szemethy Kristóf •
Valki Ferenc Zalán • Varga Áron Frigyes • Vojta Kitti
7. H
8. H
Bányai Blanka • Jakab Zsófia • Horváth Bettina Andrea • Magyar
Laura • Markovics Fanni • Moscoso Angelika Inez • Nagy Roland
• Orsós Karolina • Peredi Adrienn • Pihokker Dóra • Puskás Sára
• Szaksz Blanka Kata • Sztaracsek Máté • Veszprémi Evelin
Bartal Virág •Bezdán Szimonetta • Borbély Bettina • Cseszkó
Alexandra • Damó Adrienn • Erdei Szilvia • Fehér Kristóf • Fekete
Kamilla • Fodróczi Frida • Havasi Júlia • Horváth Dominik • Jordán
Dániel • Kadocsa Dorina • Kálóczi Dávid • Keller Pál • Keszi Péter
• Kiss Olivér • Kovács Boglárka • Magyarósi Adél Ivett • Majlinger Rita • Márfi Anna
• Márfi Kata • Nagy Beatrix • Papp Dorina • Pénzes Rebeka • Simon Orsolya •
Szabó Júlia • Szakács Géza • Szalai Gábor • Szemethy Péter • Szikora Vivien • Takács
Bence Benegúz • Tengelics Vivien • Varga Vince Pál • Vidéki Beatrix Lúcia
9. H
Ács Veronika • Barta Henriett • Bartalos Eszter • Benkovics
Annamária • Bognár Kristóf • Dombi Olivér • Erdélyi Franciska
• Giczi Balázs • Haszonits Andrea • Horváth Bence • Jakab
Anna • Járay Ninetta • Járóka Dalma • Katona Bianka Márta
• Kiss Virág • Kránitz Bence • Ladocsi Lilla • Mátrai Dorina Andrea • Menzák Tímea
• Mók Dónát • Nyári Ákos • Puskás Mária • Szabolcsi László • Tóth Mercédesz Kitti
• Váczi Vivien • Varga Vivien
10. H
Bodai Klaudia • Fajkusz Tamás • Fehér Gábor • Haszonits Barbara
• Horváth Péter László • Kalmár Anna • Kaszás-Tóth Cecília •
Komjáti Adrienn • Kovács Dóra • Kustos Nikolett • Magyar Mónika
• Moscoso Alexander • Németh Hanna • Pittner Petra • Raufi
Jamila • Rippert András • Szabó Csilla Petra • Szeli Gábor • Takács Kamilla • Tömböl
Eszter • Veszprémi Annamária
12. H
107
Bedők Gergely • Boros Klaudia Anna • Francia Georgina • Jánoki
Andrea • Kalász Kristóf • Márkus Lilla • Megyesi Lilla • Mendel
Ákos • Mike Dominika • Mitring Anna • Reider Dóra • Ruff
Katalin Zsuzsanna • Sári Karolina Anna • Somogyi Rebeka •
Szalai Viktória • Varga Bianka • Vidéki Márk
10. N
Bakaity Attila • Bejczi Laura • Bérczes Antal • Bognár Bettina
• Bőhm Ferenc • Erdei Zsuzsanna • Erős Márk • Fehér András
• Fehér Tamás • Jánoki Dorina • Katona Viktor • Kausits Anita
• Keszi Katalin • Majlinger Dóra • Módly Márton • Németh
Flóra • Pihokker Zsófia • Pulai Sarolta Ilona • Szabó Lilla • Szalánczi Ambrus • Szemethy Kitti • Sztaracsek Boglárka • Tóth Mónika • Varga Viola Veronika
11. H-N
Bagó Rebeka • Balogh Mária • Bernáth Diána •
Czipf Nikolett • Csonka Zsófia • Dobra Bence Lukács
• Fehér Dávid • Fekete Fanni Ilona • Hegedüs
Hajnalka • Hérics Dávid • Horváth Eszter Marcella
• Horváth Szilvia • Karsai Éva • Keszi Tímea Judit • Kocsis Dominika • Kovács Mária
• Nagy Enikő • Németh Ádám • Péter Aletta Ramóna • Rácz Boglárka Márta • Reider
Zsófia Zsaklin • Rideg Béla • Stinner Melitta • Szabó Vanda • Szalai Máté • Szeredi
Flóra • Sztojka Mária • Tomaskovics Péter Dávid • Zalavári Dóra • Macarena Flores
Fermanda Sepulveda
12. N
108
2013
Anda Bernát • Boczor Botond • Bognár Bianka Csilla • Csehi Philip Zoltán • Csík Róza Julianna • Erős Benedek
Ferenc • Fűke Kristóf• Horváth Barna • Jófejű Flóra • Katona Veronka • Kopácsi Péter • Lajkó Tímea • Muzslai
Tamás • Műhelyi Balázs • Nagy Ábris • Peredi Luca Szilvia • Preisz Ákos Attila • Sinkó Dóra • Szabó Emese
• Szabó Kata Sára • Szarvas Géza Jenő • Thiel Csanád László • Tóth Mihály • Tóth Virág Johanna • Vass
Emese • Vitéz Virág
Antal László • Galló Ákos • Gasztonyi Lehel • Jáky Bendegúz György • Jankó Eszter • Józsa Márk • Katona Ágota • Kovács Illés Paszkál • Kovács Titusz • Lipták Máté • Mészáros Liza • Milanovich Márton •
Nagy Panna • Pálfi Bianka Ida • Pataki Anna Klára • Pintér Júlia • Pintér Dorottya • Pintér Tekla Róza •
Putz Zsófia • Salamon Dániel • Szücs Ákos • Unger Csenge Mónika • Varga Klára • Visi-Szalai Bendegúz
• Willingstorffer Konrád
109
Angyaláti Ábel • Bors Mikolt Viktória • Burkus Veronika • Csóka Lili • Fekete • Dzsino Csaba • Gotthard
Kata Flóra • Gottwald Gergely • Hoffer Huba • Horváth Eliza Dóra • Józsa Bíborka • Kiss Boglárka • Kolozsvári Gyula • Kovács Annamária • Laza Sátor Attila • Megyesi Viktória • Nagy Emma • Orosz László Botond • Sztanity Róza • Takács Krisztián • Tinka Barnabás • Vincze Zsófia • Visi-Szalai Borbála • Wally
Donát • Zámbó Virág Angyal
Anda Gellért • Bertleff Kovács Botond • Bilecz Ákos • Czéh Dorottya • Fűke Márton • Homlok Balázs •
Horváth Anna Róza • Hörömpő Dávid Bence • Kálmán Jázmin • Keszei Marcell Előd • Kopácsi Lilla Zsófia •
Laza-Sátor András • Ondrejó Barnabás • Pápai Regina Stella • Pintér Regina • Seiwert Liza • Smuk Abigél
• Szabó Domonkos • Szarvas Péter István •Takács Maya Márta • Tóth Álmos • Varga Réka • Willingstorffer Erik • Zadravecz István • Zámolyi Mira Zimonyi Bence
110
1. a
Antal László • Bakonyi Tamara Dóra • Bátay Fanni Flóra • Bilecz Ákos • Fiam Balázs Andor • Györgyi
Ákos • Hörömpő Dávid Bence • Jankó Eszter • Józsa Márk • Kadocsa Máté • Kovács Illés Paszkál •
Lehner Luca Mária • Milanovich Márton • Pálfi Bianka Ida • Pataki Anna Klára • Petőcz Dalma •
Sántha Emese • Tóth Álmos Benedek • Unger Csenge Mónika • Vígh Kornél • Visi-Szalai Bendegúz •
Vörös Anna Borbála • Zólyomi Villő
1. b
Bilisich Zoé • Dudás Csenge • Galló Ákos Norbert • Herm Anna • Hill Christopher Laszlo • Jáky Bendegúz
György • Keszeg Máté Márk • Kovács Titusz • Kovács Zétény Márk • Kurczina Milán • Lendvay Balázs
Bonifác • Mészáros Liza • Nagy Dávid • Nagy Klaudia • Nagy Panna • Nagy Péter • Pintér Dorottya •
Pintér Tekla Róza • Putz Zsófia • Salamon Dániel • Sári Marcell • Schlag Krisztián • Soós Katalin • Szilágyi
Viola
111
2. a
Alpár Zsófia • Bartossik Bolivár Patrik • Csókás Petra • Dancs Ádám • Dávid Bence Bendegúz • Gottwald
Zalán • Hegyi Lujza • Horváth Norbert Dávid • Kiss Marcell • Ladocsi Dorka Fanni • Lukács Adél • Lukács
Anna • Madár Marcell • Murvai-Kiss Gertrúd • Muzslai Dávid • Orosz Ágnes • Peredi Anna Júlia • Pongrácz Ágnes Laura • Pongrácz Anna Benedikta • Süle Zita Elza • Szabó Benedek • Szabó Lujza • Vincze
Anna
2. b
Bőti Dominik Tamás • Dely Kristóf Tibor • Fórián-Szabó Bernát Zsigmond • Hoffer Bulcsú • Horváth
Anna • Keszei Miklós • Kiss Dorka • Konczos Martin • Kóbor Ádám • Kovács Dóra • Kovács Réka • Kővágó Hanga • Kurucz Alexandra • Mészáros Anna Boglárka • Nagy-Raffay Barnabás • Nádasi Rozália •
Pető Kata • Rákosfalvy Lujza Ibolya • Rákosfalvy Zalán Ferenc • Szitter Julianna • Tóth Adél Jolánta •
Vass Álmos
112
3. a
Bartal Mátyás László • Bilecz Máté • Bombay Máté • Csík Hanna Antónia • Dombi • Alicia Johanna •
Dombi Krisztián Roland • Fazekas Zsanett • Hatoss Dorka • Horváth Áron • Horváth Barbara • Hörömpő
Márk Gergely • Konczos József Márk • Lajkó András • Lőre Krisztina Laura • Nemes Orsolya • Pálfi Elizabet Kiara • Sándor Emese • Takács Regina • Tóth Prépost Péter • Varga Éva Emese • Veszprémi Jenő
Dominik • Vida Zsófi • Zanzi Glória Annabella
3. b
Bezdán Noémi • Bors Hunor László • Cseszkó Dániel • Fazekas Fanni • Gottwald Előd • Gunther Sára
Judit • Jakab Domonkos • Keszeg András László • Kovács Barnabás • Márton Kinga-Mária • Nagy Orsolya
Anna • Németh Kolos • Pintér Gréta • Sátor Abigél • Skaliczky Gergő • Szabó Sarolta • Takács Noé
Zoltán • Tóth Ábel • Varga Benedek • Vojta Lili Sára • Völfinger Luca Fanni
113
4. a
Bekő Csenge • Costantini Marco • Csiba Richárd • Csizmazia Máté Rudolf • Csóka Eszter • Déri Barnabás
• Dobos Bianka Rita • Gondár Flórián • Horváth Máté • Jámbor Balázs • Kausits Bianka • Keszei Dominik
Pál • Lakics Kristóf • Magyar Kristóf Ádám • Moscoso Raul Dávid • Nagy Zsombor Attila • Némedi Tóth
Imre • Pongrácz Eszter • Remete Róbert • Sándor Előd Attila • Sulyok Anita • Tarbay Júlia • Tóth Ágnes
Réka • Tóth Benedek • Vass Gellért
4. b
Antreter Ferenc • Csizmazia Laura Zizi • Dudás Botond • Éles Anna Sára • Fábián Mihály József • Hoboth
Anna • Horváth Anna Zsófia • Hun Julianna Szilvia • Jakab Dalma • Kovács Bulcsú • Kovács Cintia Dzsenifer • Környei Regős Csoma • Kővágó Keve Botond • Lajos Barnabás • Megyesi Ádám Szabolcs • Nagy
Raffay Benedek • Orosz Katalin • Ötvös Csaba Zalán • Pintér Borbála • Rozmán Lilla Anna • Szakács
Júlia • Szitter Benedek • Szücs Ábel Csombor • Tarbay Zsófia • Tóth Krisztina Adrienn • Thiel Zsófia •
Varga Mátyás
114
5. a
Áder Bálint • Alpár Fruzsina • Fekete Gergő • Horváth Boglárka Szilvia • Horváth József • Illés Flóra •
Kaszás Ágoston • Lehner Kata Ágnes • Molnár Barbara • Nagy Dávid • Németh Borbála • Orosz Anna
• Péntek Alíz Eszter • Péter Barnabás • Petrikó Sarolta • Salamon Krisztina • Szücs Regina Anna • Vida
Fanni • Vojta Gábor László • Wunder Imola Réka • Wunder Olivér
5. b
Balázs Kitti • Csonka Sándor • Csóka László Balázs • Dely Rebeka Dóra • Gulyás Panna • Horváth Szabina
Sára • Koloszár Kristóf • Kovács Attila Roland • Lajkó Anna • Mezei Ramóna • Nádasi Léna Júlia • Orsós
Attila • Pék Máté • Sátor Laura • Somogyi Dalma Éva • Szabó Rita Eszter • Szimeiszter Dániel • Ternyák
Zsófia • Udvardi Milla Hanna • Zakár Krisztián
115
6. a
Bartha Kristóf • Békési Kimberli • Bombay Ádám • Dani Brigitta Roxana • Halasi Barbara • Hofbauer
Gergely Viktor • Horváth Réka • Járóka Luca • Józsa Viktória • Kadocsa Bálint István • Kettinger Dalma
• Mészáros Dorottya • Mészáros Zsófia • Peredi Petra • Pintér Ottó Richárd • Popper Polett Beatrix •
Rábai Balázs • Ravasz Rebeka Veronika • Stircula Martin Norbert • Szeredi Áron • Szalai Filoména Laura
• Thiel Dániel • Tóth Máté Dániel • Zselyi-Oláh Viktória
6. b
Bejczi Csaba Barnabás • Burján Apollónia • Burján Bence • Csonka András • Erdélyi Katinka • Fehér Zoltán Gellért • Fekete Zoltán • Gráf Edina Nikoletta • Gulyás Luca Réka • Horváth Máté Márk • Horváth
Szófia • Jakab Soma • Kadocsa Benjamin István • Kiss Júlia Réka • Kovács Kolos • Kriston Emma • Neuperger Dominika Csenge • Pihokker Judit • Polgárdi Anna • Sabotic Melissa • Sulyok Eszter Anna •
Szakács Adél • Szalai Dániel • Szalai Zalán Géza • Tamási Laura • Tóth Dóra • Varga Evelin • Varga Vivien
116
7. a
Bárány Botond • Burkus Benjamin • Csiba Dávid • Csizmazia Richárd Tamás • Futó Dorina • Gunyhó
Krisztofer • Keszei Fruzsina • Kósa Ramóna Mercédesz • Lázár • Patrik Béla • Lazúr Barnabás • Lazúr
Margaréta • Nagy Marcell Kristóf • Sárközi Dzsenifer Virág • Szabó Kristóf Barnabás • Székelyi Klaudia
• Szikora Vanessza • Tóth Ábel Botond • Vajda Martin • Váradi Rebeka • Varga Zoltán
8. a
Bangha Barbara Brigitta • Farkas Dániel • Fodor Barnabás • Gasztonyi Szabolcs • Jagadics Eszter • Kadocsa Levente Gábor • Kecskés Balázs • Kiss Alice Rita • Kiss Erik • Komjáti Anna • Kósa Hajnalka •
Nagy Péter Zoltán • Ódor Dalma Anna • Pénzes Xavér • Prépost András • Ravasz Róbert • Soós Johanna
Ágnes • Szimeiszter Tamás • Tóth János Benjámin • Tóth Máté Gábor • Tóth Bianka Gina • Váczi Attila
117
7. H
Babarczi Borbála • Bagó Petra • Balogh Róbert • Bezdán Olivér • Chroméj Hajnalka • Dombi Richárd •
Drázsnyák Zsófia • Farkas Tünde Eszter • Gróz Katalin • Horváth Botond István • Horváth Patrícia •
Janás Gábor • Kovács Kinga • Nagy Marietta • Pápay Levente Róbert • Somogyi Márk Péter • Szücs
Anna Csenge • Unger Attila Pál • Varga Bálint • Varga Dorottya
8. H
Baumgärtner Félix Gábor • Farkas Tamás • Gyenge Vanessza • Hatoss Patrik • Havasi Anna • Heiczinger
Eszter • Horváth Marianna Elza • Horváth Márk Szabolcs • Kiss Ádám • Kiss Dániel • Laki Laura Éva •
Lándori Márton • Lehel Vanda Laura • Németh Mónika • Perger Patrícia • Pihokker Sára • Rózsás Mira
• Szarvas Patrik • Szemethy Kristóf • Valki Ferenc Zalán • Varga Áron Frigyes • Vojta Kitti
118
9. H-N
Babarczi Benedek • Bányai Blanka • Bozi Lili • Gősi Enikő • Gráf Miklós Viktor • Hegedüs Annna • Horváth Bettina Andrea • Horváth Éva • Jakab Zsófia • Kakuk Gabriella Katalin • Kun Fanni • Lándori Tamás
• Magyar Laura • Markovics Fanni • Mészáros Zsófia • Moscoso Angelika Inez • Nagy Dóra • Nagy Roland • Orsós Karolina • Peredi Adrienn • Petrikó Csaba • Pihokker Dóra • Puskás Sára • Rácz Katinka
Flóra • Szabó Brigitta Margit • Szalai Szilvia Anna • Szlaukó Andrea • Végh Fanni Mónika • Veszprémi
Evelin • Zakár Róbert
10. H
Bartal Virág • Bezdán Szimonetta • Borbély Bettina • Cseszkó Alexandra • Damó Adrienn • Erdei Szilvia
• Fehér Kristóf • Fekete Kamilla • Fodróczi Frida • Havasi Júlia • Horváth Dominik • Kadocsa Dorina •
Kálóczi Dávid • Keller Pál • Keszi Péter • Kiss Olivér • Kovács Boglárka • Magyarósi Adél Ivett • Majlinger
Rita • Márfi Anna • Márfi Kata • Nagy Beatrix • Papp Dorina • Pénzes Rebeka • Simon Orsolya • Szabó
Júlia • Szakács Géza • Szalai Gábor • Szemethy Péter • Szikora Vivien • Takács Bence Bendegúz • Tengelics Vivien • Varga Vince Pál • Vaskó Barbara • Vidéki Beatrix Lúcia
119
11. H
Ács Veronika • Barta Henriett • Bartalos Eszter • Benkovics Annamária • Bognár Kristóf • Dombi Olivér
• Erdélyi Franciska • Giczi Balázs • Haszonits Andrea • Horváth Bence • Jakab Anna • Járay Ninetta •
Járóka Dalma • Katona Bianka Márta • Kiss Virág • Kránitz Bence • Ladocsi Lilla • Mátrai Dorina Andrea
• Menzák Tímea • Mók Dónát • Nyári Ákos • Puskás Mária • Soós Barnabás • Szabolcsi László • Tóth
Mercédesz Kitti • Váczi Vivien • Varga Vivien
11. N
Bedők Gergely • Boros Klaudia Anna • Francia Georgina • Jánoki Andrea • Kalász Kristóf • Márkus Lilla
• Megyesi Lilla • Mendel Ákos • Mike Dominika • Mitring Anna • Reider Dóra • Ruff Katalin Zsuzsanna
• Sári Karolina Anna • Somogyi Rebeka • Szalai Viktória • Varga Bianka • Vidéki Márk
120
Ballagó osztályunk 2013
12 H-N
Osztályfônök: Hofer Eszter
• Bakaity Attila • Bejczi Laura • Bérczes Antal • Bognár Bettina • Erdei Zsuzsanna • Erős Márk • Fehér
András • Fehér Tamás • Jánoki Dorina • Katona Viktor • Kausits Anita • Keszi Katalin • Majlinger Dóra
• Módly Márton • Németh Flóra • Pihokker Zsófia • Pulai Sarolta Ilona • Szabó Lilla • Szabó Regina •
Szalánczi Ambrus • Szemethy Kitti • Sztaracsek Boglárka • Tóth Mónika • Varga Viola Veronika
121
Ballagó osztályaink 2012
12. H
Osztályfônök: Lakos Györgyné
Bodai Klaudia Fajkusz Tamás •
Fehér Gábor • Haszonits Barbara
• Horváth Péter László • Kalmár
Anna • Kaszás-Tóth Cecília •
Komjáti Adrienn • Kovács Dóra •
Kustos Nikolett • Magyar Mónika
• Moscoso Alexander • Németh
Hanna • Pittner Petra • Raufi Jamila
• Rippert András • Szabó Csilla
Petra • Szeli Gábor • Takács Kamilla
• Tömböl Eszter • Veszprémi
Annamária
12. N
Osztályfônök: Botosné Mészáros Krisztina
Bagó Rebeka • Balogh Mária •
Bernáth Diána • Czipf Nikolett •
Csonka Zsófia • Dobra Bence
Lukács • Fehér Dávid • Fekete
Fanni Ilona • Hegedüs Hajnalka •
Hérics Dávid • Horváth Eszter
Marcella • Horváth Szilvia • Karsai
Éva • Keszi Tímea Judit • Kocsis
Dominika • Kovács Mária • Nagy
Enikő • Németh Ádám Péter •
Aletta Ramóna • Rácz Boglárka
Márta • Reider Zsófia Zsaklin •
Rideg Béla • Szabó Vanda • Szalai
Máté • Szeredi Flóra • Sztojka
Mária • Tomaskovics Péter Dávid •
Zalavári Dóra • Macarena Flores •
Fermanda Sepulveda
122
Prohászka Ottokár Orsolyita Közoktatási Központ
9022 Gyôr, Újkapu utca 2-4
Telefon:06 96/510 380
Fax: 06 96/510 381
www.prohaszka.gyor.hu

évkönyv 2011-2012-2013. - Prohászka Ottokár Orsolyita Gimnázium

Transkript

Podobné dokumenty

Szolgálati közlemény